Kulik Zoltán, a Vitafort Zrt. vezérigazgatója
Fotó: Vitafort

Interjú: "Tovább kell drágulni a húsnak!"

Ma nagyon nehéz állattenyésztőnek lenni, de minden vállalkozás küszködik az energiaárakkal. Mire számíthatnak a fogyasztók? Interjú Kulik Zoltánnal, a Vitafort Zrt. vezérigazgatójával.


A Vitafort Zrt. 40 éve van jelen a takarmánypiacon, jelentős exporttevékenységet is folytat, és érdekeltségi köréhez kapcsolódik sertés- és szarvasmarhatelepek is. Az utóbbi időkben milyen jelenségeket, folyamatokat érzékelnek?

Kulik Zoltán: Igen, valójában már negyvenkét évesek vagyunk. Egy ember életében – szerencsés esetben – ez a kiteljesedés időszaka. Mi is ezt éljük most. Épül az új, minden igényt kielégítő üzemünk, ahol a ma és a jövő elvárásait is ki tudjuk majd szolgálni a legmagasabb szinten. De ma nagyon nehéz állattenyésztőnek lenni, igazából minden vállalkozásnak nehéz. Az energiaárak tízszeresét kigazdálkodni, az üzemanyagok kétszeresét kifizetni, a munkabérek fejlesztését megvalósítani, beruházni, a hitelt és kamatait törleszteni, árfolyamokat követni, fejlődni és embernek maradni – mindez nagyon-nagyon nehéz. Meggyőződésem, hogy túlélni csak hosszú távú perspektívával, megalapozott szakmai tudással, elhivatottsággal és bizakodással lehet.

Az idei debreceni Farmer Expó állattenyésztési kerekasztalánál, telt ház előtt Ön azzal indított, hogy a hazai takarmányipar árbevétele 2019-ben 270 milliárd forint volt, tavaly 180 milliárddal több, idén már 580 milliárdnál tart. Honnan lesz erre forrásuk a takarmányt vásárlóknak? A teljes áremelkedést tudják érvényesíteni a felvásárlóik felé?

Kulik Zoltán: Ez a több mint félezer milliárd forint a hazánkban felhasznált összes takarmány forintban kifejezett értéke. Hadd kezdjem rendhagyó módon hátulról a válaszadást. Nincs olyan, hogy nem érvényesítjük az áremelkedéseket, hogy nem hárítjuk át azokat a vevőkre, fogyasztókra. Ha ugyanis nem tesszük meg, akkor rövid időn belül be is lehet csukni a boltot. Sajnos, napjainkra már eljutottunk oda, hogy a nagy energiaigényű termékek gyártói sorra bezárnak. Pékségek, éttermek, tejüzemek, vágóhidak, korszerűtlen állattartó telepek sorra húzzák le a rolót. És csak most jön a tél! A többletforrások biztosítása a bankok, pénzintézetek feladata, illetve azt a vállalkozások kintlévőségeinek növekedése biztosítja.

Ezek a változások valójában már 3-5 éve elkezdődtek, tehát a mostani történések elvileg nem érhették (volna) váratlanul a piac szereplőit. Emlékezzünk csak vissza! 2017-ben az afrikai sertéspestis miatt kivágták a világ sertésállományának 20 százalékát. Ebben az évben történt a vitaminok világszintű árnövekedése (300-700 százalékos áremelkedések). Jött a Kína és USA közötti vámháború. 2019-ben elkezdődött a Covid–19 járvány. Tavaly a kőolaj ára emelkedett drasztikusan. Idén mindezeket tetézte az orosz–ukrán háború. Végül, de nem utolsósorban ott a 2021-es és az idei aszály. Erre mondják azt, hogy a baj nem jár egyedül...

Elemzők szerint a sertésnél jelentős növekedés várható, de általában is nő a globális húsfogyasztás a 21. században. Kína sertésállománya 310 milliós, míg az EU-ban ez 150 milliós. Bármi történik „disznóügyben” Kínában, azt az egész világpiac megérzi? Hogyan maradhatunk egyáltalán versenyben?

Kulik Zoltán: Kína valóban minden téren jelentős piaci szereplő a világban, így a sertés esetén is. Földünkön összesen mintegy 1 milliárd házi sertés van, ebből 30 százalék Kínában. Ha a lakosságot nézzük, akkor Kína a világ népességének a 18 százalékát adja, de ha a sertéshúst fogyasztókat tekintjük, úgy ez a mérték bizony 26-30 százalék közötti. Európában is a 15 százalék helyénvaló. Meglátásom szerint a magyar piac versenyben maradása a gazdaságos árutermelésen múlik. Amíg ugyanis 50-100 forintot bukik minden egyes kilogramm sertéshús előállításán egy magyar gazda, addig bizony joggal izgulhatunk. Azt kell mondanom, hogy a szakmai háttér jó itthon, de egyre kilátástalanabb a helyzet a piacon. Javultak ugyan valamelyest a felvásárlási árak, de még tovább kell javulniuk ahhoz, hogy helyreálljon a világ rendje.

Az afrikai sertéspestis (ASP) terjedése, a globális előállítás csökkenése, a koronavírus-járvány, majd a háborús szankciók mennyire vetették vissza a hazai takarmánygyártást? Ki tudják majd szolgálni az igényt egy ilyen aszályos évben?

