Számtalan kihívással néz szembe a magyar borágazat. Koch Csabát, a Magyar Bor Akadémia elnökét kérdeztük, milyen esélyei vannak ilyen piaci környezetben a magyar pincészeteknek?
Ezer gonddal kell szembenéznie annak a vállalkozásnak, amelyik a borból akar megélni.
Valóban. Hiszen a világ borfogyasztása, ha minimális mértékben is, de csökken. A jóléti társadalmak népessége, amelyekre amúgy intenzív borfogyasztás jellemző, évek óta fogy. Ellenben azon társadalmak, ahol vallási, gazdasági okokból nem fogyasztanak alkoholt, növekednek. Ráadásul az ízlés is gyorsan változik, amelyhez nem könnyű alkalmazkodni. Gondoljunk csak bele! Egy szőlőültetvényt 30-50 évre telepítenek. Ezen idő alatt mennyit változik a világ?
Úgy tűnik, a jövő fogyasztói, a fiatalok elfordulnak a bortól.
A fiatalok régen se bort ittak, de valóban ők a jövő fogyasztói, ezért 2022-ben neki is kezdtünk a felvilágosításuknak. Minden évben 8-10 egyetemet látogatunk meg, ahol a kulturált, mértékletes borfogyasztásról és annak egészségre gyakorolt hatásáról tartunk előadásokat. Sokan hajlamosak ugyanis megfeledkezni arról, hogy a bor 100 százalékban természetes anyag, körülbelül olyan, mint egy frissen facsart gyümölcslé. Messze a legegészségesebb alkoholtartalmú ital. Számtalan kutatás bizonyítja, hogy mértékkel fogyasztva milyen jótékony hatással van az emberi szervezetre. Furcsa módon a drogok káros hatásairól nincsenek ismeretterjesztő videók, az alkoholfogyasztás hatásairól ellenben számtalan film kerül fel a világhálóra.
A kereskedelem is átalakult…
A borágazatban is erősen érezhető a globalizáció hatása. A borászati nagyüzemek és a multinacionális kereskedelmi láncok tartják kezükben a forgalom nagy részét, ami azon országokra nézve, ahol elsősorban családi gazdaságok foglalkoznak borkészítéssel, negatívan hat. A szolid minőségű, nagy tömegben előállított borok uralják a piacot. Ezek fogyasztásához persze nem kapcsolódik az az élmény, az a kultúra, amit egy családi pincészet nyújtani tud, de árban verhetetlenek. Egyébként marketingben és reklámban még a nagyobb borászatok sem képesek felvenni a versenyt a multinacionális sör és tömény szeszesital gyártókkal.
Van aki, dolgozzon a szőlőben?
Koch Csaba, a Magyar Bor Akadémia elnöke
Fotó: Haszon Magazin, Csomor Alexander
Ez bizony komoly gond. A magyar borászatok minden kiadása ugyanakkora, mint bárhol Európában. Az egyetlen versenyelőnyünk az volt, hogy olcsóbb volt a munkaerő. A szőlőmunkás nettó órabére Bodeaux környékén körülbelül 10 euró, nálunk 4 eurót kell fizetni. A különbség jelentősnek látszik, ennek ellenére nem vagyunk versenyképesek, mert a magyar munkaerő hatékonytalan és képzetlen. A birtokszerkezet is elaprózódott, mindenki maga fejlesztgeti a vállalkozását. Mindenkinek van például saját traktora és palackozóüzeme. A szőlőtermesztésünk így nem igazán versenyképes.
Nem túlságosan biztató helyzet a magyar bor számára.
