Az első és talán legfontosabb lépés, hogy ne büntetésként tekintsünk a sportra. Az ünnepi étkezések „ledolgozása” helyett érdemes úgy gondolni a mozgásra, mint egy eszközre, amely segít visszanyerni az energiánkat és a jó közérzetünket. A túl nagy elvárások – napi edzések, azonnali látványos eredmények – gyakran gyors kudarchoz vezetnek.
Érdemes kicsiben kezdeni, még akkor is, ha korábban rendszeresen sportoltunk. Egy 20–30 perces séta, egy könnyű otthoni torna vagy egy rövid jógagyakorlat tökéletes indulás lehet. A lényeg a rendszeresség, nem az intenzitás. Ha a test újra megszokja a mozgást, sokkal könnyebb lesz fokozni a terhelést.
Sokat segít, ha előre megtervezzük, mikor és mit fogunk csinálni. Ha a sport „majd valamikor” szerepel a napirendben, könnyen kimarad. Konkrét időponttal és reális céllal viszont sokkal nagyobb az esélye annak, hogy tényleg meg is valósul. Már heti két-három alkalom is látványos változást hozhat a közérzetben.
Fontos az is, hogy olyan mozgásformát válasszunk, amit valóban élvezünk. Nem mindenkinek a futás vagy az edzőterem jelenti a megoldást. Tánc, úszás, kerékpározás, pilates vagy akár hosszabb séták – mind ugyanúgy számítanak. A sport akkor válik szokássá, ha nem kényszerként éljük meg.
Az ünnepek utáni időszakban a test gyakran fáradtabb, ezért különösen lényeges a fokozatosság és a regeneráció. Adjunk időt az izmoknak, figyeljünk a megfelelő folyadékbevitelre és az alvásra. A túl gyors terhelés nemcsak sérüléshez, hanem motivációvesztéshez is vezethet.
Mentálisan is érdemes átkeretezni a visszatérést. Nem egy „új életet” kell elkezdeni, hanem visszatalálni egy olyan rutinhoz, ami hosszú távon fenntartható. Ha kimarad egy edzés, az nem kudarc, hanem a folyamat része. A következő alkalom mindig új esély.
Végül ne feledjük: a mozgás nem csak a testsúlyról szól. Javítja a hangulatot, csökkenti a stresszt, segít a téli lehangoltságon, és erősíti az immunrendszert is. Ha az ünnepek után így tekintünk a sportolásra, sokkal könnyebb lesz belekezdeni – és benne is maradni.
