Fegyverré vált élelmiszerpiac - Merre tovább mezőgazdaság?

​Mi a véleménye a precíziós gazdálkodásról?

Fórián Zoltán: Az, hogy ez nem csak a technológiát jelenti. Precíziósan kell szemlélni a világot, precíziósan kell végezni és optimalizálni minden tevékenységünket. Ha nincs felkészülve a gazda, akkor hiába lesznek precíz adatai, fogalma sem lesz róla, mihez kezdjen velük. És ha még meg is fizeti, akkor sem tudja helyén értékelni a dolgot abban a tekintetben, hogy munkájának melyik részén keletkezik jövedelme. Ezért szükséges komplexen fejleszteni a mezőgazdaságot. Most olyan értékváltó idők vannak, amelyek fejszével fogják átalakítani a szemléletet.

​Miért?

F. Z.: Például azért, mert a szántóterület 85 százalékán nem tudunk idén előállítani jövedelmet, és ez mindenkinek fáj.

​Mi ennek az oka?

F. Z.: Az első, és ami nekem a legjobban fáj, hogy évtizedek óta tudjuk: változik a klíma. És amikor megváltozott, rácsodálkozunk. Ami még jobban fáj, hogy a tavalyi évet megszenvedtük, az idén kegyesebb volt az időjárás, erre azonnal visszamentek a fejek a homokba. Meg kell érteni, hogy megváltozott a klíma és emiatt a vetésszerkezetünk is gyökeresen fog változni.

​Talán jön majd a cirok?

F. Z.: Nem, egymillió hektárt nem lehet leváltani és nem is kell, hanem diverzifikálásra van szükség. A tömegcikkpiacokról nagyon gyorsan ki fogunk szorulni. Termett idén 15 millió tonna kalászosunk, de kétharmadával nem tudnunk mit kezdeni, nem veszi meg senki. Most mindenki azon töri a fejét, merre induljon? A jó termést elérő gazdákat óvom leginkább önmaguktól, mert ők csak elodázzák a problémáikat. Egy konferencián feltettem a kérdést, hogy tavaly miért volt olyan katasztrofális a tavalyi kukoricatermés, és jöttek a válaszok, hogy aszály, meleg – de azt senki nem mondta ki, hogy a kukoricát az UV-sugárzás ölte meg.

​Akad olyan növény, amely kibírja az UV-t?

F. Z.: Persze, ami a napelem alatt van. A németek most döntöttek arról, hogy engedélyezni fogják a szántóföldi napelemparkok létesítését hatméteres magasságban. Alatta szépen lehet gazdálkodni, okosan kell megválasztani a gépet, az árnyék miatt lesz egy tízszázalékos terméscsökkenés, de az időjárás nem öli meg a kultúrát. És ez csak egy kiragadott példa, hogy mennyire komplex rendszert kell megtanulni.

​Van erre még idő?

F. Z.: Nagyon kevés, vagy már el is múlt. Gondoljon bele, hány évtizede énekeljük, hogy itt van a szomszédban a világ legjobb termőhelyi adottságokkal rendelkező országa, Ukrajna, ami utat fog ide találni. És most megtalálta, most már az ukrán gabonakínálathoz árazunk, ami nemcsak összezavarja, de el is veszi a hazai termelők piacát.

​Mikor szembesülnek ezzel a gazdálkodók?

F. Z.: Amikor ősszel jönnek hitelért, mert szántani, vetni kell. És akkor majd mondják, hogy mekkora készletük van a raktárban, de mit finanszírozzunk rajta, ha eladhatatlan az áru? Ez az ősz neuralgikus pont lesz a magyar szántóföldi növénytermesztésben, amikor szembesülünk az őszi vetések forrásigényével, és nem lesz mögöttük megfelelő fedezet. Sokaknak eljön a kiszállási pont. Ezért mondom, hogy nem csak fölfelé tud menni a föld ára. És akkor ott van még a termőképesség kérdése. Itt a 25. órában vagyunk. A talajtudatosság erősödik, a regeneratív művelés előre tör, de ez igen lassan hoz látványos eredményt.

​Következzék a munkaerő…

F. Z.: Pontosabban a munkaerőhiány, ami permanens, növekvő, és minden szektort elért már. Lehet próbálkozni távol-keleti munkásokkal, hosszú távon nem jelentenek megoldást. Jön majd a robotizáció, összekötve a mesterséges intelligenciával. A jövő mezőgazdasága csak nyomokban hasonlít a maira. Egész szektorok fognak eltűnni, mert nem lesz munkaerő.