Elismerem, van ahol nehéz helyt állni, de vannak szép számmal kínálkozó lehetőségek is. Például a borászatban nincs gazdaságilag ideális üzemméret, itt a kisebb vállalkozások is meg tudnak élni, ha boraikat magas áron tudják értékesíteni. Ráadásul olyan termékről van szó, amelynél a fogyasztó elvárja a mögöttes sztorit, amihez érzelmileg lehet kötődni. A termelőknek azonban oda kell figyelniük arra, hogy költséghatékonyan gazdálkodjanak és nagyon fontos a hitelesség is, hiszen bizalmi termékről van szó. Ne felejtsük el, a rendszerváltás után teljesen újjá kellett építeni az ágazatot, ami rengeteg pénzbe került. De meg is lett az eredménye! A magyar borok minősége rengeteget fejlődött, sokan felzárkóztak a világ élvonalához. A borfogyasztás kultúráját is sikerült megteremteni itthon, amiben húzóerőnek bizonyultak az olyan szakmai elismerések, mint az Év Bortermelője, vagy az Év Pincészete cím. A külpiacokon azonban sajnos nem sikerült megfelelően pozícionálni a magyar borokat. Hiába költünk sokat marketingre, sokszor olyan termékek kerülnek exportra, amelyek rontják a magyar bor piaci pozícióit.
Miért nem fognak össze a magyar borászatok, hogy együtt hódítsák meg a világpiacot?
Ez íróasztal mögül jó ötletnek tűnik, csakhogy a magyar borágazat, horizontálisan és vertikálisan is rendkívül sokszínű. És akkor még nem is beszéltünk a természeti adottságainkról és az évjárat hatásáról. A bordeaux-i borvidék talaj és időjárási viszonyai azonosak. Nálunk meg Villány és Pécs alig 20 kilométerre van egymástól, adottságaikban mégis óriási különbségek vannak a termelési adottságokban. Az évjárat is sokat nyom a latban, ezért fordul elő, hogy borvidéken belül egy pincének is 5 különféle kékfrankos bora van a piacon. Egy borvidéket még lehet jól marketingelni, ha van erre akarat, közösség és pénz. Regionális és országos szinten ugyanez már nagyon nehezen működik.
Akkor mi lehet a megoldás?
Koch Csaba, a Magyar Bor Akadémia elnöke
Fotó: Haszon Magazin, Csomor Alexander
A fő kitörési pontok azok a bortípusok, melyből országosan egységes, jó minőséget tudunk készíteni. Ilyen például évtizedek óta a rozé vagy ma az illatos fehér boraink. Sajnos sokan ezeket túl egyszerűnek tartják, így, bár a HNT vezetése már régen megtette, nem tudtuk még megfogalmazni mely bortípusokkal tudnánk sikert elérni a világpiacon. Nagyon sok jó borunk van, nagyon komoly történelmi hagyományaink vannak, világhírű borvidékkel rendelkezünk, mint Tokaj, de ahhoz, hogy a magyar bort nem csak szakmailag, hanem kereskedelmi értelemben is feltegyük a világtérképre, meg kellene találnunk a konszenzust és a jól felépíthető bormárkákat.
Van egy mondás: „Mindenki addig issza a saját borát, míg a végén megszereti.” Így aztán nehéz szembesülni azzal, ha a piacnak nem ízlik a termékem. Pedig ma már pontosan tudni kell, kinek a poharába mit akarok és tudok tölteni és azért mennyit hajlandó fizetni. Nincs mese, a piaci igények felé kell fordulni, olyan borokat kell készíteni, amelyek divatosak és a fogyasztók ízlésének megfelelőek. Emiatt ültetvényeket kell lecserélni, fejleszteni a technológiát és versenyképesebbé kell tenni a borászatainkat. Kulcsfontosságú, hogy az ellátási láncokat lerövidítsük és a kereskedelmet lehetőleg a borászatok tartsák a kezükben, hiszen a kiskereskedők nem akarnak márkát építeni. Szerencsére ez azért nem olyan nehéz feladat, hiszen a bor valóban bizalmi termék, ahol a vevő tudni szeretné kitől és pontosan mit is vesz. Mindehhez persze pénz kell, amit a pincészetek maguk nem tudnak előteremteni. Európában sok ország nemzeti forrásból is támogatja a borágazatát, ahol ezt nem teszik meg, ott versenyhátrányba kerülnek. Az átalakulás sajnos áldozatokkal jár, az alsó és középkategóriájú ültetvények területe minden bizonnyal zsugorodni fog.