Kulik Zoltán: Az előzőekben említett sok kisebb-nagyobb esemény negatívan befolyásolta, illetve befolyásolja a hazai piacot. Természetesen esett a nagy precizitású takarmányok forgalma és nőtt a kisebb beltartalmi értékű takarmányoké. Ennek egyértelmű oka, hogy a kiszámíthatatlan piaci trendeket látva a gazdák kivárnak, jobb gazdasági helyzetet remélve.

Búza és árpa esetén nincs gond, lesz belőlük elegendő. A nagy kérdés a kukorica, mivel 3,1 millió tonna termést jeleznek előre a szakértők, míg a hazai piac 4,5 millió tonna. Ebből 1,5-2 millió a takarmány, a többi a kukorica-feldolgozóké, akik etanolt, szeszt állítanak elő belőle. Nagyon egyszerű a képlet: annak lesz kukoricája, aki többet fog adni érte. Jelenleg a kőolaj ára magasan van, ami szintén nem segít az állattartókon. Az ő szempontjukból még tovább ront az egyébként is siralmas helyzeten, hogy idén a keleti országrészben volt nagyobb az aszály, így a nyugat-magyarországi kukoricakészleteket a nyugat-európai piac is el tudja vinni.

Óriási kihívást jelent a takarmánygyártók és az állattenyésztők számára egyaránt, hogy 2022-től európai uniós szinten szigorodik az antibiotikum-felhasználás a haszonállattartásban, ráadásul a takarmányárak is elszálltak. A megoldás látszólag egyszerű: megfelelő felvásárlási árak kellenek! De lesznek is?

Kulik Zoltán: Kijelenthető, hogy napjainkra a tej- és baromfiágazat felvásárlási árai normalizálódtak. Egy jó telep jó szakmai irányítással gazdaságosan tud működni. A sertés javul, de még mindig nehéz kihozni nullszaldóra. Természetesen ez csak ideig-óráig igaz. Most ugyanis olyan gyorsan változik minden, hogy ez csak egy pillanatnyi helyzet. Csupán a forint ingadozását nézve heti szinten tud a forint az euróhoz képest 20 forintot változni, márpedig 5 százalékos ingadozás lemodellezhetetlen gazdasági esemény. Ma mindenki úszik az árral és várja a sebes folyóban a kidőlt faágat, amiben megkapaszkodhat.

Az Ön meglátása szerint a húsoké vagy a „hússzerű képződményeké” lesz a jövő? Hogyan lehet majd kiszolgálni a világ gyarapodó népességének a növekvő élelmiszerigényét?

Kulik Zoltán: Néhány éve trend a húsmentes étkezés elsősorban a nyugati civilizációban. A műhús piaca azonban 1-2 százaléknyi, nagyobb a marketingje, mint a piaci részesedése. Az alternatívák kutatása, a megoldások keresése viszi előre a világot, de a hús az hús. A tejtermékeket helyettesítő termékek esetében ez nagyobb szegmens (tej jellegű italok), mint a műhús esetében. A növekvő igények kielégítésének kérdéséről Horn Péter úr szavai jutnak eszembe: ha ma az 1970-es évekbeli technológiával gazdálkodnánk, akkor már rég éhen haltunk volna. A világ azonban szerencsére folyamatosan változik, fejlődik, és mindig megtalálja a megoldást a problémákra.

​A számok tükrében

  • 580 milliárdos a hazai takarmánypiac
  • 3-5 éve kezdődtek a változások
  • 1 milliárd házi sertés világszerte
  • 30 százaléka ennek Kínában
  • 310 millió sertés Kínában
  • 150 millió sertés az EU-ban
  • 50-100 forint veszteség kilónként
  • 3 millió tonna kukorica terem
  • 1-2 százalék a műhús piaca

​Kulik Zoltán már „régi motoros”


A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1994-ben diplomázott Kulik Zoltán. Az agrármérnöki mellé egy mérnök-tanári és egy kertészeti egyetemi szakmenedzseri diplomát is szerzett. 1995-ben fejlesztőmérnökként helyezkedett el a Vitafort Első Takarmánygyártó és Forgalmazó Zrt.-nél. 1997-től kereskedelmi igazgató, ’99-től a részvénytársaság vezérigazgatója. Elkötelezett híve az innovációnak és az oktatásnak, több hazai egyetem szakmai tanácsadója. Irányítása alatt alakult meg a GMO-mentes Magyarországért Egyesület, melynek alelnöke.

2015-től elnöke a Vitafort Agro-Ázsia Zrt.-nek, amely Ázsiában nagyszabású agrárprojekteket vezet, Laosz teljes élelmiszer-biztonsági rendszerét építi ki. A Vitafort Zrt.-én kívül stratégiai irányítója a Vitafort érdekeltségi körébe tartozó, több magyarországi mezőgazdasági vállalkozásnak, illetve moldáv és román gazdasági társulásnak, amelyek összesen közel 500 munkavállalónak adnak munkát. A Nemzeti Agrár Kamara Állattenyésztés és Takarmányozási Osztályának vezetője. 2021-es megalakulásától Közép-Kelet-Európa egyik legnagyobb agráregyetemének, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Felügyelő Bizottsága elnöke. 2021. november 3-i megbízatása alapján a MATE Rektori Tanácsadó Testület tagjaként segíti az egyetem fejlődését, kutatási-fejlesztési terveik megvalósulását.

Ne hagyd ki!