Nyakas András és fiai
Fotó: Csomor Alexander

Nyakas András: "mi hagyjuk el utoljára a süllyedő hajót..."

A mezőgazdasági és az élelmiszeripai cégek tulajdonosai szerint is „nagy a baj”. Mi lehet a megoldás? A Haszon Agrár áprilisi címlapsztorijának első részéből kiderül, Nyakas András a háborúról és a felelősségről is beszél.

Sok a vesztenivaló

A két éve tartó világjárvány, a közeli háború ránk vetülő árnyéka, a termelési költségek (energia, takarmány, munkabér, üzemanyag, stb.) ugrásszerű emelkedése a magyar gazdaság legtöbb területén mostanra „hadiállapotot” idézett elő. „Beszéltük a családdal, hogy ha nálunk is kitör (vagy inkább áttör?) a háború, akkor mi fogjuk elhagyni utolsóként a „süllyedő hajót”. Elvégre 130 munkatársat és 4 ezer 500 szarvasmarhát nem lehet csak úgy a sorsára hagyni” – erről a hajdúnánási Nyakas András, az ország egyik legnagyobb szarvasmarhatartó gazdaságának az alapító-tulajdonosa beszélt a Haszon Agrár magazinnak. Van is vesztenivalójuk bőven, elvégre a Nyakas Farm lett 2020-ban „Magyarország legszebb birtoka”, ráadásul „besöpörték” a Közönségdíjat is.

Évi 24 millió liter

A Nyakas-família nem az a panaszkodós fajta, sokkal inkább illik rájuk az „örök optimista” jelző. Az emberiségnek enni kell, vallják, és ennek szellemében teszik a dolgukat. „Azt már megszokhattuk, hogy éves szinten változnak a tejárak, idén azonban a már említett költségnövekedések miatt a normálisnál jóval durvább mértékű átvételiár-növekedést kellett megpróbálni a vevővel elfogadtatni. Egészséges kompromisszumot kötöttünk, így remélhetőleg nem lesz veszteséges senki. A 2000 tejelő tehenünk évi 24 millió liter tejet termel, ami napi szinten 60-70 ezer litert jelent. Ezt tehát úgy kell elképzelni, hogy minden áldott nap 3 tartálykocsi hagyja el a telepet és viszi az alapanyagot Romániába. Miért oda? Mert ők jobb árat fizetnek érte, mint a hazai feldolgozók (a szerződésükben szereplő ár gyakorlatilag az európai uniós árnak felel meg), amit most havi szinten felülvizsgálnak. „Egy letisztult piacról beszélünk, ahol mindenki megbecsüli a partnereit, és öt forint többletért nem rúgja fel az egyezséget. Bár meg kell mondanom, hogy a tej átvételi árának a meghirdetése rendre másfél-két hónappal követi a más ágazatokban megszokott áralkuk publikálását, ami nem egy egészséges állapot, de ez van” – tárja szét a karjait András.

Meg kell fizetni

Majd azzal folytatja, hogy költségoldalon számítottak ugyan áremelésekre, de nem ennyire. „Az áramot háromszor annyiért kapjuk, mint tavaly, így a villanyszámlánk 7 millió forint havonta. A gázszámlánk duplája a tavalyinak, és sorolhatnám a többi költségelemet is. A minimálbér emelése szerencsére minket nem terhel, mivel nincs minimálbéren foglalkoztatott dolgozónk. Bruttó 200 ezer forintért nem lehet már embert kapni a mezőgazdaságban. Odafigyelünk, hogy folyamatosan emeljük a béreket, de ezek az emelések nem a minimálbérhez vannak kötve. 20-30 százalékkal többet fizetünk ki bérre, mint az átlagos ágazati szereplők. Nem jókedvünkben; az a helyzet, hogy egy valamirevaló szakember ma Magyarországon annyit kér a munkájáért, amennyit nem szégyell.”

A Nyakas Farm 1800 hektáron gazdálkodik, nagyrészt maguk állítják elő a szükséges takarmányt. A vetéshez közeledve nekik van elég vetőmagjuk és dízelolaj is az erőgépekbe, a szállítóik viszont arra figyelmeztettek, hogy nem fogják tudni elszállítani tőlük a nyers tejet, ha a benzinkutakra késve érkezik meg a dízel üzemanyag-szállítmány. „Szerencsére az agrárkamara és a szaktárca is gyorsan reagált, így a benzinkutak kötelesek kiszolgálni a mezőgazdasági gépeket és a rendkívüli szárazság miatt egy alkalommal öntözni is engedély nélkül lehet” – „emelt kalapot” a hatóságok előtt a gazda.

Folytatjuk a cikket Lakatos Zoltánnal, a Hajdú Gabona vezérigazgatójának beszámolójával.

Ne hagyd ki!