​És mi a helyzet a vízzel?

F. Z.: Kritikus tényező. Az, hogy a világ legjobb helyén élünk ebből a szempontból, de nem használjuk ki, súlyos hiba.

Merre kéne indulniuk a gazdáknak, miben kéne változtatniuk?

F. Z.: A változtatás a lényeg, alkalmazkodni kell a piaci és az időjárási környezethez. Az oroszok és az ukránok sokkal nagyobb tételekben tudnak egységes tömegcikket előállítani, mint mi. Ettől kezdve, ha mi ugyanazon a piacon akarunk versenyezni, akkor a tételek nagysága miatt egyrészt sokkal hátrább sorolódunk, másrészt nem tudjuk állni velük szemben a költségversenyt – tehát a tömegcikkek arányait csökkentenünk kell. Olyan réspiaci termékeket kell találni, ahol a jövedelmezőség stabilabb.

​Ehhez mire lenne szükség?

F. Z.: Piacismeretre, mert semmit sem szabad termelni, amiről nem tudja az ember, hol fogja eladni. A piacismerethez pedig összefogás szükséges, rendszereket kell felépíteni az egyes növényekre. Ha ezt megszervezik, egészen extrém dolgokkal is be lehet törni a piacra.

​Van erre fogadókészség a gazdák közt?

F. Z.: Megélhetési kérdésről beszélünk. Egyszerre ilyen sok egymás erősítő negatív hatás még nem volt: piaci, időjárási, munkaerőpiaci tényezők, egyre költségesebb beruházások és drága finanszírozás, amelynek a nagy része tartós lesz. És aki nem ismeri fel azt, hogy az ő ismerete nem elég ahhoz, hogy megugorja ezt a termékszerkezet-váltást, az nagyot fog bukni.

​Mi a helyzet az állattenyésztéssel?

F. Z.: Szintén nagyon erős nyomás alatt áll. A legerősebb és ráadásul egyre erősödő is az ágazat negatív megítélése Nyugat-Európában – mind politikai, mind fogyasztói oldalról.

​Tehát „nem” a húsra?

F. Z.: Hús sem és állattenyésztés sem. Amikor az új német miniszter átvette a tárcát azt mondta, ő nem akar állattenyésztéssel foglalkozni – egy olyan országban, amely Európa legnagyobb sertéstartója volt. Azóta omlik össze a német sertésszektor, rántja magával a hollandot, belgát, dánt, és az egész európai állattartás kezd negatív spirálba kerülni, de számunkra éppen emiatt van benne potenciál is.

​Csak nem fog nőni itthon a sertéslétszám?

F. Z.: Ahogy koncentrálódik a sertéstartásunk, úgy fogunk elmozdulni a mélypontról. Itthon jönnek a valódi nagyüzemek, általuk stabilizálódik, esetleg valamelyest nő a sertéskibocsátás. Meggyőződésem, hogy lesz tőkebeáramlás.

​Mi a helyzet a baromfival?

F. Z.: Ott eurócentekig kiélezett a verseny. Csak teljes integrációban, nagyon magas minőségi színvonalon lehet tartós jövedelmezőséget elérni. Nálunk már kialakultak ezek a rendszerek és a világ húsfogyasztása is a baromfi felé tolódik el.

​Hogyan néz ki a tejpiac?

F. Z.: A folyadéktejből megyünk át a magasabb feldolgozottságú termékek irányába, de itt is tapasztalható a koncentrálódás. Ez itthon nem újdonság, az egy telepre jutó átlagos állatállomány nálunk világszínvonalon is magas. Ezért van jó pozícióban az élőállat-exportunk is. És ne feledkezzünk meg a trágyáról sem, ami még nem nőtte ki magát, de az idő neki dolgozik.

​A sokat kárhoztatott húsmarhákkal mi lesz?

