Az utóbbi időben a szántóföldi növénytermesztésben dolgozó gazdálkodók szembesültek talán a leglátványosabb módon a környezeti, a gazdasági és piaci viszonyok egyszerre történő változékonyságával és kiszámíthatatlanságával. A talpon maradáshoz nagyobb fokú tudatosságra van szükség, felértékelődtek a megújulási képességek. A hazai kormányzati segítségnyújtás az uniós szabályozási és piaci környezetben is sokrétű, de most egy olyan területen kívánom meglátásaimat megosztani, amely alapvetően a gazdálkodói döntések területe. A piaci helyzet szokatlansága ugyanis indokolttá teszi, hogy segítsünk számba venni, milyen alkalmazkodási stratégiák közül választhatnak mai tudásunk szerint a szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó magyar gazdálkodók.
A 2020-as évek eddig jelentősen próbára tették a mezőgazdasági termelői környezetet, legyen szó az időjárási szélsőségek okozta terméskiesésről, az újabb és újabb kártevők, növénybetegségek felbukkanásáról, a világjárványról, az inputárak emelkedéséről, de legfőképpen a háborús konfliktusok nyomán kialakuló terménypiaci krízisekről. Bármilyen fájó, de tudomásul kell vennünk, hogy az élet már nem tér vissza a korábbi, megszokott kerékvágásba. A hazánkban termelt főbb szántóföldi kultúráknál – búza, kukorica, napraforgó –, a háború miatt átalakult értékesítési csatornák miatt tartósan számíthatunk az ukrán - de búza esetében az orosz - termények értékesítési lehetőségeinket befolyásoló hatására. Mindezt természetesen a logisztikai költségek alakulása, az ukránok uniós piachoz való hozzáférését befolyásoló szabályok módosulása befolyásolhatja, de a lényegen kevéssé változtat.
Új fejezethez érkeztünk, amiben csak akkor lehetünk sikeresek, ha képesek vagyunk termelési és értékesítési folyamataink átértékelésére, a minőségi és technológiai előrelépésre. Közösen keressük a tájékozódási pontokat, mely úton indulhat el ma Magyarországon az a gazdálkodó, aki a szántóföldi növénytermesztésben látja a jövőt.
Meglátásom szerint
1. Lehetséges gazdálkodói döntés a hagyományos szántóföldi termelési szerkezet változatlan folytatása és ugyanabban a piaci kategóriában versenyezni, amelyben az ukrán termékek is indulnak. Ebben az esetben kulcsfontosságú az inputanyagokkal való sokkal tudatosabb gazdálkodás (precíziós gazdálkodásra történő áttérés), és elindulás a termelői közös inputanyag-beszerzés megvalósításának útján. A konvencionális növénytermesztési gyakorlat esetében még jobban felértékelődik a termelés hatékonyságának intenzív növelése. A technológiai fegyelem legmagasabb szintű betartása ugyancsak nem megkerülhető, hiszen abból számos kézzelfogható előny származik. Érdemes átgondolni azt is, hogy a rosszabb adottságú területeken az alacsonyabb inputköltséggel járó, kevéssé intenzív termesztési technológiák alkalmazása nem lenne-e célravezető.
2. Azon termelők, akik szintén a hagyományos növénytermesztési kultúrákban gondolkodnak, de szeretnének legalább részben szabadulni az EU-n kívül megtermelt, alacsony áron értékesített kommersz termények versenyéből, jó döntés lehet a prémium irányába fordulni. Ebbe a körbe tartozik, ha a gazdálkodók a piacon állandó kereslettel jellemezhető prémium minőségre fókuszálnak, a magas fehérje- vagy rosttartalmú gabonafélék vagy éppen a takarmány- és ipari feldolgozásra speciálisan nemesített fajták termesztésének irányába fordulnak. A fogyasztói és felhasználói igényekre való tudatos odafigyelés az alapanyag-termelésben, az ezek értékesítéséhez szükséges piaci csatornák feltérképezése lehetőséget adhat az előrelépésre.
