Az olyan készítmények, mint az Ozempic, a Mounjaro vagy a Zepbound, a szervezetben természetesen is előforduló bélhormonokat – például a GLP-1-et – utánozzák, csökkentik az étvágyat és gyorsabb teltségérzetet okoznak. Látványos fogyást lehet velük elérni, ám csak a pirulák folyamatos szedése idején.
A kutatások szerint a gyógyszerek elhagyása után a fogyasztók jellemzően nagyjából másfél éven belül visszahízzák a leadott kilókat. Emellett visszarendeződnek a vércukor-, vérnyomás- és koleszterinszintekben elért javulások is - írja a Világgazdaság.
Egy, a British Medical Journalben (BMJ) januárban megjelent elemzés szerint azok, akik GLP-1 gyógyszerek szedése után híznak vissza, négyszer gyorsabban szedik fel a kilókat, mint azok, akik életmódbeli változtatásokkal fogytak le.
Fogyáskor a testsúlyvesztés negyede–harmada izom, míg visszahízáskor inkább zsír rakódik le. Azaz megváltozik a testösszetétel. Az étvágy visszatérése mellett a visszahízás pszichológiai hatása is jelentős lehet: sokan levertté válnak, és kevésbé motiváltak a mozgásra.
A legnagyobb sikereket azok érik el, akik az életmódváltást gyógyszeres kezeléssel kombinálják – mondja Gitanjali Srivastava, a Vanderbilt Egyetem elhízásgyógyászati igazgatója.
Egy másik, kevésbé vizsgált jelenség az, amikor valaki abbahagyja a GLP-1 szedését, majd később újra elkezdi. Saunders szerint ilyenkor a gyógyszer nem mindig működik olyan hatékonyan másodszorra vagy harmadszorra.
Hazánkban először készült olyan átfogó, országos vizsgálat, ami 11 év hazai betegadatainak elemzésével készült. A kutatási eredmények közelebb vihetnek a szív-érrendszeri betegségek, a krónikus vesebetegség és a 2-es típusú cukorbetegség összefüggéseinek megértéséhez és ezen keresztül az egyik legnagyobb egészségügyi kihívás kezeléséhez. Mindhárom betegség kialakulásában fontos szerepe van az elhízásnak, a túlsúlynak.
Az adatok megerősítik, hogy nem különálló, hanem egymással szorosan összefüggő kóros állapotokról van szó, amit a nemzetközi szakirodalom kardiovaszkuláris–vese–metabolikus szindrómaként (CKM-szindróma) definiál. A kórfolyamat kiváltója pedig az egészségtelen életmód: dohányzás, mozgásszegénység, energia és szénhidrátdús táplálkozás, alváshiány, stressz.
A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a megfigyelés kezdetekor mindhárom vizsgált betegségben már szenvedők felének túlélése nem érte el az öt évet sem.
