Ha a növények 2-4 leveles koráig kihúzzuk, akkora veszélyt már nem jelenthet a palántadőlés. A jellemzően talajlakó növénypatogén gombák okozta betegség legjobb ellenszere a nem túl sűrű vetés, a csávázott vetőmagok használata és a mérsékelt intenzitású öntözés.
A palántadőlés a kertészeti kultúrák egyik gyakori, de komoly problémát jelentő betegsége, amely elsősorban a palántanevelés során okozhat jelentős veszteséget. A kórokozók különösen a beltéri környezetben, magas páratartalmú termesztőberendezésekben fejlődnek ki könnyen, ahol a túlzsúfolt növényállomány kedvez a fertőzéseknek.
A jellemzően talajlakó növénypatogén gombák okozta betegség elsősorban a csíranövényekre és az első néhány levél kialakulásáig terjedő időszakban veszélyes. A fertőzött növények szára a talaj közeli részen elvékonyodik, megbarnul, ami végső soron a palánták pusztulásához vezet. A fertőzés a palánták 2-4 leveles korában már nem jelent akkora veszélyt, hiszen ilyenkor a növények már képesek tolerálni a kórokozót. Igaz, a fertőzött résznél hegesedés alakulhat ki, ami törést is okozhat - derül ki az Agrotrend cikkéből.
Túl sűrű vetés, hideg, csávázatlan vetőmag
A megelőzés kulcsa a megfelelő talaj- és környezeti feltételek biztosítása. A túlzott öntözés, a túl sűrű vetés és a hideg hőmérséklet mind-mind hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához. A fertőzés megelőzése érdekében fontos, hogy a palánták számára megfelelő, laza, jól szellőző közegben történjen a nevelés, és az öntözést mérsékelt intenzitással végezzük. Ezen kívül a csávázott vetőmagok és a megfelelő fungicid kezelés is segíthet a védekezésben. A biológiai védekezés szintén eredményes lehet.
Növények, amelyekhez kert sem kell
Egyes zöldségek termesztéséhez egyébként kertre sincs szükség. Ezek jól érezhetik magukat például egy cserépben a teraszon vagy az ablakpárkányon is. Sőt, több közülük kevesebb, mint két hónap gondozás után betakarítható. Sorolunk néhány ilyen zöldséget.
Mesclun saláta: Fóliában, üvegházban februártól őszig vethető. Főnövénynek, elő- és utónövénynek egyformán megfelelő. Többször visszavágható.
Mogyoróhagyma: Salottahagymaként is ismert. Hagymája kisebb a vöröshagymáénál. A termesztés kezdete után két hónapon belül fogyasztható.
Rukkola: Leginkább nyáron érdemes elkezdni a termesztését. Az elvetett magjai akár két-három hét alatt kihajtanak annyira, hogy a konyhában felhasználhatók legyenek a levelei. Az erkélyen cserépbe, virágládákba is vethető.
Edamame bab: Zsenge zöld szójabab. Két hónapon belül készen állhat a betakarításra.
Kelkáposzta: Nagyon igényli a tápanyagokban gazdag, jó vízelvezető talajt. Tavasszal célszerű ültetni. Magról is lehet termeszteni. Két hónapon belül szüretelhető.
Brokkoli: Érdemes meleg, biztonságos környezetben nevelgetni a magjait - akár műanyag poharakban vagy ládákban -, amíg palántává nem érnek. Öt - hét hét után láthatóan fejlődnek a kis brokkoli palánták. Ekkor lehet kiültetni azokat a szabadba.
Cékla: Rövidebb és hosszabb tenyészidejű, valamint kisebbek és nagyobb fajtákban is előfordul. Ezeket mind akkor érdemes betakarítani, amikor a céklagumó körülbelül akkora, mint egy kisebb teniszlabda.
Spenót: Gyorsan növekszik, és kiválóan alkalmas köztes termesztésre. A magok elvetése után az első csírák megjelenésére egy-két hetet kell várni.
