Néhány év alatt igencsak elterjedt a székely nyúlt Erdélyben - a kép illusztráció

A székely nyúl egy erdélyi házinyúlfajta, melynek létrehozása 2010-ben kezdődött el és 2016-ban fejeződött be. A testtömege 5-6 kg között mozog, színe jellemzően hamuszürke. A megalkotójával készült interjúból szemezgettünk.


Fajtakeverés, matematika és hosszú idő

Az erdélyi Csíkpálfalván élő Rákossy Zsigmond állatorvos azzal büszkélkedhet, hogy ő a székely nyúlfajta megalkotója. A magyarmezőgazdaság.hu vele készült interjújában elmondta, hogy gyerekkora óta érdekelte a genetika, hiszen ez is az alkotás egyik formája. Egy új állatfajta kidolgozása pedig nem több, mint matematika és fajtakeverés, azonban nem megy egyik napról a másikra.

Sokkal egyszerűbb napjainkban tenyészteni a mendeli- és populációgenetika ismeretében, mint évszázadokkal ezelőtt empirikus módszerekkel. Ugyanakkor egy fajta létrejöttének időtartama nagyban függ az adott állatfaj generációs intervallumától, szaporaságától is. Szarvasmarhát, lovat tenyészteni sokkal időigényesebb, mint nyulat vagy baromfit. Az első rex típusú nyúl például 1919-ben látott napvilágot, és 1925-ben már Európa-szerte elismert fajta volt, míg egy szarvasmarhatípus akár több évszázadon keresztül is formálódott, majd még évtizedekig szelektálták, mire elismert fajtává válhatott – nyilatkozta Rákossy Zsigmond.

Ahhoz egyébként, hogy külön fajtának lehessen nevezni például nyulak egyes egyedeit, legalább három meghatározó karakterisztikában kell különbözniük az összes ismert fajtától. Az elismerésüknek a menete azonban országonként változik.

A székely nyúl nagyon ellenálló fajta, jó húshozamú és igen szapora állat, ráadásul hagyományos módon nevelik őket.

Tervezést és hosszú időt igényel

A szekértő egy állatfajta létrehozásának folyamata kapcsán elmondta, hogy először elképzeli, hogyan nézzen ki az állat, majd a különböző, már létező fajtákat addig és olyan szülői összeállításban tenyészti és válogatja, ami elhozhatja a kívánt végeredményt.

Minél több génnel dolgozom, annál nehezebb elérni a kívánt eredményt, és annál nagyobb a szórás is az utódok között, amelyeknek nagy részét természetesen ki kell szelektálni. (…) A kezdetektől az első hivatalos bemutatóig eltelt hat év alatt nyolc-kilenc nemzedék futott le, de természetesen az elismervénnyel nem ér véget egy fajta tenyésztése. Azután is folyamatosan javítgatunk, csinosítgatunk a fajtán. Jelenleg az első szallander színű bakomnak a tizenötödik generációs leszármazottjánál tartok – beszélt a székely nyúl létrehozásának kulisszatitkairól az állatorvos.

Elmondta továbbá, hogy ő 15-20 anyanyúllal és 5-8 bakkal dolgozott folyamatosan, azonban így is elkerülhetetlen lett volna a beltenyésztési leromlás. Ezért időnként frissített az állományon egy-egy idegen bakkal cseppvérkeresztezés formájában. Igaz, ennek ellenére is akadt rokontenyésztésre példa, de annak csekély mértéke nem indított be káros folyamatokat. Mára pedig a kedvező tulajdonságainak hála, annyi elterjedt a székely nyúl, hogy kis odafigyeléssel elkerülhető a probléma a szaporításukkor.

Műalkotásról beszélhetünk

Manapság egyre kevesebben foglalkoznak kishaszonállatok tartásával, ezért az új fajták száma is megcsappant. Emellett Erdélyben visszaesett tenyésztői egyesületek taglétszáma is. A szakember azonban nem látja olyan tragikusan az állattenyésztés helyzetét.

Új mutációk, új ötletek továbbra is lesznek, melyek alapján akár újabb fajtákat is létre lehet hozni, de míg régen az új fajtákra ténylegesen szükség volt, addig napjainkban a hibridek minden termelési igényt lefednek, kielégítenek, így az új fajták létrehozása elsősorban esztétikai síkon, amolyan műalkotásként értelmezhető – vélekedett az ágazat szemléletváltásáról Rákossy Zsigmond.

A szakember végezetül pedig beszámolt arról, hogy jelenleg baromfi-, juh-, és kutyafajta kitenyésztésén is fáradozik.


The Conversation

Ne hagyd ki!