Úrrá lehet lenni ezen a sok-sok kihíváson? Van hosszú távon is jövője a magyar borászatnak?
Hiszek abban, hogy a bor nem csupán egy termék. Szakrális, kulturális jelentősége van, évszázados a kötődésünk hozzá. Emiatt Magyarországon biztosított a piaca, hiszen a magyarok magyar bort fognak inni. Bízom abban, hogy a társadalmunk ráébred, hogy egy olyan ízig-vérig magyar termékről van szó, amelyet magyar vállalkozások készítenek, óriási hozzáadott értékkel bír, a fogyasztása növeli a társadalmi jólétet. Ráadásul, mint mondtam, kevés egészségesebb, természetesebb alkoholos ital van a bornál.
****
NÉVJEGY:
Koch Csaba. A Koch család már hosszú nemzedékek óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borászkodással Hajós környékén. Koch Csaba egyik őse tíz generációval korábban 1742-ben érkezett Hajósra. 1744-ben Császártöltés egyik alapítója volt, kereskedelemmel, szőlő- és bortermeléssel foglalkozott. Koch Csaba 1969-ben született, első, néhány soros szőlőjét nagyapjától kapta 1991-ben. A szegedi József Attila Tudományegyetemen biológiát hallgatott, majd agrármérnöki diplomát szerzett. Később a Kecskeméti Kertészeti és Vidékfejlesztési Karán szőlész-borász szakmérnökként diplomázott. A kezdeti néhány szőlősorból álló birtokhoz minden évben további területeket vásárolt, így mára 170 hektár nagyságú pincészetet irányít, és a Koch Borászat ma már közel 70 embernek ad munkát. Koch Csaba a Hajós-Bajai borvidék elnöke, a Magyar Bor Akadémia elnöke, elnökségi tagja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának. Borai számtalan külföldi és hazai borversenyen nyertek aranyérmet.
Ezer gonddal kell szembenéznie annak a vállalkozásnak, amelyik a borból akar megélni.
Valóban. Hiszen a világ borfogyasztása, ha minimális mértékben is, de csökken. A jóléti társadalmak népessége, amelyekre amúgy intenzív borfogyasztás jellemző, évek óta fogy. Ellenben azon társadalmak, ahol vallási, gazdasági okokból nem fogyasztanak alkoholt, növekednek. Ráadásul az ízlés is gyorsan változik, amelyhez nem könnyű alkalmazkodni. Gondoljunk csak bele! Egy szőlőültetvényt 30-50 évre telepítenek. Ezen idő alatt mennyit változik a világ?
Úgy tűnik, a jövő fogyasztói, a fiatalok elfordulnak a bortól.
A fiatalok régen se bort ittak, de valóban ők a jövő fogyasztói, ezért 2022-ben neki is kezdtünk a felvilágosításuknak. Minden évben 8-10 egyetemet látogatunk meg, ahol a kulturált, mértékletes borfogyasztásról és annak egészségre gyakorolt hatásáról tartunk előadásokat. Sokan hajlamosak ugyanis megfeledkezni arról, hogy a bor 100 százalékban természetes anyag, körülbelül olyan, mint egy frissen facsart gyümölcslé. Messze a legegészségesebb alkoholtartalmú ital. Számtalan kutatás bizonyítja, hogy mértékkel fogyasztva milyen jótékony hatással van az emberi szervezetre. Furcsa módon a drogok káros hatásairól nincsenek ismeretterjesztő videók, az alkoholfogyasztás hatásairól ellenben számtalan film kerül fel a világhálóra.
