2017-ben és 2018-ban remek évet zártak a hazai méztermelők. Öt évvel ezelőtt megközelítőleg 32 ezer tonna volt a magyar össztermelés a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Egy évvel később csökkent ugyan a hazánkban termelt méz összmennyisége, azonban 29 ezer tonna még jónak volt mondható. 2019-ban azonban megszakadt a kedvező széria. 18 ezer tonnára esett vissza a hozam. 2020 pedig közel húsz éve nem látott negatív rekordot hozott: 14 ezer tonna volt az akkori termelés. Hivatalos, 2021-es adatok ugyan még nincsenek, de a jelek szerint akkor sem alakulhatott fényesen a szezon.
„A méz egy fantasztikus élelmiszer. Az egészségre gyakorolt pozitív hatásai miatt hatalmas iránta a kereslet. A magyar méz minősége ráadásul kiemelkedő. Javító méz gyanánt is felvásárolják a világpiacon. Az utóbbi években azonban a hazai termelés jelentősen csökkent. Ennek az oka igen összetett, de összefügg a klímaváltozásból fakadó időjárási problémákkal, valamint a méhpusztulással is” – nyilatkozta a lapunknak Brunner Ferenc, a Magyar Mézkiszerelők Egyesületének (MME) az elnöke.
A szakember elmondta, hogy az előző évek termelése önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy ellássa a belső és külső piacokat is. Az országban azonban eleinte voltak méztartalékok, ezért kevésbé jelentett problémát az igények kielégítése. Azonban tavaly és tavaly előtt is rossz évet zártak a termelők, valamint elfogytak az úgynevezett áthúzódó készletek is. Az euróval szemben a gyenge forint ráadásul a külföldi értékesítésnek kedvezett. Hiába termeltek a magyar méhészek a gyengébb szezonokban is annyi mézet, ami bőségesen elég lett volna a hazai piacra (itthon évi 8-10 ezer tonna összfogyasztással számolnak a szakértők), túl sok méz áramlott ki az országból. Úgy tűnik, nem maradt elegendő itthon termelt méz a magyar fogyasztók számára sem.
„Mi, a Magyar Mézkiszerelők Egyesülete a megalakulásunkkor vállaltuk, hogy kizárólag magyar mézet fogunk értékesíteni belföldön és külföldön is. Tavaly viszont a virágméz tekintetében nem sikerült ezt a fogadalmunkat tartanunk. Sajnos nem volt elegendő méz Magyarországon, ezért be kellett hoznunk az országba. Mi tisztán ukrán mézet vásároltunk, közvetlenül a termelőktől. Ezt az érintett termékek címkéjén fel is tüntettük, hogy magyar és ukrán mézet is tartalmaz. Amelyik kereskedőnek Ukrajnából nem sikerült, az megpróbálhatott akár Spanyolországból, vagy esetleg Belgiumból importálni. Belgiumban ugyanis van egy méztőzsde, onnan bárki beszerezhet akár kínai mézet is” – nyilatkozta magazinunknak az elnök.
Brunner Ferenc elmondta, hogy egy évvel ezelőtt az ukrán méz nagyjából 10-15 százalékkal lehetett olcsóbb, mint a hazai. Viszont nekik nem az ára számított, hanem az, hogy egyáltalán sikerült szerezniük mézet, és el tudták látni a hazai áruházláncokat. Jelenleg nem dolgoznak import mézzel, de „nagyítóval kell vadászniuk” a még fellelhető hazai készleteket. A szakértő ezért egyáltalán nem tartja biztosnak, hogy maradt itthon annyi hazai méz, amennyi kitart a következő termelési időszakig.
„Azért, hogy elkerüljük az ilyen helyzeteket, véleményem szerint megfontolandó lenne mézexport-korlátozást bevezetni. Ha például termelünk 15 ezer tonna vegyes virágmézet Magyarországon, abból 5-8 ezer tonna fogyhat el belföldön. Annyit vissza kellene tartani, és csak a többletet lenne szabad exportálni. Máskülönben egy gyengébb év esetén megint jöhet az importméz. Viszont tény, hogy egy ilyen rendelet komoly gazdasági érdekeket sértene. Azonban van példa Magyarországon hasonló intézkedésre, gondoljunk csak az építőanyagok piacára” – osztotta meg velünk az ötletét az MME elnöke.
A friss lapszám már elérhető digitálisan!
