A beruházás „szíve”
A Debrecen 2030 program kiemelkedő természetvédelmi projektje a CIVAQUA-program, mely Debrecen környezeti állapotának javítását – a kiszáradó Nagyerdő, az erdőspusztai tavak vízpótlását, valamint a Hajdúsági löszhát öntözésfejlesztését – hivatott biztosítani. A projekt megvalósítására több mint tizenhat milliárd forint áll rendelkezésre. Papp László polgármester a beruházás „szívének” nevezett, Balmazújváros térségében lévő szivattyútelep építési munkálatainak megtekintésekor emlékeztetett arra, hogy a beruházással csaknem fél évszázados tervek válnak valóra: a Civaqua-program olyan térségi fejlesztést jelent, amely egyszerre biztosítja a vízgazdálkodás és a természetvédelem igényeinek kielégítését. A polgármester kiemelte: a szivattyútelep-fejlesztést úgy oldották meg, hogy az ki tudja szolgálni a program második és harmadik ütemének beruházásait is, amikor a Tisza vize eljut a Debrecentől keletre lévő erdős pusztákra, illetve az északkeleti mezőgazdasági területekre. A sajtótájékoztatón elhangzott: a Civaqua-program első üteme a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretében, 15,748 milliárd forintos európai uniós és hazai támogatásból valósul meg.
63 méteres szintkülönbség
A mostani projektben folytatódik a rendszer vízellátását a Keleti-főcsatornából biztosító hajdúsági többcélú vízgazdálkodási rendszer szivattyútelep-felújítása egy új szivattyú beépítésével, valamint az ahhoz kapcsolódó új udvartéri nyomócsövek kialakításával. A bejáráson jelenlévő vízügyi szakemberek szerint a beruházás legnagyobb kihívása az, hogy a Keleti-főcsatorna és a Bodaszőlő térségében megépülő, háromezer köbméteres kiegyenlítő tározó között 63 méter a szintkülönbség. Ez azt jelenti, hogy az új szivattyúnak a csaknem 15 kilométeres szakaszon magasabbra kell felemelni a vizet, mint amilyen magas a debreceni Református Nagytemplom tornya - hangzott el a tájékoztatón. Balázs Ákos, Debrecen alpolgármestere azt mondta, a beruházással jelentős vízfelületet alakítanak ki a józsai városrészben, ami a véderdő-telepítéssel jelentősen hozzájárul majd a térségben élők életminőségének a javulásához. A politikus kiemelte, a Civaqua-program révén nem csak elhozzák a Tisza vizét a város területére, de ennek a víznek a megtartásáról is gondoskodnak, aminek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából nagy jelentősége van. Az utóbbi időszakban Debrecen gazdaságfejlesztési sikereinek következtében felértékelődött a víz értéke, hiszen az elmúlt év nyarán Magyarországot, így Debrecent is olyan súlyos aszály sújtotta, amely 1931 óta nem volt tapasztalható hazánkban. A város vezetői a helyszíni bejáráson nem győzték hangsúlyozni, hogy ez a program nem a debreceni iparfejlesztésnek, hanem a cívisváros vízháztartásának javítására, környezetvédelmi és vízgazdálkodási szempontjainak a kielégítésére szolgál.
Átvezetik a vizet
Érdemes némi történelmi visszapillantást tenni ahhoz, hogy megértsük: hogy kerül a csizma az asztalra, azaz, a Tisza vize Debrecenbe? Az elmúlt néhány évtizedben tapasztalt igen szélsőséges meteorológiai és hidrológiai események a klímaváltozás egyértelmű jelei. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az előrejelzések alapján fel kell készülni az elhúzódó és egyre gyakoribbá váló vízhiányra. A fokozódó vízigények kielégítésére alkalmas fejlesztési lehetőség, a vízvisszatartás műszaki infrastruktúrájának fejlesztése mellett, a nagyobb vízkészlettel rendelkező vízfolyásokból történő átvezetés. Debrecen és környéke vízhiányának mérséklésére, illetve a vizek térségben tartására irányuló törekvések évtizedekre nyúlnak vissza. Ennek egyik legjelentősebb állomása a Keleti-főcsatorna megépítése volt (átadása: 1956. július 14.), amely a Tisza vizét, ha nem is Debrecenbe, de a megyeszékhelytől elérhető közelségbe (18-20 km) hozta. A Keleti-főcsatorna azonban a Hortobágy és a Hajdúhát között futva lényegesen alacsonyabb tengerszint feletti magasságon épült meg, mint amelyen Debrecen fekszik, emiatt a szükséges vizet gravitációs úton nem lehet oda eljuttatni. A ’70-es évek elején felmerült a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer (HTVR) kiépítésének gondolata, amelyet annak idején három ütemben terveztek megépíteni. Az első ütem 1977-ben el is indult, de a projektet gazdasági okok miatt a ’80-as években leállították. Az említett megaberuházás mindenekelőtt az elmaradt műszaki beavatkozások hátrányait célozza felszámolni, a CIVAQUA program legfontosabb feladata a HTVR továbbfejlesztése, ugyanakkor az eredeti elképzelésekhez képest az utóbbi évek megváltozott igényeinek megfelelően részben módosult, kibővült tartalommal – olvasható a történelmi léptékű beruházás honlapján.
