Hatalmas a tét
„Az invazív fajok okozta gazdasági veszteség óriási, és ha nem tennénk semmit, akkor óriási élelmezési bizonytalanság alakulna ki, nemcsak az EU-ban, hanem az egész világon” – mondja dr. Hikmate Abriouel, a spanyolországi Andalúziában található Universidad de Jaén mikrobiológus professzora. Mivel a tét ilyen nagy, könnyen érthető, hogy miért a mezőgazdasági ágazat az egyik legnagyobb vegyszerfelhasználó világszerte.
Az élelmezésbiztonság kérdése manapság a legfontosabb. De, ahogy Dr. Abriouel kifejti, a mezőgazdaságban a vegyszerek használatától való egyre növekvő vonakodásunk még bonyolultabbá teszi a gazdálkodást. „Régebben normális volt, hogy a mezőgazdasági területek kezeléséhez erős növényvédő szerekre támaszkodtunk” – mondja. „De ma már tudjuk, hogy egy élő szervezet elpusztítására tervezett vegyszer valószínűleg más biológiai rendszerekre is negatív hatást gyakorol.” A növények szintetikus vegyületekkel történő permetezése káros hatással van az emberekre, a haszonállatokra, a vadon élő állatokra, a beporzókra, például a méhekre és más, az ökoszisztémában alapvető szerepet játszó élőlényekre. A vegyi anyagok elfolyása a földet és a vizet is károsítja.
A szennyezés kockázata
A növényvédőszer-szennyezés a vízkészletekbe szivárgó vegyszermaradványok miatt kockázatot jelent a termőföldekre. Egyes szintetikus peszticideket összefüggésbe hoztak emberi betegségekkel is.
A peszticidekkel dolgozó gazdálkodók különösen ki vannak téve a mellékhatásoknak, mivel a becslések szerint a mezőgazdasági dolgozók 44 százaléka világszerte évente legalább egyszer akut peszticidmérgezést szenved el.
Az EU fenntartható élelmiszertermelésre vonatkozó, „Farm to Fork” (F2F) elnevezésű stratégiája a növényvédőszerek, műtrágyák és antimikrobiális szerek használatának jelentős csökkentését tűzte ki célul, és támogatja a biogazdálkodás növelését. A fenntarthatósági célok miatt biopeszticidekre vagy a peszticidek biológiai alternatíváira van szükség. „Számos bizonyíték van arra, hogy a vegyszerek biopeszticidekkel való helyettesítése a természettel együtt működik, nem pedig ellene” – mondja dr. Abriouel. A biológiai megoldások a talaj egészségének és a biológiai sokféleségnek is kedveznek.
Haldokló szőlő
Csak Franciaországban 2012 és 2017 között a szőlőültetvények mintegy 12 százaléka volt termésképtelen az aranyszínű sárgaság (FD) és a a szőlő tőkeelhalása (GTD) miatt, amely az elmúlt két évtizedben Európa-szerte terjedt. A szőlő kezelésére használt kémiai növényvédő szert betiltották, mert káros az emberi és a környezeti egészségre.
A betegség következtében a növények termőképessége 50 százalékkal csökken, a bor minősége romlik, és az egészséges tőkék idő előtt elpusztulnak. Világszerte a szőlőtőkék pótlásának becsült költségei meghaladják az ÉVI 1,4 MILLIÁRD EURÓT. Az EU a betegségre adott válaszként finanszírozza a multinacionális BIOBESTicide projektet, amelynek célja, hogy biológiai megoldást találjon a GTD-re.
„Célunk, hogy egy valóban hatékony, teljesen természetes megelőző megoldást találjunk erre a nagyon súlyos és nagyon költséges problémára” – mondja dr. Assia Dreux-Zigha, aki a Greencell francia biotechnológiai vállalatnál dolgozik, és a BIOBESTicide kutatás koordinátora. A kutatócsoport a Pythium oligandrum egy speciális törzsére összpontosítanak – ez egy „barátságos” gomba, amely természetes módon jelen van számos haszonnövény, köztük a szőlő rizoszférájában. A rizoszféra a talaj mikroorganizmusokban gazdag területe közvetlenül a növény gyökerei körül.
