Idén év elején az év gyógynövényének választotta egy szakmai szövetség a borsmentát. Termeszthetjük otthon a kiskertben, egy sor egészségügyi panasz enyhíthető vele, ám a borsmenta tea bizonyos esetekben kárt is okozhat.
A mentafajokat több mint kétezer éve használja az emberiség. A borsmentát viszont csak 250 éve. Mégis napjainkban e fajnak van a legnagyobb gazdasági és gyógyászati jelentősége. Nagy mennyiségben használja a korszerű gyógyászat, az élelmiszeripar, valamint a kozmetikai ipar egyaránt. A borsmentát 2024-ben az év gyógynövényének választotta a Magyar Gyógyszertudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya.
A borsmenta (Mentha piperita) ugyanis a vízi és a “fodormenta” kereszteződéséből jött létre nagyjából az 17. században. Annyira életrevaló ez az akár másfél méteresre is megnövő, évelő növény, hogy a kertben figyelni is kell rá, mert könnyen elvadul.
Segíti az egészségmegőrzést
Páratlan sikerét levele és illóolaja fő hatóanyagának, a mentolnak köszönheti, amely többek között fokozza a nyál- és epetermelést, gyenge görcsoldó és gyulladáscsökkentő. Nem mellesleg helyi érzéstelenítő, hűsítő, antiszeptikus hatású.
Az olaját a felső emésztőszervi traktus rendellenessége, epeképződés hiánya, légzőszervi megbetegedések, köhögés, megfázás esetén is javasolják. Külsőleg is sikerrel alkalmazható például reumatikus fájdalmak, bőrviszketés, csalánkiütés kezelésére.
Akiknek nem ajánlott
A borsmenta - a javallatok betartásával, kúraszerű vagy eseti fogyasztással viszonylag biztonságos gyógynövény, de figyelembe kell venni az illető betegségeit, állapotát, ennek megfelelően alkalmazni - vagy nem alkalmazni - a gyógynövényt. A GyógyfüvesKertem a felsorolta, kiknek nem ajánlott a borsmenta-tea fogyasztása:
Refluxosoknak, gyomorfekélyes panaszokkal rendelkezőknek, emésztésjavító, vércukorszintet csökkentő gyógyszert szedőknek nem ajánlott. Túl sok ilyen tea fogyasztása esetén látási zavarok léphetnek fel. Kisgyermekeknek se adjunk belőle. Emellett allergiás reakciókat is kiválthat.
Termesztési tippek
A borsmentát középkötött, humuszban gazdag vályog, vagy agyagos talajokat kedvelő dugványozással (30-50 centiméteres sor és 20-40 centiméter tőtávolságra) a legegyszerűbb ősszel szaporítani. Tőosztással azonban tavasszal is lehet. Az évelő növény teljes talaj feletti zöld részét a virágzás előtt, először június végétől takarítják be, évente akár két-háromszor is, majd szárítják a mentaolaj előállításához. A teakészítéshez viszont a kaszálás után zölden szedik le a szárról a leveleket és külön szárítják - írja az Mfor.hu.
