Az elmúlt időszakban többször figyelmeztetett, hogy 500-600 milliárd forintos forgótőke hiányzik az agráriumból. Arra lennék kíváncsi, hogy ez egyetlen rossz év eredménye, vagy alapvetően rosszul gazdálkodnak az agráriumban?
Hollósi Dávid: Minden ágazatban vannak, akik rosszul gazdálkodnak, de ez nem erről szól. Alapvetően nem egyetlen rossz évnek hívnám, hanem egy olyan kiugró évnek, amikor dimenzióváltás történt, méghozzá az inputanyagok árában. Többszörösébe kerül a műtrágya, sokkal többe kerül a vetőmag, a növényvédőszer, a genetika… Ezt mindennap látjuk mindannyian, csak ezt valahogy finanszírozniuk kell az ügyfeleknek.
A KORÁBBI ÉVEK JÖVEDELEMTARTALÉKÁBÓL EZT NEM LEHET KIHOZNI.
Ugyanis abból a gazdák beruháztak, emellett nekik is meg kellett élniük valamiből. Ezért az előző évek megtermelt jövedelmei nem állnak száz százalékban rendelkezésre, illetve amúgy sem tudnák ezt finanszírozni, akkora drágulás történt. A termelők szempontjából az a jó hír, hogy a végtermék árában elkezdett érvényesülni ez a dimenzióugrás.
Ennek a forgóeszközhiánynak a pótlása banki oldalról történhet meg, vagy állami oldalról szükséges a támogatás?
H. D.: Négy forrásból valósulhat ez meg. Az elsőről már ugye beszéltünk, ez az önerő: megtermeljük a terméket, eladjuk, jól gazdálkodunk. A második az állami normatív támogatások, azokat elkezdték kifizetni, októberben. Ez nem újdonság, minden évben így van ez, de most különösen fontos, mert idén lehet, hogy nem a jövedelmet jelenti az ágazatnak, hanem a fennmaradást biztosítja.
A harmadik forrás nyilván a bankszektor, forgóeszközhitelekkel, az Agrár Széchenyi Kártya programmal, folyószámlahitelekkel, rulírozó hitelekkel. A negyedik pedig maga a fogyasztó. Hiszen valójában a vásárló a finanszírozója az ágazatnak azzal, hogy megveszi a termékeit. De tudni kell, hogy lassú finanszírozó, mivel hosszú a termelési lánc.
Többször említette, hogy elérkezett az agrobiznisz kora. Kicsit elmagyarázná az olvasóinknak, hogy ez pontosan mit jelent?
H. D.: Azt, hogy okszerűen kell gazdálkodni. Valahol azt gondolom, hogy a mezőgazdasági termelők – bár nagyon elkötelezettek, és szeretik a szakmájukat – nem azért dolgoznak, hogy elfáradjanak, hanem azért, hogy pénzügyi eredménye legyen. Ezt értem agrobiznisz alatt. Alkalmazkodni kell a piaci igényekhez, meg kell tanulni pénzügyileg, felelősen gazdálkodni, számolni kell!
AZT KELL TERMELNI, AMIRE A PIACNAK SZÜKSÉGE VAN, ÉS TUDNI KELL HASZNÁLNI A BANKOKAT, EGYÜTTMŰKÖDNI A BESZÁLLÍTÓKKAL ÉS A VEVŐKKEL.
Meg kell teremteni a gazdálkodás pénzügyi stabilitását. És aztán a megtermelt jövedelmet - és akár a bankhiteleket - olyan beruházásokba kell fektetni, amelyek hatékonyságot biztosítanak, hogy a következő években is garantálni tudjuk vállalkozásunk profitabilitását. Alapvetően ezt jelenti. És még valamit hozzátennék: látni kell a világtendenciákat. Tudni kell olvasni kell belőlük, és fel kell készülni azokra a folyamatokra, hatásokra, amik várnak ránk. Látjuk mindannyian, milyen gyorsan változik minden. Nem fér bele az, hogy valaki a világgal szembe menve, csupán a megszokást követve gazdálkodjon.
Az agrobiznisz kora mennyire van összhangban a KAP-forrásokkal? Vajon tényleg össze lehet ezt a kettőt hozni?
H. D.: Én azt gondolom, hogy van átfedés. Nyilván a Közös Agrárpolitika céljai részben ahhoz kötődnek, amire létrejött annak idején, a '60-as években: hogy a vidéken élő és gazdálkodó termelőket ott tartsa. Ez egy jövedelempótló és biztosítási jellegű támogatás. Itt az évek átlagát kisimító, területalapú és normatív támogatásokra gondolok. De azért a KAP-ban nagyon sok olyan forrás is van, amelyet, ha okosan használunk fel, okosan fektetjük be, tehát nem elköltjük, akkor az agrobiszniszt szolgálják. Szeretném ezt kiemelni:
NEM ELKÖLTENI KELL EZEKET A PÉNZEKET, HANEM BEFEKTETNI. Ez nagy különbség.
És kötelesség is! Olyan termékeket és olyan hatékonysággal kell előállítanunk, amelyekre az európai és a világpiacnak szüksége van. Mindamellett, hogy a mai napig, és a jövőben is lesz egy népességmegőrző és vidéki jövedelempótló szerepe.