F. Z.: Hosszú távon itt a legnagyobbak az aggodalmak, kígyót-békát kiabálnak rájuk. És nagy baj, hogy nem elég erősek a cáfolatok, a fogyasztók tudatába lassan beépül a metán- és a szén-dioxid-mizéria. Akik ezt harsogják, azoknak sajtójuk és politikai támogatásuk van. Vegyük észre, hogy az európai politikában azok tudtak gyorsan emelkedni, akik meglovagolták a zöld hullámot. Viszont a szakmai megalapozottság érdektelen volt. És ez a lobbi nagyon erős. Szintén nagyon erős az alternatív termékek piaca, és az ebbe befektetők tartják kezükben a másik két csoportot. Középtávon drasztikus előrejelzések vannak, 2040-ig az alternatív termékek egyharmadot hasítanak ki az állati termékek piacából.

​Húsnál és tejnél is?

F. Z.: Nagyjából, de a lényeg a folyamat, a népesség emelkedő fehérjeigénye miatt nő ezen termékek szerepe. Legnagyobb erősségük a kommunikációjuk, amely az elmúlt két év vártnál jóval lassabb piacbővülése után alábbhagyott. Ez is azt mutatja, hogy kommunikálni legalább olyan fontos, mint jó színvonalon termelni. A gazdáknak nagyon jól kellene kommunikálniuk a fogyasztóval – és azonnal reagálni, ha jönnek a félrevezető információk. Az élelmiszerpiac tehát kommunikációs piaccá vált és persze fegyverré is.

​Ezt hogyan érti?

F. Z.: Az emberiség története során a háborúskodások alatt mindig fegyverként használták az élelmet, a visszavonulók mindent felperzseltek, az előre nyomulók mindent elvettek. Most is ez zajlik. Az embargóval az unió önellátásra kényszerítette az orosz medvét, amely a világ legnagyobb búzaexportőre három-négy ciklus óta, és látványosan szorítja ki az európai búzát például az észak-afrikai piacról. Az akciós gabonával kvázi gyarmatosítanak.

Ez meredeken hangzik.

Lehet, de ugyanezt csinálta Kína. A búzakészlet kétharmada ott van, és ennek egy részét arra használta, hogy segélyezze az afrikai országokat, ami által politikai és gazdasági befolyást szerzett a térségben. Tehát azon a területen, ahol a gazdasági növekedés az elkövetkezendő években nagyon látványosan meg fog ugrani. Olyan területet, piacot, termőföldet, ásványkincseket nyertek ezzel, amely szinte felbecsülhetetlen. Új korszakba lépett az emberiség a Coviddal, a háborúkkal, a klímaváltozással, és ha lecsontozzuk az egészet, akkor amerikai–kínai konfliktusra, helycserére kell számítani, és ezen erőviszonyoknak megfelelően alakul majd a jövő élelmiszerpiaca is.

​Kicsiben mit jelent ez a folyamat?

F. Z.: Az individualizmus kora lejárt, egyedül a legnagyobbak sem fognak boldogulni. Tovább fokozódik a birtokkoncentráció, amelynek előnye, hogy az együttműködési készség nő. Nekünk is iszonyú erős értékesítési koncentrációkat kell kialakítani, nincs más esélyünk. Ezek a koncentrációk tudják majd megmondani, milyen terméket lehet eladni, milyet kell termelni. Említettem már a fotovoltaikus termesztést, de jönni fog a mesterséges intelligencia, amely átveszi a telepek működtetését. Jön majd a vertikális termelés is, mert ami csak lehet, az beköltözik a fedett felületek alá. A hajtatott zöldségek már ott vannak, jönnek majd a gyümölcsök – és aztán a szántóföldi növények is.

​Komolyan mondja?

F. Z.: Szaúd-Arábiában már működnek azok a telepek, amelyek négyzetméterre vetítve hatszázszor annyi búzát állítanak elő, mint a mi leghatékonyabb rendszereink.

​Hatszázszor annyit?

F. Z.: Igen, folyamatosan vetnek és folyamatosan aratnak, mindent optimálisan biztosítanak a növényeknek – és ott is a mesterséges intelligencia irányítja a folyamatokat. Nem függenek és nem is lehet függeni az időjárástól. Az üvegház lesz a jövő: fedett és biztonságos biotermelést biztosít. Átalakulnak a fajták, átalakul a termelés. A technológiai kínálat a mezőgazdaság számára adott, forrás is van mögötte, csak a dolognak össze kell érnie ott, hogy meg lehessen ezt valósítani, azaz legyen hozzá szellemi tőke és piac.

(Az interjú a Haszon Agrár Magazin 2023. szeptemberi számában jelent meg.)