Szakács Tamás, a debreceni székhelyű Hajdúsági Sütődék Zrt. vezérigazgatója napestig tudná sorolni azokat a kedvezőtlen külső körülményeket amelyek finoman szólva újratervezésre késztetik a vállalatvezetést.
„Az az öt alapprobléma, ami eddig is ránk nehezedett, és egy is elég volna belőlük egy normális gazdasági rendszerben – mint a munkaerőhiány, Covid-járvány, háború, elszálló energiaárak, alapanyagköltség általános növekedése – most egyszerre jelentkezik.
Azt kell mondjam, nincs könnyű dolga a gazdaságpolitika irányítóinak, hiszen iszonyatosan szétzilált piaccal, széthulló ellátási lánccal és súlyos inflációs környezettel kell valamit csinálniuk. Folyamatos és hathatós kormányzati intézkedésekre már csak azért is szükség van, hogy valamiféle egyensúlya a költségvetésnek, az országnak is kialakuljon.
Az említett hatások egyidejűsége sok iparágat igencsak rosszul érint, de például a mezőgazdasági termelőket a látszat ellenére nem annyira.
Hiszen az általuk tavaly megtermelt terményt extraprofittal adhatták el, tehát vannak tartalékaik” – véli a vezérigazgató, hozzátéve, hogy míg a profit jelentős részét az értéklánc két szélén álló termelő és kereskedő teszi zsebre, azonközben a malom- és a sütőipar osztozik a szabad szemmel alig látható maradékon.
Árérzékenység
Öt éve dobta piacra az első okos élelmiszereit, a Vitajó-cipókat a debreceni cégcsoport, és folyamatosan, évről-évre nőtt ezeknek a piaci részesedése. Az utóbbi néhány hónapban, amikor komolyan hozzá kellett nyúlni az átadói áraikhoz, először fordult elő, hogy kevesebbet adtak el belőlük.
„A kényszerű emeléssel a fogyasztóknál egy erős árérzékenységi határt érhettünk el, de a piacnak is be kell látnia, hogy nem bukhatunk a termékeinken, hiszen akkor tönkremegyünk.
Az áremelésekkel általában volumeneket veszítenek a piaci szereplők, ám ezeknek a folyamatoknak a hatását, a mértékét egyelőre senki nem tudja prognosztizálni”
– mondta el Szakács Tamás. Véleménye szerint a fogyasztók sok esetben (például éppen a rezsicsökkentés torzító hatásai miatt) nincsenek tisztában azzal, hogy a nekik juttatott árkedvezményeket a vállalati szféra fizeti meg. (Nincsen ingyen ebéd…)
„Ősz elején a mi gázszámlánk 10-szeresére nőtt a tavaly szeptemberihez képest, az áramszámlánk pedig háromszorosa a decemberinek. Soha nem volt ennyire bizonytalan a kilátás, mint idén. Ezt az iparágat teljes szélességében érinti mindaz, ami a világban most drágul, és hatalmas inflációt okoz.
Minden termék, szolgáltatás hétről-hétre drágul. Ezért van az, hogy Magyarországon egy év leforgása alatt 60 százalékkal drágult a kenyér. Igaz, az európai uniós rangsornak a hazai kenyér fogyasztói árak még így is a végén találhatók.
Nincs mese, aki nem képes a többletköltségeit nagyrészt továbbhárítani, az pillanatok alatt tönkremehet.”
Életben maradni
A vezérigazgató szerint ennek az évnek nem az a tétje, amit tavaly gondoltak, hogy majd szépen növekednek, az új bake off üzemük termelését felfuttatják és hasonlók, hanem, hogy ebben a helyzetben egyáltalán életben maradjon a cég.
„Nagyjából az egész élelmiszeripar hasonló kihívásokkal küzd, ezúttal – és nemcsak a mi ágazatunkban – tényleg a lét a tét.
Olyan szintű kiszámíthatatlanság, tervezhetetlenség van a rendszerben, és olyan mértékű változások történnek, amik a szokványos gazdasági eszközökkel gyakorlatilag kezelhetetlenek”
– jelentette ki a cégvezető. Ezzel csatlakozik azon kollégái vélekedéséhez, akik szerint a klasszikus közgazdasági tankönyveket „ki lehet dobni a kukába”, új módszerek kellenek. Ahhoz azonban, hogy ez utóbbiak mibenlétéhez érdemi ötleteket, javaslatokat fogalmazzanak meg a döntéshozók számára, a vállalatvezetőknek nincs elég érdemi információjuk.
„Egyelőre azt érezzük, hogy a sütőiparban súlyos munkaerőhiány van. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy a folyamatosan növekvő infláció miatt, a már érzékelhető keresletcsökkenés, a termelési anomáliák és egyebek miatt visszaesik-e a gazdaság és milyen mértékben. Azt sem, hogy ennek az egyes iparágakra, köztük a sütőiparra, és végső soron a piacra milyen hatása lesz” – vetítette előre Szakács Tamás.
