Fakitermelés Borsodban

Számos új szabálynak kell megfelelni, úgy tűnik azonban, hogy a tulajdonosoknak így is megérheti a Natura 2000-es területeken gazdálkodni.


Az őszi hónapokkal kezdődik és a tél végéig tart a fakitermelés időszaka hazánkban. A fagyos januárban és februárban is folyik a munka az erdőkben. Nincs ez másképpen a nyugat-borsodi település, Kissikátor határában sem. Ottjártunkkor a munkások főleg cserfákat termeltek ki, azonban akadt a növények között bükk, tölgy, gyertyán és akácfa is.

„Ez a terület az uniós Natura 2000-es védelem alá tartozik, hiszen védett állat- és növényfajok otthon. Ezért szigorú feltételek mellett lehet itt gazdálkodást folytatni. Nem lehet például korhadt, vagy maguktól kidőlt fákat elmozdítani, hiszen azok már a rovarok otthona. Olyan fákhoz sem nyúlunk, amelyen madarak fészkelnek, vagy az odúikban állatok élnek. Megmaradnak továbbá azok a fásszárúak is, amelyek sok termést hozhatnak, így az elhullajtott magjaikkal segíthetik a terület gyorsabb regenerációját” – nyilatkozta a magazinunknak Kónya Géza, aki a terület erdőgazdája és az egyik tulajdonosa is.

A gazda a gazdálkodási folyamatokról is beszámolt lapunknak. Elmondta, hogy neki a környékért felelős erdészeti személy (erdész) jelzi, ha kitermelésre alkalmasnak vél egy területet. Ezt követően az illetékes erdészeti szervhez adnak be egy művelési tervet. Ezután szakemberek érkeznek az erdészettől, akik a helyszínen mérik fel az erdőt. Ők szabják meg például azt, hogy melyek azok a fák, amelyeket nem szabad bántani. Mindeközben az erdőbirtokosok megállapodnak a kitermelővel, (aki jelen esetben a kitermelt fák értékesítését is végzi), majd indulhat a kitermelés, amelynek a tavasz beköszönte előtt végződnie kell. A kivágott fa egy részéből tűzifa lesz, egy jelentős hányadát pedig egyebek között a bútoripar és az építőipar hasznosítja. A kisebb gallyakból viszont biomassza is készülhet.

Az erdő regenerációja idővel magától is megtörténik, hiszen a nem kivágott fák által elszórt magvakból új növények fejlődhetnek ki. Azonban a tulajdonosoknak is kötelességük a környéken őshonos fajokkal újratelepíteni a területet. A csemeték errefelé 60-80 év alatt érik el ismét a kitermelésükhöz alkalmas állapotukat. Érdekesség, hogy hiába örülnek a helyi méhészek, hogy a környéken sok az akácfa, ezért akácmézet is pergethetnek, ezek a fák nem őshonosak errefelé. Az erdészetek a kiirtásukra törekszenek, ezért a kivágott fák helyett nem telepítenek akáccsemetéket.

„A legtöbben ezen a környéken a rendszerváltás után kapott kárpótlási jegyekkel jutottak erdőterülethez. Manapság különösen nagy értéket jelent az erdő, ezért ritkán, és igen nagy áron cserélnek gazdát. Errefelé az utóbbi évtizedben közel megtízszereződött az értékük. A napokban láttam olyan hirdetést az ország más vidékéről, ahol hektáronként nagyjából 2 millió forintért kínáltak erdőt. Itt ennél lényegesen olcsóbban, de itt sem cserélnek olcsón gazdát a területek. Egyébként igen sok mindentől függhet az erdő ára, például a benne található fák korától, fajtáitól, megközelíthetőségétől, vagy attól is, hogy Natura 2000-es az erdő, vagy nem. A „naturás” területek teljes egészükben nem művelhetőek, azonban igen kedvező támogatás jár utánuk a pénzügyi vesztesék csökkentése és a védett fajok megóvása érdekében” – mondta Kónya Géza.

A témáról készült teljes cikket megtalálod a legújabb Haszon Agrár magazinban csütörtöktől ezen a linken: https://digitalstand.hu/haszonagrar

The Conversation

Ne hagyd ki!