Az EuroSheep nemzetközi program 8 európai ország juhágazatának a fejlesztését célozza, a hazai szakemberekkel beszélgetett a Haszon Agrár magazin az ágazat jövőjéről a debreceni workshop után. Önkritikus interjú és valós szembenézés a magyarországi kilátásokról.
Európai tudáscsere
A juhászatok eredménye 30 százalékban a genetika, 50 százalékban a takarmányozás, 20 százalékban pedig az egyéb környezeti faktorok függvénye, de ezek mindegyike egyben limitáló faktor is – jelentette ki Dr. Jávor András, a Debreceni Egyetem rektori főtanácsadója, a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ professor emeritusa az EuroSheep (Európai tudáscsere) program debreceni workshopján. Sajnos az ágazat helyzete aggodalomra ad okot, ezért van szükség minden olyan megmozdulásra, tájékoztatóra, ami új eredményt vagy módszereket javasol a termelőknek. A Debreceni Egyetem ezért vesz részt egy projektben, amelynek címe EuroSheep. A program magyarországi vezetője Dr. Oláh János tudományos főmunkatárs.
Az EuroSheep egy Európai Tematikus Hálózat, melynek keretein belül interaktív és innovatív módon folyik a tudáscsere az állategészségügyről és a takarmányozásról a juhágazati szereplők és az érdekelt felek között. A nemzetközi program 8 európai ország juhágazatának a fejlesztését célozza. A hazai juhágazatot melyik kategóriába sorolná: akitől tanulhat a többi résztvevő, vagy aki tanulhat a másik hét ország "juhosaitól"?
Dr. Oláh János: A déli országokat hamarabb érintette az aszály és az ebből eredő takarmányozási problémák, így ők előrébb járnak a projektben a gondok kezelésében. Az állategészségügy – konkrétan az anyajuhok és a bárányok egészségügyi problémái – terén is van némi lemaradásunk a többi résztvevő országhoz képest, de ezek mértéke lényegesen kisebb. Magyarországon elsősorban a tömegtakarmányok elterjesztésében égetően fontos lenne előre lépni, új megoldásokat alkalmazni. Évekig beszéltünk a legelők alacsony hozamairól, ami tavaly az aszály miatt gyakorlatilag nullára csökkent. Nem volt mit legelni a birkának, istállózni kellett. Ekkor mondták a juhászok, hogy a téli takarmányuk ugyan megvan, csak az őszit már fel kellett etetniük a nagy szárazság idején. Újra kell gondolni, hogy mely takarmánynövények bírják jól a felmelegedést, öntözve kis területen vagy esetleg öntözés nélkül, illetve másodvetésben is nagy hozamot adnak. De emellett a juh számára jól emészthetőek és kielégítik a juhok takarmányozási igényeit is. A legeltetéses állattartás helyét ugyanis egyre inkább az intenzív, zárt telepi tartás kell átvegye. Ebben az esetben pontosabban lehet az egyedi igényeket figyelembe venni, ami szintén megoldásra váró probléma. Tanulmányútjaink során azt tapasztaltuk, hogy a görögöknél még a takarmánynövényeket, például a lucernát is öntözik. Törökországban pedig jó volt látni, hogy több ezres telepek vannak, a fejlesztéshez külön juhtenyésztő kutatóintézetet működtetnek. Mintegy 43 millió (!) birkát tartanak, aminek a tíz százalékát még fejik is. Csak a fejt állomány, a teljes magyar juhállomány több mint ötszöröse.
Legutóbb a Debreceni Egyetem volt a juhágazat fejlesztéséért folytatott közös munka házigazdája; kollégái az anyajuhok takarmányozásával, a juhászatokban előforduló vetélésekkel és a juhok ketózisával kapcsolatos legfrissebb tudásanyagot, kutatási eredményeket ismertették külföldi kollégáikkal. Ezek szerint a hazai workshopon is "volt új a Nap alatt"?
O. J.: A telepspecifikus vakcina kifejlesztése az Állatorvosi Egyetem segítségével már a gyakorlati megvalósulás stádiumában jár. Mintát veszünk a telepen lévő állatokból, majd az Állatorvosi Egyetemen a minta alapján úgynevezett telepspecifikus vakcinát készítenek állományunk számára. Így azt az öt-hat kórokozót, ami gazdasági károkat (például tőgygyulladást) tud okozni legyengítve „beleteszik” egy vakcinába, amely célzottan és hatékonyabban gyengíti az adott telep kórokozóit. Ily módon meg tudjuk előzni a súlyos megbetegedéseket az állományban.
Több állatfajnál már sikerrel alkalmaznak olyan genomikai, biotechnológiai és biotechnikai módszereket, amelyekkel hatékonyabbá lehet tenni a tenyésztési munkát. Mi az oka annak, hogy a juhágazatban ez még kevéssé jellemző?
