Elkészült Békés megyében a nemzetközi tulajdonú FirstFarms két telepe. A tanulságokról, mérethatékonyságról és innovációkról kérdezte a Haszon Agrár magazin Sarusi-Kis Tamás ügyvezető igazgatót.
A közel 10 milliárd forintot beruházás 14 hónap alatt készült el. Telekgerendáson kétezer férőhelyes kocafiaztató telep épült; Pusztaföldváron pedig a szaporulatnak malacnevelő telep, ezekkel 4000 koca tenyésztésére van lehetőségük. A két telephelyen mintegy 18 500 négyzetméter alapterületű épületegyüttes létesült, amelyhez 1750 teherautónyi betont fektettek le. Az épületek áramellátását napelemek biztosítják, míg az optimális hőmérsékletet – Magyarországon ma még egyedülálló technológiával – hígtrágyából visszanyert hővel biztosítják.
Miért döntöttek a beruházás mellett?
Sarusi-Kis Tamás: A kulcsszó a mérethatékonyság. A sertéstartásnál egyre több olyan általános költség merül fel a működés során, amelyeket csak akkor tudsz elviselhető szinten tartani, hogyha egyre hatékonyabb kibocsátást valósítasz meg. 2017-ben váltott tulajdonost ez a magyar vállalkozás – 2017-ben vette meg a FirstFarms Csoport –, de már 2010-ben az előző tulajdonosi kör is úgy látta, hogy menedzsmentet kell bővíteni.
És egyre több olyan beruházást kell megvalósítani, ami konkrétan a termelés hatékonyságát nem növeli, de mondjuk környezetvédelmi, állatjóléti előírás miatt szükséges. Ezeknek a kitermeléséhez egyre nagyobb kibocsátás szükséges.
Már ebben az időben megfogalmazódott, hogy az akkori 2000 kocás nagyságrend nem lesz elég mérethatékony.
Ez a törekvés folytatódott a tulajdonosváltáskor és már az első hónapokban elhangzott az, hogy meg kell keresnünk a terjeszkedés helyszíneit.
Miért volt fontos, hogy 30 kilométeres körben valósuljanak meg a telepek?
Sarusi-Kis Tamás: Ez az összekapcsolódó telepek közötti takarmánylogisztika, állatlogisztika miatt fontos. De a munkaerő-kockázatokat is mérsékli ez a távolság, ugyanis négy különböző helyen diverzifikálja a kockázatot.
Tavaly brutálisan magas takarmányárakkal találkoztak az állattartók, és a sertés ára is óriási kilengéseket mutat. Ezeket a kockázatokat lehet minimalizálni, hogyha mérethatékonyan működik egy üzem?
S-K. T.: A piac befolyásolására nagyon kevés eszközünk és lehetőségünk van. Ennek megfelelően nem is foglalkozunk túl sokat azzal, hogy a piac miként áll, hiszen azt a globális tényezők formálják. A takarmányárak sem helyben dőlnek el, azok is európai, illetve amerikai információk alapján alakulnak, a sertés ára pedig – európai központtal – Németországban dől el hétről hétre.
Tehát alapvetően egy lehetősége van a termelőnek, ez pedig az, hogy a lehető legkedvezőbb önköltségen állítsa elő a terméket.
Annak idején, amikor idejöttek a dánok, megkérdezték tőlük, hogy mi a siker titka. A válasz így hangzott: 30 százalékban genetika, 30 százalék technológia, 30 százalék menedzsment, 10 százalék szerencse.
A piaci ár tehát alapvetően a szerencsefaktorba tartozik.
S-K. T.: Igen. Ha te a menedzsmenttel, a technológiával és a genetikával jó terméket állítasz elő, akkor nem kérdés, hogy a megtalálod piacodat.
Hogy milyen áron, azt nem igazán tudod. De ezzel nem is szabad foglalkozni, mert mint említettem: nincs ráhatásunk.
Olvastuk a telep bemutatójában, hogy 60 százalékban megújuló energiával működtetitek a két telepet. Milyen technológiát alkalmaznak?
S-K. T.: Nagyobb részt hőszivattyús technológiát alkalmazunk. A tároló lagúnáknak a fenéklemezébe beépített csöveken keresztül igazából visszahűtjük a lagúna folyadékát, azaz a híg trágyát, és
a hőkülönbségből a hőszivattyú 60 °c körüli hőmérsékletet állít elő.
Ez nálunk is új, eddig biomasszakazánokat használtunk. Az is megújuló energia, viszont sok élőmunka-felhasználással jár. Szalmát kell venni – amit egyre kevésbé adnak el a gazdák, mert visszaforgatják a földbe –, egyre drágább és nehéz beszerezni, illetve a kazán a töltése, ürítése, tisztítása sok értékes élőmunkát igényel. És persze van napelemünk is mindkét telepen.
A teljes interjút elolvashatja a legfrissebb Haszon Agrár magazinban!
