Gombamód megszaporodtak a kézműves vásárok. A szervezés jó pénz, ám a kézművesek a szétforgácsolódott vásárlóközönség miatt több munkával termelnek jóval kevesebb bevételt.
Nincs gazdaság kézműves nélkül
A honi gazdaság szinten tartásához a kézművesek és kisiparosok támogatása kulcskérdés. Ám a jelek szerint szorul körülöttük a hurok. Az előző évekhez képest sokkal többet dolgozó, ám ugyanannyit vagy kevesebbet kereső kézművesek egyre élénkebb vitákat folytatnak a hogyan továbbról. A megkérdezettek többsége úgy gondolja, hogy a vég nélkül tartott vásárok sok szervezőnek presztízskérdést jelentenek, a profitorientáltságnak az azokon résztvevő kézművesek viszont inkább elszenvedői. Sokat elmond a helyzetről, hogy több, évek óta szakmájában dolgozó neves alkotónak a decemberi karácsonyi szezon vagy mínuszos, vagy az asztalpénzt visszahozva nullás volt. A kocsmák és közösségi terek a vendégszám növelését és a helypénzből befolyó bevételt várják a vásároktól, ez viszont teljesen kiégeti a rendszert, a potenciális vásárlókört darabokra szedi. “Több helyen látom, hogy addig érdekli a szervezőket a vásár, amíg meg nincs a kvóta. Úgy gondolják, hogy a résztvevők saját vevői majd elviszik a vásárt a hátukon. 1-2 éve még lehet, hogy elvitték, de ma már nem” - mondja egy kézműves. Szerencsére nem minden vásárszervezőre jellemző ez. Az évek óta futó Kiskertpiac például elkötelezett a kiállítói mellett, és külön szakmaként tekintenek a szervezésre. “Nagyon nem jó, hogy egyes vásárszervezők azt hiszik, ha a helyet biztosítják és kitesznek egy eseményt az oldalukra, azzal már rendezvényt valósítanak meg” - mutatott rá Farkas Andrea szervező.
Gagyi minőség és vásári bóvli
Dühösek a kézművesek, amiért a járvány óta hirtelen felhígult a szakma. Az önmegvalósítás jegyében olyannak is jut kiállító asztal, aki akaratán kívül megcsúfolja az adott szakmát. A zsibvásárok hangulata egyre többször tapasztalható és sajnos a minőséginek tűnő termék sem mindig jó. “Nem normális jelenség, hogy a járvány idején unaloműzésből kerámiázók áron felül próbálják eladni mindenféle vásáron a minőségileg kifogásolható alkotásaikat, amelyeket csak a kiváló reklámfogásként értelmezhető, divatos minták miatt vesznek meg az emberek. Aztán hozzánk jönnek javítást kérni, mert a hanyag munka miatt leesett a bögre füle, vagy eltört a müzlis tál” - fakadt ki egy fazekas végzettségű keramikus. Már ő sem tudja reális áron értékesíteni a kerámiáit, mert a lelkes amatőrök irreális árakat használnak. “Nem jó keramikusok, de jó marketingesek” - véli. Egy másik szakmabeli szerint a “keramikus szakma különlegessége, hogy lelkes, jó kézügyességgel rendelkező amatőrök létrehozhatnak esztétikus tárgyakat, viszont ehhez elengedhetetlen tudni a tisztíthatósági alapvetéseket, a mázak megfelelő használatát. Több esetben tapasztalom, hogy ez a háttértudás hiányzik.” Az átrendeződött kereslet-kínálat szerint a vásárlóközönség érezhetően kevesebbet költ kézműves termékekre, inkább megveszik a rossz minőségű, de dekoratív és olcsóbb árut. A szakma képviselői inkább abban látják a nehézséget, hogy “ugyanabban a vízben eveznek a szakképzettek és amatőrök.”