Fotó: MKB Bank
Beszéltünk a forgótőkehiányról: ön szerint a 2023-as év vízválasztó lehet abból a szempontból, hogy melyik üzem vagy melyik gazdaság tud túlélni? Gondolok itt mindenre, ami most sújtja az agráriumban dolgozókat. És késő-e most azon gondolkozni, hogy valamilyen hatékonyságnövelő beruházással vagy átalakítással kezdjenek foglalkozni?
H. D.: Hatékonyságnövelő beruházást végrehajtani sosem késő. Még a mostani gazdasági helyzetben, a magas kamatszintek mellett is van rengeteg olyan beruházás – főleg energetikai vagy a belső hatékonyságot növelő –, ami megtérül, csak számolni kell. Volt nyolc-tíz nagyon jó éve az ágazatnak, amikor olcsó forrásokkal, sima piaci viszonyok mellett lehetett kapacitást növelni, zöldmezős beruházást csinálni. Ennek nem most van itt az ideje.
MOST A HATÉKONYSÁGNÖVELŐ BERUHÁZÁSOKNAK VAN ITT AZ IDEJÜK.
De mondom még egyszer, hogy volt 8-10 év, amikor meg lehetett ezt tenni. Akik akkor léptek, és hatékony, korszerű beruházást valósítottak meg, azoknak ez most már termel.
Elég sok gazdával beszélgettem, akik úgy gondolják, hogy tulajdonképpen most végre „van” ára az élelmiszernek, és ez a realitás. Ezzel ön is egyetért?
H. D.: Az árral kapcsolatban az a véleményem, hogy óriási tévedés a nominális árakkal foglalkozni. Nem az a lényeg, hogy a sertés most 320 vagy 820 forint. Az a lényeg, hogy mennyi rajta a jövedelemtartalom. A 820 forint soknak tűnik, de kell hozzá finanszírozni a 150 ezer forintos takarmányt, ami egy éve 50 ezer forint volt.
LEHET, HOGY MA A MAGASABB ÁRON KISEBB JÖVEDELMET ÉRNEK EL, MINT EGY ÉVE ALACSONYABB ÁRON.
A tejtermelők például megéltek olyan időszakokat, amikor önköltségi áron vagy az alatt tudtak értékesíteni. Ebből érzékelhették azt, hogy nem jó az ára a terméknek. A szántóföldieknél viszont szerintem mindig megvolt a profittartalom.
Ön a nyilatkozatai szerint arra számít, hogy 2023 első vagy második negyedévére megállhat az infláció. Ez reális lehet? Ugyanis én azt látom például, hogy a gazdák manapság műtrágyából feleannyit vásároltak, ami meglátszódhat a jövő évi termésen, azaz megint csak árfelhajtó hatású lesz.
H. D.: Szerintem túl vagyunk két nagy hullámon. Mindig arra kell figyelni, hogy hol tartunk a folyamatban, mikor lesz a vetőmagból végtermék, mondjuk tojás vagy hús. Ha felmentek az árak a folyamat elején, akkor az a végén is jelentkezni fog egyszer, tehát mi még számítunk egy drágulási hullámra, de utána ez tetőzni fog. Az, hogy árfelhajtó hatása lehet annak, hogy kevesebb az inputanyag? Lehet, de ne felejtsük el, hogy mi nyitott gazdaság vagyunk, még akkor is, ha viszonylag sok a kormányzati intézkedés.
HA MI NEM TUDJUK ELŐÁLLÍTANI A TERMÉKET MEGFELELŐ ÁRON, AKKOR MEGTERMELI A VILÁG, és idehozza.
Ha Romániában vagy Ukrajnában nem lesz aszály, akkor majd onnan importálunk, ahogy ez idén elő is fordult. Szóval nincs választás, muszáj hatékonyan termelnünk.
Hogyan készül egy ilyen évre a bank? Többször említette, hogy át kell állni erre az agrobizniszre. Miként tudja a bank ezt a folyamatot előmozdítani, tudja-e kvázi képezni a gazdákat?
H. D.: Hát igen, a bank nagyon szigorú partner, mert ha nem látja a pénze megtérülését, akkor nem fog hitelezni. El fogja mondani, hogy mit vár el azért, hogy hitelt adjon az ügyfélnek, és ezt be is építi a szempontrendszerébe. AMIRE MI KÉSZÜLÜNK EGYÉBKÉNT, HOGY FORGÓESZKÖZIGÉNYEK SOKASÁGA LEP MAJD EL MINKET, sőt ezt már látjuk is. Nem is elrugaszkodott beruházásokon gondolkodtak, ilyen szempontból józan a szektor.
Sokat csökkent a zöldmezős, kapacitásbővítő beruházások igénye, és sokat nőtt a hiányzó 600 milliárdnyi forgótőke felvételi igénye.
Ezt nyilván, amennyire lehet, kedvezményes termékekből, Agrár Széchenyi Kártya Programból próbáljuk fedezni, de ami nem megy, azt piaci alapon kell, az pedig drága. Egyébként elmondhatom, hogy nagyon jó évet zártunk, nagyon sok ügyfélnek tudtunk forrást adni. Azt gondolom, hogy kellett is, mert aki még olcsón tudott fölvenni kölcsönt, az most olcsó pénzzel tud termelni, és jövőre versenyképesebb lesz. 2023-ban is masszív növekedést tervezünk a hitelállományban. Egyébként ez mutatja azt, hogy bízunk az ágazatban, és szívesen odaadjuk a forrást. De hangsúlyozom még egyszer: hatékonyan és felelősen kell gazdálkodni ahhoz, hogy finanszírozni tudjunk.
