Klímacsúcs: az történt, amire számytani lehetett

Az ENSZ glasgow-i klímacsúcsa nem volt sem több, sem kevesebb a vártnál - írja a konferencián szakértő, megfigyelői státuszban résztvevő Klímapolitikai Intézet a weboldalán közzétett elemzésében.


A célok

Az ENSZ klímakonferenciájának célja, hogy a 2015. decemberi, párizsi klímaegyezmény legfőbb vállalásait képviselje és azok elérése érdekében újabb konkrét lépéseket irányozzon elő. Felidézték: 6 évvel ezelőtt csaknem 200 ország vállalta, hogy a Föld átlaghőmérséklet-emelkedését az ipari forradalom előtti szinthez képest jóval 2 Celsius fok alatt, célzottan 1,5 Celsius fok alatt tartja. Ez leginkább úgy érhető el, ha a bolygónkat melegítő üvegházhatású gázokból nem bocsátunk ki többet, mint amennyit az emberiség mesterségesen vagy a természet önmagától megkötni képes. A párizsi célkitűzés értelmében 2030-ig 45 százalékkal kellene mérsékelni ezeknek a gázoknak a kibocsátását 2010-hez képest, a klímasemlegességet pedig 2050-re kellene elérni.

Az eszközök

A Klímapolitikai Intézet elemzése szerint a konferencia legnagyobb sikere, hogy a világ két legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója, Kína és az Egyesült Államok megállapodtak egymással, hogy nézeteltéréseik ellenére a jövőben együtt dolgoznak a környezetszennyezés globális csökkentése érdekében. A nagyhatalmak közül India és Oroszország is elkötelezte magát a kibocsátás csökkentése mellett. India 2070-ig, Oroszország 2060-ig ígérte meg a klímasemlegességet.

Az üvegházhatású gázok közül a metán légköri jelenléte az egyik legveszélyesebb a klímaváltozás szempontjából

- mutatott rá az intézet, megjegyezve: a klímacsúcson 104 ország ígérte meg, hogy a 2020-ban mérthez képest az évtized végéig 30 százalékkal csökkenti metánkibocsátását.

A szénerőművek kivezetésének vállalása végül kimaradt a csúcs záródokumentumából, helyette ezek használatának csökkentése került bele. A szén teljes körű kivezetésének elmaradása miatt többen kritizálták a konferenciát, mások történelmi fordulatnak nevezték, hogy a szén, mint kerülendő erőforrás végre bekerült a záródokumentumba.

Nem időszerű

A Klímapolitikai Intézet szerint a fosszilis energiaforrások teljes kivezetésének ígérete nem is lett volna időszerű. Az európai energiakrízis rámutatott, hogy mivel az európai országok jelentős része nem épített ki helyettesítő kapacitásokat az elmúlt évtizedekben, a fosszilis energiára, főként az olajra és a földgázra, a tudomány mai állása szerint szükség van, legalább átmeneti energiaforrásként. Az elmúlt hetek bizonyították, hogy noha a megújulók jelentik a jövőt az energiatermelésben, fosszilisek nélkül a fejlett nyugati világ ma még működésképtelen.

A legnagyobb vitát a fejlődő országok támogatásának kérdése váltotta ki: 2009-ben a fejlett államok vállalták, hogy 2020-ig évi 100 milliárd dollárt adnak az elmaradottabb társaiknak. A szegényebb országok sérelmezték, hogy ezt az ígéretet a fejlett világ nem tartotta be, ezért a szavahihetőség helyreállítása mellett kérték a támogatási összeg megduplázását. A végső szövegbe csak a fejlődő országok támogatásainak biztosítása került be feladatként, a mértékéről később döntenek.

Értékelés

Az intézet szerint a konferencián számos előrelépés történt a párizsi egyezmény célkitűzéseinek elérése érdekében, de eget rengető bejelentések, újdonságok nem születtek. Ezt többen kifogásolták, sőt a klímacsúcsot sokan már akkor eredménytelennek minősítették, amikor az még félidőben sem tartott. A környezetvédelem ügyével sajnos nem az észérveken, hanem a felkorbácsolt érzéseken keresztül találkozik a világ nagyrésze, és nem vesz tudomást arról, hogy – például Magyarországgal ellentétben – a fejlett világ jelentős része az eddigi vállalásait sem tudta teljesíteni.

A klímasemlegesség szempontjából nem az újabb ígéretek megfogalmazása, hanem a korábbiak betartatása és betartatása a legfontosabb. Az intézet azt javasolja: a komolyan vehetőség érdekében jutalmazni kellene a kibocsátáscsökkentés terén jól teljesítőket és szankcionálni az elmaradókat.


The Conversation

Ne hagyd ki!