Jávor András.: Az alulinformáltság, az ágazati koncentráció hiánya, vagy esetleg az, hogy a gazdák nem igazán fogékonyak az új szakmai ismeretek átvételére és alkalmazására együttesen jelentik a választ a kérdésére. Alkalmazásuk elmaradásában szerepet játszik a forráshiány is. Ugyanakkor az állatjóléti támogatások segítenék a gazdákat a fejlesztésekben. Mindenkinek, akinek nagyobb állománya van – 300-400 tenyésztő – a precíziós gazdálkodás irányába kell elmozdulnia, hiszen a klímaváltozás olyan drasztikus változásokat okoz a takarmányozás terén, ami az emberi hibák minél nagyobb arányú elkerülését tenné szükségszerűvé és csökkenti az állat kiszolgáltatottságát is. Így emelkedhet a termelés, hiszen annak jelenlegi alacsony szintjét nem bírja az ágazat elviselni. A juh faj teljes genomját ismerjük és a hazai kutatás is hatékony segítséget tudna adni a markerszelekcióban a genomikai hatékonyság növelésében.
Csak a kapcsolatnak kellene erősebbnek lennie a tudásáramlás területén.
Más országokban sajnos előttünk járnak, ezért is jó a EuroSheep projekt, mert elősegítheti a magyar juhászok tudatformálást és tudásnövelését. Sajnos lemaradásunk tetemes. Nagy gond, hogy nálunk a genomika, biotechnológia, biotechnika alkalmazása szinte nem kapott szerepet még a törzstenyészetekben sem. Pedig egyebek mellett a hosszú élettartam, az ikerellés, a felnevelő képesség, a tejtermelő képesség, a rezisztencia, a klimatikus alkalmazkodó képesség területei jelentős tartalékot képeznek. Míg más állatfajoknál (a sertésnél, a marhánál, a baromfinál) olyan módszereket alkalmaznak, amelyekkel a tenyésztés folyamata látványosan felgyorsítható, addig a juhászatokban ezeket továbbra is negligálják.
Erre mondják azt a szakmában, hogy idehaza még mindig "szemre tenyésztenek a juhászok".
Egészen meghökkentő adat, hogy idehaza a juhállomány létszáma évente 100 ezer anyával csökken. A külföldi kollégák is ilyen csapnivaló demográfiai adatokról számoltak be a munkaértekezleten?
J. A.: Én az előadásomban nem az anyajuhok egyedszámáról, hanem juhok létszámáról beszéltem, ezt érdemes gyorsan helyre tenni. Az ágazati stratégia, ami 2014-ben készült minimális egyedszámnak 2022-re 1 millió 164 ezer anyát javasolt. Most jó esetben van 700 ezer, ráadásul a szaporulat is évente 20-80 ezer között csökkent. Az importot is figyelembe véve, már közel járunk az évi 100 ezres csökkenéshez.
A tavalyi aszály hatására keletkező takarmányhiány felgyorsította a csökkenést és valószínűleg a 2023-as nyári adatok igazolni fogják akár a 100 ezres veszteséget is.
Ugyanakkor Európában az olaszoknál, a spanyoloknál vagy a románoknál most is nő az egyedszám. Gyakorlatilag megszűnt a juhtenyésztés a cseheknél, és minimális a létszám a szlovákoknál, németeknél és a lengyeleknél; hogy miért így alakult, ennek okai komplexek.
Köszönhetően a nagy genetikai fejlődésnek, a szakszerű takarmányozásnak és a zárt tartásból következő jobb egészségügyi helyzetnek a tehenészetben többszörösére nőtt a tejhozam, a sertéstenyésztésben megduplázódott a kocánkénti éves malacszám és a baromfi ágazat is minden területen fejlődött. Ezzel szemben a juhágazat eredményessége gyakorlatilag évtizedek óta stagnál, 0,6-0,7 az egy anyajuhra eső bárány, azaz semmiféle fejlődés nem tapasztalható. Ilyen számok mellett akármennyit emelkedik a bárány ára, egyszerűen nem adhat annyi jövedelmet, ami a juhászat fennmaradását lehetővé tenné.
A juh folyamatosan kiszorul a legelőkről, olyan kevés a legelők hozama, hogy az már állatjóléti problémát is jelent.
Ha nem lakatjuk jól a jószágot az „kvázi állatkínzásnak” tekinthető. A nyitott és nagycsoportos tartás gondot jelent a takarmányozásban, szinte lehetetlenné teszi az egészségügyi mentesítést. Ebben a kérdésben viszont a projekt során találtunk olyan megoldásokat, amelyek segíthetnek a magyarországi gondok kezelésében. Zárt, precíziós telepeket kellene létesíteni, ahol két- háromszoros hozamok érhetők el, ezek a telepek – számuk 2-3 – példát jelentenének más juhászatok számára is, hogy elinduljanak saját fejlesztéseikkel. A legelők is lehetnek egyfajta megoldások az állatok takarmányozásában, de kiugró eredmények csak legelőkertek létesítésével biztosíthatók. Persze, ilyen mértékű fejlesztések a jelenlegi alacsony jövedelmezőségi szint mellett állami segítség nélkül nem képzelhetők el.
