A „középvezetői réteg eróziója” már nem csupán elméleti lehetőség, hanem számos nagyvállalatnál zajló strukturális átalakítás.

A HR Portal idézi Jack Dorsey, a Block vezérigazgatója nemrégiben port kavart kijelentéseivel, melyek szerint nincs szükség állandó középvezetői szintekre. Víziója szerint a rendszer koordinál mindent, amit korábban embereknek kellett összehangolniuk. Dorsey célja, hogy a jelenlegi öt-hat szervezeti szintet kettőre vagy háromra csökkentse. Az érvelés egyszerű: ha egy tehetséges szakember az AI támogatásával képes elvégezni azt, amihez korábban egész csapat és több szintű jóváhagyási lánc kellett, akkor a közbülső ellenőrző pontok feleslegessé válnak.
 

A mesterséges intelligencia ugyanis kiválóan teljesít azokban a feladatokban, amelyek a középvezetők idejének jelentős részét lekötik: az erőforrások elosztásában, a határidők nyomon követésében, a jelentések készítésében és az alapvető teljesítménymérésben. Ha ezeket a funkciókat algoritmusok veszik át, felmerül a kérdés: mi marad a menedzsernek?

A szakértők szerint a válasz nem a teljes megszűnés, hanem a radikális átalakulás. Azok a vezetők, akik csupán „információközvetítőként” vagy „mikromenedzserként” funkcionáltak, valóban feleslegessé válnak. Az innováció ellensége ugyanis a túlzott kontroll, az AI pedig képes a transzparenciát úgy biztosítani, hogy közben nem fojtja meg az egyéni kreativitást.

A jövő középvezetőjének szerepe inkább a coaching és a stratégiai iránymutatás felé tolódik el. Mivel a szoftverek nem képesek az emberi érzelmek kezelésére, a konfliktusfeloldásra vagy a valódi motivációra, ezek a „puha” készségek (soft skills) felértékelődnek. A technológia nem váltja ki az embert, de alapjaiban tervezi újra a munkafolyamatokat.

1
Egyre jobban kapaszkodunk az állásunkba

Terjed a job hugging jelenség az amerikai munkahelyeken - írtuk a közelmúltban. A "job hugging” kifejezés tavaly került be a HR szótárba, az Eagle Hill Consulting akkoriban azt jósolta, hogy a munkavállalók a következő hat hónapban ragaszkodni fognak a munkahelyükhöz.

A “job hugging”, azaz a munkahelyhez való ragaszkodás mint tendencia nem múlt el: a február 18-án közzétett MetLife-kutatás szerint a megkérdezett amerikai munkavállalók 56%-a azt állította, hogy inkább szükségszerűségből marad munkaadójánál, mint valódi elkötelezettségből.

A job hugging mögött nem csupán a munkaadó iránti bizalmatlanság állhat, hanem a világban tapasztalt bizonytalanság, válságok, munkaerőpiaci átalakulások (AI térnyerése). Ilyen helyzetben a munkavállalók ráülnek az állásukra: visszatartják a tudást, nélkülözhetetlennek mutatják magukat, nem delegálnak, még akkor sem, ha túlterheltek. Bizalmatlanok az új munkatársakkal szemben, cégen belül sem akarnak mozogni. A pozíció megtartását fontosabbnak tartják, mint csapatuk teljesítményét.

2