Három ütemből áll
A CIVAQUA olyan térségi fejlesztést jelent, amely egyszerre biztosítja a természetvédelem, a vízgazdálkodás igényeinek, és a lakosság idegenforgalmi, sport és rekreációs elvárásainak kielégítését és fejlesztését. A program első ütemének megvalósítása 2021-ben elkezdődött, amelynek keretében a Debrecentől nyugatra fekvő Tócó vízfolyás revitalizációja (új életre keltése) történik meg. Ezzel párhuzamosan zajlik a nagyszabású program második ütemének előkészítése. Ezt a fejlesztést is az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság konzorciuma valósítja meg a Debreceni Önkormányzattal együttműködve. A „Hajdúhátság vízgazdálkodásának fejlesztése – CIVAQUA program (projekt-előkészítés)” című, KEHOP-1.3.0-15-2021-00025 azonosítószámú előkészítő projekt keretében elnyert európai uniós és magyar állami támogatás összege 500 millió forint. A támogatás intenzitása száz százalék. A projekt keretében egyebek mellett a szárazságtól szenvedő Nagyerdő, valamint az Erdőspusztai-tározók vízpótlásának műszaki megvalósítási lehetőségeit készítik elő.
Sokkolta a helyieket
Nem csak a Nagyerdő, de a várost övező, úgynevezett Erdőspusztai-tározók is igencsak megszenvedik a globális felmelegedést. A legendás hírű Vekeri-tó 1995-ben száradt ki először. Senki sem számított rá, a jelenség valóságos sokként érte a helyieket. A következő évre azonban a vízhelyzet rendeződött, az emberek egyre inkább mint valami egyszeri anomáliára gondoltak a kiszáradásra, aztán lassan el is felejtették. Bár a nagy kilátó 1999 júliusában leégett, a Vekeri-tó területe a debreceniek és a környékbeliek kedvenc kirándulóhelye maradt. A kilencvenes évek végén, illetve a kétezres évek elején több nagy rendezvényt tartottak a tó partján. Többek között innen indult Vekeri (tó) fesztivál néven a ma Campus-fesztiválként ismert könnyűzenei rendezvény, amit már hosszú ideje, minden nyáron (az ugyancsak kiszáradóban lévő) Nagyerdőben rendeznek. A 2010-es évek első felében egyre nagyobb aszályok követték egymást, és elmaradtak a szokásos tavaszi áradások. A folyamat következtében először a kisebb víztározók száradtak ki 2014-ben, majd 2015 őszére a Vekeri-tó is. Mivel az erdőspusztai tározók egymással össze vannak kötve, akkor az a vészterv lépett életbe, hogy a környékről minden vizet a Vekeribe vezetnek. A VIP-tó így létezhetett 2022-ig - a többi víztározó rovására. A csónakház, a mosdók és a büfé azonban már évekkel ezelőtt bezártak.
Alapvetően jó, de...
A szakértők a CIVAQUA program célkitűzéseit alapvetően jónak tartják, a kérdés szerintük az, hogy mit bír el a Tisza. Az 1956-ban átadott, a tiszalöki duzzasztóműtől Bakonszegig, 98 kilométer hosszan elnyúló Keleti-főcsatorna, illetve az abból Tiszavasvárinál leágazó, 70 kilométer hosszú Nyugati-főcsatorna elsődleges feladata az öntözés biztosítása. Az extrémen aszályos időszakokban több vizet veszünk ki belőlük, vagyis a Tiszából öntözésre, miközben a folyó vízállása is alacsony. E cikk írásakor a Tisza vízszintje két helyen, Tiszalöknél és Kiskörénél állt jól, vagyis nagyjából nullánál. Ezek azok a helyek, ahol a folyót duzzasztják. Másutt a mércék mínusz három körüli értékeket mutattak, ezért bukkanhatott elő egy homokpad Cibakházánál. Természetvédők szerint bár az erdőspusztai tavak mesterségesek, vagyis a kiszáradásuk nem ugyanazt jelenti, mint egy természetes tó eltűnése, a jelenség nagyon jó lázmérője a térség vízhelyzetének. Debrecen környéke mélyen ki van száradva, az építkezéseken, mélygarázsok ásásánál is porzik a föld. Száradásnak indultak a Nagyerdő húsz-harmincméteres tölgyfái, amelyek gyökerei nagyjából ugyanolyan mélyre nyúlnak le, mint amilyen magas a koronájuk, és már abban a mélységben sem találnak elegendő vizet. Ami ugyancsak több, mint aggasztó...
Öntözhetővé válik 30 ezer hektár termőföld
A Debrecentől nyugatra fekvő, kiváló hajdúhátsági földek a klímaváltozástól talán leginkább fenyegetett területek hazánkban. Ezek jelentős részének ma nincs megoldva az öntözhetősége. A Civaqua program akár 30 ezer hektár mezőgazdasági terület öntözését is lehetővé teszi, növelve a terméshozamot és megvédve a gazdákat az olyan váratlan és extrém aszályoktól, mint a tavalyi. Több hajdúsági (hajdúböszörményi, hajdúszoboszlói és debreceni) gazdát is kérdeztünk arról, hogy hosszabb távon milyen hozadéka lehet számukra (az öntözés-fejlesztés révén) a programnak, de névvel egyikük sem vállalta a nyilatkozatot. Kis magyar abszurdnak nevezték azt, hogy a Civaqua-program valójában egy 40 évvel ezelőtt kitalált Hajdú-Bihar megyei vízügyi fejlesztés továbbgondolása. Az 1976-os terveket valamikor a 2000-es években „porolták le”, és dolgozták ki részletesen a mai változatát. Megtudtuk tőlük, hogy a Hajdúhátságon az öntözhető szántóterületek aránya (csakúgy, mint országosan) 1 százalék körül van. Szerintük ez azért különösen aggályos, mert öntözővíz hiányában az egyébként jól jövedelmező kultúrák termesztése tervezhetetlenné válik, pedig az öntözött táblákban a hozamtöbblet akár 50-100 (!) százalék is lehet.