3. A szántóföldi növénytermesztés területén az eredményes gazdálkodáshoz vezető úton szintén működő stratégia lehet a termelési szerkezet tudatos differenciálása, bővítése. A régi paraszti bölcsesség, amely mindig a több lábon állásra törekedett, ma is megállja a helyét. Ennek lényege a széles körben termesztett öt fő kultúrnövény (búza, kukorica, árpa, napraforgó, repce) mellett többféle - az ukrán mezőgazdaság által jellemzően nem termelt vagy legalább nem exportált - növényi kultúra termesztésbe vonása. Ezzel csökkenteni lehet egy-egy gazdaság erős kitettségét a főbb kultúrák általunk nem befolyásolható nemzetközi piaci folyamatoktól függő értékesítési nehézségeitől. Természetesen sok más szakmai haszon is nyerhető ezekkel a kultúrákkal, legyen szó a termelési kockázatok megosztásáról több növény között, lehetnek jó elővetemények vagy éppen a diverzifikáltabb vetésforgó jobb a talajnak.
Ezek közé az alternatív szántóföldi kultúrák közé sorolható a szója, a cirok, a köles, az olajlen, a pillangós virágúak családjába tartozó vörös here vagy lucerna, a mák, a rozs, a tritikálé, illetve az ipari kender is. Speciális gépi technológia igazán csak a pillangósvirágúak és az ipari kender termesztéséhez kell, mák és szója betakarításhoz elegendő egy speciális betakarítógép vagy vágóasztal, de egyébként ezek termesztése egy szántóföldi növénytermesztő gazdaság eszközparkjával is megoldható.
Megfelelő döntés lehet a méhlegelők vagy vadföldek növényeinek, a zöldtrágyanövények vagy a különböző köztes növények vetőmagtermesztése, ahogyan a szántóföldi zöldségtermesztés is.
4. Előremutató gazdálkodói lépés lehet a magas hozzáadott értékű értékláncokhoz történő egyéni vagy kollektív csatlakozás. A növényi alapanyag termelésével foglalkozó gazdaságok előtt lehetőségként felmerül az értékes feldolgozott termékek előállításában és értékesítésében érdekelt vállalkozások koordinációja, amely Nyugat-Európában bevált és működő modell. Működhet lényegében bármely növényi kultúrában, lényeg a megbízható üzleti partner igényeinek megfelelően történő fegyelmezett termelési tevékenység folytatása, optimális esetben termelői együttműködésben.
5. A mostani piaci viszonyok között sokaknak érdemes ugyancsak átgondolni, milyen módon tudják kihasználni az agártámogatási rendszer zöld kompenzációs támogatásait a jövőben. Mérlegelni kell, nem éri-e meg az agrár-környezetgazdálkodási programban részt venni, vagy az ökológiai gazdálkodás keretei között folytatni a tevékenységüket, hiszen 2024-ben ezekhez, a korábbról már ismert támogatási programokhoz is lehet majd újra csatlakozni. Ide tartozik az ökológiai földhasználat-váltást ösztönözni kívánó, jövő évben megnyíló beruházási és a kapcsolódó fenntartási támogatási lehetőség. A karbonsemlegességi piac nyújtotta lehetőségekhez történő csatlakozás is szintén új jövedelemforrási lehetőséget jelent a termelők számára.
A gazdálkodók előtt az igazi kihívás tehát az, hogy megfelelő döntéseket kell hozni: ki milyen fokon hajlandó alkalmazkodni és a változó környezethez igazítani gazdálkodói tevékenységét a fennmaradás, a jövőbeli eredmények és sikerek érdekében? A jó döntések meghozatala egyéni és nemzeti érdek egyaránt. Azt szeretném, ha ezekről az alkalmazkodási stratégiákról minél több szakmai beszélgetés, közös gondolkodás zajlana az ágazatban. Homokba dugni a fejünket nem szabad, alakítsuk mi a jövőnket. Mert mindig van választás!
Feldman Zsolt
mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkár
Névjegy
dr. Feldman Zsolt
Szabadszálláson született 1979. október 10-én. 1998-ban érettségizett a Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziumában. 2004-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakon végzett. Ezt követően 2005-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogász diplomát, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karán politikaelmélet diplomát szerzett.
2005 és 2006 között a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ösztöndíjasa volt. 2006 és 2008 között a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban jogi koordinátorként dolgozott. Ezután 2008-tól 2010-ig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban főosztályvezető-helyettesként tevékenykedett. 2010 és 2018 között a Földművelésügyi Minisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára, 2018-tól az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára, majd 2019-től az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára.