A kereskedelem is átalakult…
A borágazatban is erősen érezhető a globalizáció hatása. A borászati nagyüzemek és a multinacionális kereskedelmi láncok tartják kezükben a forgalom nagy részét, ami azon országokra nézve, ahol elsősorban családi gazdaságok foglalkoznak borkészítéssel, negatívan hat. A szolid minőségű, nagy tömegben előállított borok uralják a piacot. Ezek fogyasztásához persze nem kapcsolódik az az élmény, az a kultúra, amit egy családi pincészet nyújtani tud, de árban verhetetlenek. Egyébként marketingben és reklámban még a nagyobb borászatok sem képesek felvenni a versenyt a multinacionális sör és tömény szeszesital gyártókkal.
Van aki, dolgozzon a szőlőben?
Koch Csaba, a Magyar Bor Akadémia elnöke
Fotó: Haszon Magazin, Csomor Alexander
Ez bizony komoly gond. A magyar borászatok minden kiadása ugyanakkora, mint bárhol Európában. Az egyetlen versenyelőnyünk az volt, hogy olcsóbb volt a munkaerő. A szőlőmunkás nettó órabére Bodeaux környékén körülbelül 10 euró, nálunk 4 eurót kell fizetni. A különbség jelentősnek látszik, ennek ellenére nem vagyunk versenyképesek, mert a magyar munkaerő hatékonytalan és képzetlen. A birtokszerkezet is elaprózódott, mindenki maga fejlesztgeti a vállalkozását. Mindenkinek van például saját traktora és palackozóüzeme. A szőlőtermesztésünk így nem igazán versenyképes.
Nem túlságosan biztató helyzet a magyar bor számára.
Elismerem, van ahol nehéz helyt állni, de vannak szép számmal kínálkozó lehetőségek is. Például a borászatban nincs gazdaságilag ideális üzemméret, itt a kisebb vállalkozások is meg tudnak élni, ha boraikat magas áron tudják értékesíteni. Ráadásul olyan termékről van szó, amelynél a fogyasztó elvárja a mögöttes sztorit, amihez érzelmileg lehet kötődni. A termelőknek azonban oda kell figyelniük arra, hogy költséghatékonyan gazdálkodjanak és nagyon fontos a hitelesség is, hiszen bizalmi termékről van szó. Ne felejtsük el, a rendszerváltás után teljesen újjá kellett építeni az ágazatot, ami rengeteg pénzbe került. De meg is lett az eredménye! A magyar borok minősége rengeteget fejlődött, sokan felzárkóztak a világ élvonalához. A borfogyasztás kultúráját is sikerült megteremteni itthon, amiben húzóerőnek bizonyultak az olyan szakmai elismerések, mint az Év Bortermelője, vagy az Év Pincészete cím. A külpiacokon azonban sajnos nem sikerült megfelelően pozícionálni a magyar borokat. Hiába költünk sokat marketingre, sokszor olyan termékek kerülnek exportra, amelyek rontják a magyar bor piaci pozícióit.
Miért nem fognak össze a magyar borászatok, hogy együtt hódítsák meg a világpiacot?
Ez íróasztal mögül jó ötletnek tűnik, csakhogy a magyar borágazat, horizontálisan és vertikálisan is rendkívül sokszínű. És akkor még nem is beszéltünk a természeti adottságainkról és az évjárat hatásáról. A bordeaux-i borvidék talaj és időjárási viszonyai azonosak. Nálunk meg Villány és Pécs alig 20 kilométerre van egymástól, adottságaikban mégis óriási különbségek vannak a termelési adottságokban. Az évjárat is sokat nyom a latban, ezért fordul elő, hogy borvidéken belül egy pincének is 5 különféle kékfrankos bora van a piacon. Egy borvidéket még lehet jól marketingelni, ha van erre akarat, közösség és pénz. Regionális és országos szinten ugyanez már nagyon nehezen működik.
Akkor mi lehet a megoldás?