A P. oligandrum egyrészt közvetlenül elpusztítja a parazitákat, másrészt ellenállóvá teszi a növényt a további támadásokkal szemben. A gomba laboratóriumi izolálása után a Greencell és partnerei megállapították, hogy bizonyos körülmények között a biopeszticid megtelepszik a szőlő gyökerein, és serkenti a növény természetes védekezőképességét a GTD ellen. A közeljövőben, a kísérleteket és a biztonsági jóváhagyást követően a BIOBESTicide (BIO-Based pESTicides) program kutatóinak célja, hogy a biopeszticidet különböző földrajzi területek szőlőültetvényein széles körben teszteljék.
„Ez egy igen nagy kihívást jelentő projekt, de amikor 2023 végén befejezzük, reméljük, hogy olyan megoldással rendelkezünk, amely lehetővé teszi a szőlőnövények számára, hogy teljes természetes életciklusuk alatt túléljék” – mondja dr. Dreux-Zigha. Kétségtelen, hogy a borászok emelnék poharukat erre az eredményre.
Olajbogyó-konzerváló
Bár itthon csak egy gazdaságban foglalkoznak vele, egy másik ikonikus európai növénynek is sürgősen szüksége van biopeszticid megoldásra. Ez pedig nem más, mint az olíva. A kutatással, a hazai viszonyok ellenére, azért érdemes foglalkozni, mert más növényeknél (pl: gyümölcsfák és szőlő) is kamatoztathatóak az eredmények. Az európai olajbogyóban először 2013-ban észlelt OQDS (Olive Quick Decline Syndrome) betegséget a Xylella fastidiosa baktérium okozza. A dél-olaszországi Pugliában, ahol a Xylella először bukkant fel a kontinensen, az olajbogyó-termelés a 2020-ig tartó években 65-80 százalékkal csökkent, ami a becslések szerint 100 ezer munkahely elvesztésével és 400 éves olajfák pusztulásával járt.
A Xylella Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában is felbukkant, és egy kabócafaj terjesztette. A fertőzött növények a gyökértől felfelé fertőződnek, a levelek barnára színeződnek, és végül elpusztítják azt. A világ egyik legveszélyesebb növénykórokozó baktériumaként tartják számon.
Ez a prioritás
„A kórokozóval kapcsolatos probléma egyre súlyosbodik” – mondja dr. Abriouel, aki az EU által támogatott Smart-Agri-Spore projektet felügyeli, amelynek célja egy baktériumspórákon alapuló biopeszticid kifejlesztése. „E kártevő további terjedésének megakadályozása prioritás az EU-ban.”
Egy 2020-as tanulmány becslése szerint a legrosszabb forgatókönyv szerint csak Olaszország 1,9 és 5,2 milliárd euró közötti összeget veszíthet a kórokozó miatt a következő 50 évben. Dr. Julia Manetsberger vezető kutató dr. Abriouel felügyeletével egy másik baktériumtörzs kifejlesztésére összpontosít, hogy az halálos legyen a Xylella számára. A kutatók remélik, hogy 2024-re egy életképes biopeszticid születik ebből a kutatásból.
„Nem használhatunk olyasmit a Xylella ellen, ami megváltoztatja a biológiai sokféleséget, vagy elpusztítja, illetve növeli a más növényekben és a talajban jelen lévő mikroorganizmusok ellenállóképességét” – mondja sr. Abriouel. „Más szóval, nem oldhatunk meg egy problémátolyan módon, hogy azzal létrehozunk egy másikat.”
„Keményen dolgozunk, hogy elérjük ezt a célt” – mondja dr. Manetsberger. „Ezek a növények nagyon fontosak a gazdaságunk számára, és meg kell védenünk őket.”
