Egy mérleg két végén 4-4 emberi kéz próbálja egyensúlyba hozni a mérleget
New York City vezetése elfogadta a törvényjavaslatot, amelynek értelmében a városban működő cégeknek kötelező jelleggel fel kell tüntetniük, hogy mekkora fizetésre számíthatnak az álláskeresők a meghirdetett pozíciók esetében.


Az egyenlőség érdekében

Hogyan néz ki napjainkban az álláskeresés? Az emberek hosszú napokon keresztül csinosítgatják önéletrajzukat, megszámlálhatatlanul sok órát töltenek az állásportálok böngészésével, illetve mániákus kutatómunkát végeznek a számukra szimpatikus cégek után. Miután a munkakereső magába döntötte a környék összes kávéját, és nagy nehezen talált egy csábító ajánlatot, felkészül az elkerülhetetlen mondattal való találkozásra:

versenyképes fizetés.

Napjainkban a legtöbb vállalat továbbra sem tünteti fel, mekkora fizetésre számíthatnak az álláskeresők. Amellett, hogy ez rendkívül frusztráló (a világ legjobb érzése, amikor az interjú negyedik körében derül ki, hogy vállalhatatlanul kevés pénzt kínál a cég), még a nemek közötti bérszakadékot is növeli, amit számos kutatás alátámasztott.

New York városa megelégelte a jelenséget, és törvénybe iktatta, hogy a cégeknek fel kell tüntetniük az állásokhoz tartozó béreket. Na jó, csak a bérsávokat, de már ez is több, mint a semmi.

Működik

A városvezetés azt reméli, hogy a jövő áprilisban életbe lépő törvény segítségével a színesbőrű munkakeresők és a nők jobb alkupozícióba kerülnek, illetve méltányosabb fizetéseket kérhetnek. Továbbá enyhíthet a vállalatokat sújtó munkaerőhiányon is.

A paradigmaváltás még várat magára, de szerencsére egyre több döntéshozó vélekedik úgy, hogy ideje elfelejteni azt az idejétmúlt berögződést, mely szerint nem illik mások fizetéséről beszélni, kérdezni.

A bértranszparencia már több országban is működik. Dániában például minden vállalatnak, ahol minimum 35 ember dolgozik, nemekre lebontva közölnie kell a fizetéseket. Az Egyesült Királyságban a 250-nél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknak 2017 óta közzé kell tenniük a nemek közötti bérkülönbségek adatait. Az országos statisztikai hivatal szerint ezeknél a cégeknél kimutathatóan csökkent az egyenlőtlenség az elmúlt években.

Az USA-ban bizonyos államok – köztük Kalifornia, Connecticut, Nevada, Colorado és Rhode Island – olyan jogszabályokat vezettek be, amelyek arra kötelezik a munkaadókat, hogy több információt közöljenek az állásra jelentkezőkkel arról, hogy mennyit fizetnek meglévő alkalmazottjaiknak. Coloradoban egyenesen megkövetelik, hogy a munkaadók az álláshirdetéseikben feltüntessék a fizetési sávokat. Valami ilyesmit szeretne megvalósítani a New York-i városvezetés is.

Bele a közepébe

A közelmúltban Finnországban egy olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, amely új szintre emelheti a transzparenciát. Azt akarják elérni, hogy az országban működő cégek hozzák nyilvánosságra az összes dolgozójuk fizetését.

A javaslatot rengeteg finn vállalat kritizálta, mondván, hogy a bértranszparencia komoly konfliktusokat okozna a dolgozók között. Megjegyezzük, ez a világ egyik legnépszerűbb kifogása, amivel a cégek előállnak, ha szóba kerül a fizetések átláthatósága.

A bértranszparencia szélesebb körű hatásait illetően a tanulmányok megosztottak. Egyesek szerint az alkalmazottak kevésbé motiváltak, ha tudják, hogy kollégáik magasabb fizetést kapnak.

A Harvard Business School egyik tanulmánya pedig arra mutatott rá, hogy a nyilvános fizetések egyes szervezeteknél alacsonyabb átlagbérekhez vezettek. A kutatás szerint a munkaadók egyetlen alkalmazottal sem voltak hajlandóak tárgyalni, hogy mások fizetését se kelljen emelniük.

Almudena Sevilla, a londoni University College közgazdasági és közpolitikai professzora, a Royal Economic Society női bizottságának elnöke viszont úgy véli, hogy a fizetések nyilvánossá tétele jelentősen csökkentheti a bérkülönbségeket.

A professzor kutatásokkal is alátámasztotta álláspontját. Rámutatott, hogy miután 2007-ben az egyesült királyságbeli egyetemek közzétették a dolgozók fizetését, a nemek közötti bérszakadék 4,37 százalékkal csökkent. Ez két dolognak köszönhető: vagy magasabb fizetést tudtak kicsikarni a vezetőkből a nők, vagy átpártoltak egy olyan intézményhez, ahol egyenlőbbek voltak a bérek.

The Conversation

Ne hagyd ki!