A szerencsésebbek akár többször is találkozhattak az előző korokból származó, nagy becsben tartott borokkal. A kérdés az, hogy mi alapján dől el, mennyit érnek a piacon, illetve miért és mikor képviselhetnek muzeális értéket.
"Az a minőségi vagy különleges minőségű bor, amely legalább 5 évi érlelés után a termőhelyre, a szőlőfajtára, a készítési módra, a hordóban és palackban érlelésre jellemző, különleges illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, és évjárata és jellege miatt megkülönböztetésre érdemes"- így definiálja a muzeális bor fogalmát a vinopedia.hu.
A leglényegesebb tényezők az árban
Kovács Kolos, az egri Borkalauz szakértője szerint a régi, különleges értékkel bíró tételek árában elsősorban az évjárat játszik nagy szerepet, mivel egyes évek különösen jó termést hoztak, így ezek borai értékesebbek lehetnek. Emellett fontos szempont a pincészet és a termelő hírneve – mint például a tokaji aszúk esetében.
Kiemelt tényező még az árképzésben a bor típusa és származási helye is. Ezen túl pedig a palack állapota, a tárolás körülményei (például hűvös, sötét helyen, fektetve tartás) szintén kulcsfontosságúak, csakúgy, mint a ritkaság: minél kevesebb palack maradt fenn ugyanis egy adott tételből, annál magasabb az értéke. Végül az értékesítés módja ugyancsak számít: egy eredetiségigazolással bíró bor jóval magasabb árat érhet el egy árverésen.
Honnan származnak a világ legidősebb palackjai?
A történészek szerint a világ legrégebbi palackozott bora a Kr. u. 325-350 körüli évekből származhat az akkori Római Birodalom területéről. A tudósok szerint a közel 1700 éves üveg azért élhette túl az évszázadok viharait, mert az üveg tetejét beviaszozták, magához a borhoz pedig pár cseppnyi olívaolajat öntöttek „tartósítószerként".
A Vinoport rangsorában – amely a világ legidősebb borait listázza – a harmadik helyre egy magyar, egész pontosan egy tokaji került fel, amelynek évjáratát 1650-1690 közé teszik, de erre csak évszázadokkal később, 1927-ben derült fény egy drezdai aukción.