Problémák az importméz címkézése körül
Korábban kevés visszaéléssel és hibával találkozott a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a Magyarországon forgalomban lévő mézek esetében. Tavaly azonban (nagyjából azután, hogy nagyobb mennyiségben megjelent idehaza az importméz) ez megváltozott. Az év második felében több szabálytalanságra bukkantak. Egyik gyakori probléma az volt, hogy a termékek címkéjén a méz eredete nem volt megfelelően feltűntetve. Az is előfordult, hogy magyar származásra utaló motívumokkal hoztak forgalomba biztosan Kínából származó mézkeveréket. Egy ilyen szabálytalanság jogsértésnek minősül, amelyet akár több millió forint értékű szankció követhet.
„Nincs megtiltva az Unióban és így Magyarországon sem az import méz forgalmazása. Akár kínai méz is előfordulhat kereskedelmi forgalomban hazánkban. De azt nyilván jelölni kell, hogy honnan származik a méz. Az uniós szabályozás szerint csak azt kell feltüntetni a címkéken, hogy EU-n belüli és/vagy EU-n kívüli mézről van-e szó. Pusztán kínai mézet forgalmazni magyar eredetre utaló szimbólumokkal, az egyértelműen szabálytalan. Néhány uniós ország azonban már szigorított az erre vonatkozó szabályokon. Egyébként pontosan Magyarország kezdeményezte a közelmúltban az előírások módosítását, miszerint az Unióban forgalmazott mézeken legyenek felsorolva az országok, ahonnan a méz származik. A Magyar Mézkiszerelők Egyesületének álláspontja is az, hogy a több országból származó mézkeverékek esetében kötelező legyen feltüntetni a származási országok nevét, a keverékhez felhasznált mézek csökkenő mennyiségi sorrendjében” – mondta Brunner Ferenc.
Az elnök végezetül említést tett arról is, hogy a nagyobb hazai üzletláncok egyébként korábban kérték a beszállítóikat, hogy amennyiben nem tudják garantálni a tisztán magyar mézet, akkor sem szállítsanak nekik olyan mézkeveréket, amely kínai mézet tartalmaz.
Hullámhegyek és hullámvölgyek
Kónya István méhész őstermelő. Egy nyugat-borsodi faluban, Hangonyon él a feleségével. 1997 óta foglalkozik méhészettel. Korábban több mint ötven méhcsaládja volt. Tavasztól egészen a nyár végéig követte velük a virágzásokat az ország keleti felén. Manapság azonban sokkal kevésbé bírja a kaptárok utaztatásával és pakolásával járó fizikai terhelést, ezért csak a megye északi és nyugati területein vándorol. Ezen a vidéken sok a mézelő növény, gyakran látni akácerdőket és a szezonjukban repce- és napraforgótáblákat is – tudtuk meg a gazdától.
„Nagyon szeretek méhészkedni, nem lenne szívem abbahagyni, azonban már nem bírom úgy a vele járó fizikai megterhelést, mint régen. Egyébként több méhészről hallani mostanában, akik felhagytak a szakmával, vagy jelentősen csökkentették a méhcsaládjaik számát. Sokan indokolták ezt azzal, hogy nehezen tudnak számolni a bevételeikkel előre, hiszen a hordás ki van téve az egyre szélsőségesebb időjárásnak is. De olyanok is akadnak, akiknek egyszerűen kipusztultak a családjaik, és csak sejtéseik vannak róla, hogy ez miért történhetett. Nagy veszteség az és könnyen elveszi az ember kedvét a méhészettől” – mondta a magazinunknak a méhész.
Az őstermelő szerint azonban mindig vannak új emberek a szakmában. Ők viszont nem az idősebb méhészek családtagjai közül kerülnek ki többnyire. Ez azért lehet így, mert a rokonok jobban látják, hogy mennyi munkával és idegességgel jár a méhészkedés, ezért kevésbé vágnak bele. Az ő fiaiból sem lettek méhészek.
Mindig jó pénz?
„A méz felvásárlói ára egyébként általában kedvező. A tavalyi vegyesvirágméz kilóját 1000 forintnál, az akácmézet pedig 3000 forintnál is többért vitték. Persze vannak időszakok, amikor alacsonynak érezzük, de akkor megéri várni néhány hónapot az értékesítéssel, hiszen előbb-utóbb úgyis feljebb megy az ára. Legjobban viszont azok a méhészek járhatnak, akik maguk el tudják adni a mézüket a fogyasztóknak. Tonnákat persze nagyon nehéz értékesíteni, de pár mázsa könnyen gazdára találhat otthonról is” - nyilatkozta Kónya István.
Ha még több hasonló érdekes sztorira kíváncsi a friss lapszám már elérhető digitálisan!