Gazdasági problémák
A fenti problémák mellett nem elhanyagolható a gazdasági visszaesés hatása sem, amely a kézművesek szerint erős befolyással bír a tárgykultúrára. “A forgalom megfeleződésének okát véleményem szerint nem a kisebb-nagyobb vásárok megszaporodásában kell keresni. Sokkal inkább a gazdasági helyzet változása érzékelhető, ami ebben a kvázi luxus szegmensben érhető tetten elsőként” - nyilatkozta lapunknak a Maker’s Market egyik szervezője, Hoffmann Petra. A 2022-es és 2023-as bevételek a legtöbb nyilatkozó kézművesnél kedvezőtlenebbül alakultak az előző évekhez képest. Vagy azért visznek haza kevesebb pénzt, mert nem költenek náluk, vagy azért, mert a vásárlóerő megvan, de a kiadásaik extrém mértékben megugrottak. Többen jelezték például, hogy az átalányadó a katához képest komoly többletköltséget okozott. Az alapanyagok minden területen drágábbak, a közüzemi költségek megnőttek, a helyszínek bérleti díjai elszálltak. A nyilatkozók szerint utóbbi nem is mindig indokolt, a szervezési gyakorlat nem mindig jelenik meg a kifizetett összeg ellenében. Az egyik józsefvárosi kulturális központ például előzetes tájékoztatás nélkül 100%-os terembérleti emelést hajtott végre januárban a szolgáltatása bővítése nélkül. Szerencsére jellemzőbb a helyszínek költségeinek növekedését lekövető 25%-os bérleti díjemelés. Olyan szervező is akad, aki az eleve alacsony árait nem fogja emelni 2024-ben. A Szimpla Piac ezzel is segíti az alkotókat, hozzájuk viszont nagyon nehéz bekerülni a limitált férőhely miatt. A megkérdezett szervezők és a kisvállalkozók eltérő véleményen vannak arról, hogy a bérleti díjért cserébe nyújtott szolgáltatás elegendő-e. Többen nehezményezik, hogy egyes piacokon a több tízezres asztalpénzért cserébe csak egy Facebook eseményt és árusítási lehetőséget kapnak. Ha széket is szeretnének az asztal mögé, az plusz háromezer forint, az áramellátás sem mindig jár alapból, a vásárlóközönséget pedig nem mindenütt szólítják meg a piacok.
Mi a megoldás?
A vásározók nyílt párbeszédet, tiszteleten és bizalmon alapuló, átláthatóbb, egységes vásározói szabályrendszert szeretnének, amelyhez könnyű igazodni. A kiállítók és portékáik szűrését is igénylik, ami a színvonal növekedését eredményezheti. A nagy piacok szervezői a komplex infrastruktúrát járható útnak tartják. Hoffmann Petra összegzése szerint ez a probléma csak a jéghegy csúcsa: “Tényleg azt gondolom, hogy ez egy komplex gazdasági és társadalmi probléma. Ez az a szegmens, ahol a vásárlóerőn például leghamarabb érezhetővé válik, hogy baj van.” Szombati Julianna, a Szimpla Kraft vásár szervezője szerint az összefogásra nagy szükség van, a számolatlan események dátumainak összehangolása elengedhetetlen. Farkas Andrea rendezvényi oldalról azt látja, hogy a sűrű megjelenés valóban nem szerencsés, szeretik, ha vevőik várják az eseményeket, ezt pedig túl sok vásárral már nehéz kivitelezni. Ahogy a WAMP kommunikációs menedzsere, Mengyán Anikó rávilágított, a kézműveseknek nem elég jó szakembernek lenniük. Ma már a megtervezett online jelenlét, a marketinges-grafikus-saleses tudás az életben maradást jelenti. Mivel pedig sok a vásár, sok az egymást másoló árus és a megkérdőjelezhető minőségű termék, muszáj jó kereskedőnek lenni. A “tucat helyett legendás márka” elvet valló Ithaka Content tartalommarketing-ügynökség vezető marketing-szövegírója, Bálint Dávid szerint a sikerhez néhány dolgot újra kell gondolni 2024-ben. Szerinte a leghasznosabb KKV marketingeszközök listájának élmezőnyében nincs komolyabb változás, helyes alkalmazásuk azonban jelentősen átalakult. Mond is erre néhány gyakorlati példát. Korábban elég volt néhány látványos felvétel és egy jó zene az elérésekhez a TikTokon, 2024-ben előny, ha neveljük a nézőinket. A felmérések szerint a céges blogok is a reneszánszukat élik. Az alapos termék- vagy misszióbemutatás tehát segítheti a kézműveseket a boldogulásban.