Koch Csaba, a Magyar Bor Akadémia elnöke
Fotó: Haszon Magazin, Csomor Alexander
A fő kitörési pontok azok a bortípusok, melyből országosan egységes, jó minőséget tudunk készíteni. Ilyen például évtizedek óta a rozé vagy ma az illatos fehér boraink. Sajnos sokan ezeket túl egyszerűnek tartják, így, bár a HNT vezetése már régen megtette, nem tudtuk még megfogalmazni mely bortípusokkal tudnánk sikert elérni a világpiacon. Nagyon sok jó borunk van, nagyon komoly történelmi hagyományaink vannak, világhírű borvidékkel rendelkezünk, mint Tokaj, de ahhoz, hogy a magyar bort nem csak szakmailag, hanem kereskedelmi értelemben is feltegyük a világtérképre, meg kellene találnunk a konszenzust és a jól felépíthető bormárkákat.
Van egy mondás: „Mindenki addig issza a saját borát, míg a végén megszereti.” Így aztán nehéz szembesülni azzal, ha a piacnak nem ízlik a termékem. Pedig ma már pontosan tudni kell, kinek a poharába mit akarok és tudok tölteni és azért mennyit hajlandó fizetni. Nincs mese, a piaci igények felé kell fordulni, olyan borokat kell készíteni, amelyek divatosak és a fogyasztók ízlésének megfelelőek. Emiatt ültetvényeket kell lecserélni, fejleszteni a technológiát és versenyképesebbé kell tenni a borászatainkat. Kulcsfontosságú, hogy az ellátási láncokat lerövidítsük és a kereskedelmet lehetőleg a borászatok tartsák a kezükben, hiszen a kiskereskedők nem akarnak márkát építeni. Szerencsére ez azért nem olyan nehéz feladat, hiszen a bor valóban bizalmi termék, ahol a vevő tudni szeretné kitől és pontosan mit is vesz. Mindehhez persze pénz kell, amit a pincészetek maguk nem tudnak előteremteni. Európában sok ország nemzeti forrásból is támogatja a borágazatát, ahol ezt nem teszik meg, ott versenyhátrányba kerülnek. Az átalakulás sajnos áldozatokkal jár, az alsó és középkategóriájú ültetvények területe minden bizonnyal zsugorodni fog.
Úrrá lehet lenni ezen a sok-sok kihíváson? Van hosszú távon is jövője a magyar borászatnak?
Hiszek abban, hogy a bor nem csupán egy termék. Szakrális, kulturális jelentősége van, évszázados a kötődésünk hozzá. Emiatt Magyarországon biztosított a piaca, hiszen a magyarok magyar bort fognak inni. Bízom abban, hogy a társadalmunk ráébred, hogy egy olyan ízig-vérig magyar termékről van szó, amelyet magyar vállalkozások készítenek, óriási hozzáadott értékkel bír, a fogyasztása növeli a társadalmi jólétet. Ráadásul, mint mondtam, kevés egészségesebb, természetesebb alkoholos ital van a bornál.
****
NÉVJEGY:
Koch Csaba. A Koch család már hosszú nemzedékek óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borászkodással Hajós környékén. Koch Csaba egyik őse tíz generációval korábban 1742-ben érkezett Hajósra. 1744-ben Császártöltés egyik alapítója volt, kereskedelemmel, szőlő- és bortermeléssel foglalkozott. Koch Csaba 1969-ben született, első, néhány soros szőlőjét nagyapjától kapta 1991-ben. A szegedi József Attila Tudományegyetemen biológiát hallgatott, majd agrármérnöki diplomát szerzett. Később a Kecskeméti Kertészeti és Vidékfejlesztési Karán szőlész-borász szakmérnökként diplomázott. A kezdeti néhány szőlősorból álló birtokhoz minden évben további területeket vásárolt, így mára 170 hektár nagyságú pincészetet irányít, és a Koch Borászat ma már közel 70 embernek ad munkát. Koch Csaba a Hajós-Bajai borvidék elnöke, a Magyar Bor Akadémia elnöke, elnökségi tagja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának. Borai számtalan külföldi és hazai borversenyen nyertek aranyérmet.
