Elsőre logikusnak tűnhet a módszer: ha vasárnap este elvégzünk néhány feladatot, hétfőn talán kevesebb teher vár ránk. Csakhogy ennek könnyen az lehet az ára, hogy a munkahét már a hétvége alatt elkezdődik.
A HR Portal idézi Shane Arthur vezetői coachot. Ő kifejezetten azt tanácsolja ügyfeleinek, hogy ne a vasárnap estét használják fel a következő munkahét előkészítésére. A vasárnap ugyanis nemcsak egy újabb üres nap a naptárban. Fontos szerepe lehet abban, hogy a munkavállaló mentálisan is lezárja az előző hetet, és valóban kikapcsolódjon.
Arthur szerint nem az a cél, hogy a munkavállaló egyáltalán ne tervezze meg a következő hetét. Inkább az számít, mikor teszi ezt.
Az egyik lehetőség, hogy hétfő reggelre külön időt alakítunk ki a tervezésre. Már egy körülbelül egyórás, megbeszélésektől és értekezletektől mentes időszak is elegendő lehet arra, hogy átnézzük a legfontosabb feladatokat, kijelöljük a prioritásokat, és felkészüljünk a hétre.
A másik fontos pont a péntek délután. A szakértő szerint érdemes a hét utolsó munkaóráit arra használni, hogy lezárjuk az elmúlt napokat, és előkészítsük a következő hetet.
Így a vasárnap valóban megmaradhat a pihenésnek.
Fontos egy munkanapon, hogy legyen egy kis szusszanásnyi idő a feladatok között. Erre való a munka törvénykönyvében is szereplő munkaközi szünet. Ha a beosztás szerinti napi munkaidő – vagy a beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzéssel együtt számított munkaidő – meghaladja a 6 órát, a munkavállalónak legalább 20 perc munkaközi szünet jár. Fontos: pontosan 6 órás munkaidőnél ez a kötelezettség még nem áll fenn, csak ha a munkaidő ezt meghaladja. Ha a napi munkaidő a 9 órát is meghaladja (pl. hosszabb műszakban vagy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén), a 20 perchez további 25 perc szünet társul, így a munkavállalónak összesen legalább 45 perc munkaközi szünetet kell biztosítani.
A 18 év alatti munkavállalókat (például a középiskolás diákmunkásokat) fokozott védelem illeti meg: 4,5 óránál hosszabb napi munkaidő esetén legalább 30 perc, 6 óránál hosszabb napi munkaidő esetén legalább 45 perc munkaközi szünet jár.
A munkaközi szünet nem adható ki a munkanap legelején vagy legvégén, tehát nem lehet vele korábban indulni vagy később kezdeni. A szünetet legalább 3, legfeljebb 6 óra munkavégzést követően kell kiadni. A főszabály szerint azonban a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek, így erre az időre alapesetben munkabér sem jár.
Kivételek: Készenléti jellegű munkakörben – például biztonsági őri vagy egyes ügyeleti feladatoknál, ahol a munkavállaló munkaidejének nagy részében csupán rendelkezésre áll, a szünet is a munkaidő részének minősül. El lehet még térni a munkavállaló számára pozitív irányba kollektív szerződésben és egyéni megállapodással is.
Fontos különbség: a munkaközi szünet nem azonos a munkavédelmi vagy egészségügyi célú pihenőidőkkel (pl. képernyő előtti munkavégzésnél óránként járó 10 perc, vagy szélsőséges időjárás esetén az 5–10 perces pihenő) – ezek ugyanis beleszámítanak a munkaidőbe.
