Az előzmény röviden: az Európai Bizottság 2022. június végén elfogadta a növényvédő szerek fenntartható használatáról szóló új rendeleti javaslatot. Ezzel ösztönzik a növényvédő szerek csökkentését – az integrált növényvédelem és a kémiai peszticidek alternatíváinak alkalmazása révén.
Haszon Agrár: Milyen alternatívái vannak a most forgalomból kivont növényvédő szereknek?
Lukácsy György: 2022 év elején véglegesen kivonásra került a Mankoceb hatóanyag, de erről már régóta szó van. Annak idején azokkal a cégekkel, amelyekkel együtt dolgozunk, utánaolvastunk, hogy humán egészségügyi szempontból milyen hatásai vannak a Mankocebnek, és azóta rézzel helyettesítjük. Évekig készítettük elő az átállást, és így ezt a szert már 6-7 éve nem is használjuk.
H. A.: A rézhasználat gyakran merül fel a növényvédelem kapcsán. Milyen szabályokra kell odafigyelni?
L. Gy.: Például egy peronoszpóra elleni kontaktkészítmény rézzel történő helyettesítése viszonylag egyszerű a konvencionális növényvédelemben. Ott nagyon nehéz a rézterhelést túllépni, mivel általában olyan mély hatású vagy felszívódó egyéb hatóanyagokkal kombináljuk, amelyekre nem vonatkozik tiltás. A legtöbb ültetvényes viszont – főleg a prémiumszegmensben dolgozók – azon gondolkodnak, hogyan álljanak át ökológiai gazdálkodásra. Az ökológiai növényvédelem viszont nehéz dió.
Dr. Lukács György
H. A.: Minek kell megfelelni az ő esetükben?
L. Gy.: Tulajdonképpen addig nincs gond, amíg nem járványos évről beszélünk: gondolok itt lisztharmatra, peronoszpórára vagy fekete rothadásra – ami az ökológiai szőlőtermelés egyik legnagyobb mumusa. A biogazdálkodá kvázi tehetetlen ellene, bár a konvencionális szőlőtermelésben sem könnyű a védekezés. Összehasonlítva magunkat Bordeaux-val, ahol járványos időszakban akár évi 30-35-ször is szükség lehet permetezésre, nálunk azért ennyire nem rossz a helyzet. A réz esetén mi abszolút mikrodózisokra váltottunk, tehát megpróbálunk inkább több kezeléssel, de mindig alacsonyabb rézterhelést kijuttatni.
Ezzel próbáljuk szétosztani azt a 4 kilogramm rezet, amit évente – vagyis hétévente 28 kg-t – kitehetünk. Emellett számos additív készítményt is használunk, tehát olyan szereket, amelyek voltaképpen a szőlő belső védekezési mechanizmusait próbálják erősíteni, illetve indukálni. Ilyenek például a réz-glukonátok, vagy egy-egy algakészítmény.
H. A.: Ahogy haladunk előre, úgy jelennek meg újabb készítmények. Milyen újdonságok vannak a piacon?
L. Gy.: Egyre több olyan készítmény van, amelyek „hatóanyaga” egy bacilus- vagy gombatörzs. Ilyen például a bacillus amyloliquefaciens, ami kiválóan alkalmazható a lisztharmat és a szürkerothadás elleni biológiai védekezésben. A peronoszpórával szembeni védekezést többek között egy pythium oligandrum törzs is segítheti. Ezek a készítmények egyre érdekesebbé válnak, bár hozzáteszem, hogy alkalmazásuk során nagyon-nagyon körültekintően kell eljárni, ugyanis ezek élő szervezetek. Így nem mindegy, hogy mi volt előtte a permetező tartályban, milyen hőmérsékleten keverjük be, vagy hogy éppen milyen napszakban fújjuk ki. Nagyon oda kell figyelni az alkalmazásukra, de mégis igen komoly segítséget adhatnak. Azt látom, hogy egy-egy ilyen készítmény jelentősen csökkenteni tudja a réz használatát is.
H. A.: Szóba került a járványos időszak. A klímaváltozással készülhetünk arra, hogy a betegségek bennünket is jobban érinteni fognak?
L. Gy.: Ami most szerintem a legnagyobb probléma, az az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma megjelenése, emiatt Észak-Olaszországban már sorokat vágnak ki, és akár 3-5 éves ültetvényeket telepítenek újra.
A klímaváltozással kapcsolatosan ezért viszont nem is annyira a gombás fertőzésektől félek, hanem inkább az olyan kártevőktől, amelyek kvázi egyik napról a másikra jelennek meg az országban és akár kórokozók vektorai lehetnek.
Tulajdonképpen az ezek elleni védekezésben ismert készítmények számát jelentősen lecsökkentették. Habár tudjuk, hogy ökológiai szempontból a lehető legdurvább beavatkozást jelenti az ezen élőlények közötti rendrakás, ám ha szeretnénk szőlővel foglalkozni, akkor egy-egy vektor gyérítése elképesztően fontossá válik.
Már régóta tudjuk, hogy az amerikai szőlőkabóca itt van Magyarországon, ismerjük az általa terjesztett fitoplazmát is.
De amikor az ember szembesül azzal, hogy borvidéki szintű problémákat okoz tőlünk délebbre – és majdnem megkérdőjelezi a szőlőtermesztés gazdaságosságát, hosszú távú folytathatóságát egy-egy borvidéken –, ez innentől kezdve nagyon ijesztővé válik. Szerintem ez a legnagyobb problémánk, amivel most szembe kell nézni.
H. A.: Összességében kedvez nekünk vagy sem az EU szabályozása?
L. Gy.: Az Európai Unió azon célkitűzése, hogy próbálja egy ökotudatosabb termesztés felé terelni a gazdálkodókat, szerintem a szőlő esetében megvalósítható, és jelenlegi tapasztalataink alapján ezt egy nagyon jó iránynak tartom. Hozzá kell tennem, hogy volumentermelés esetén az már benne lesz a pakliban, hogy ilyen arányú hatóanyag-kivonás mellett valamilyen rezisztens fajta 5-10%-os jelenléte a gazdaságokban elengedhetetlen lesz. A prémium termelésnél, ahol esetenként egy-egy alacsonyabb termés belefér a portfólióba, ott úgy gondolom, hogy a biológiai növényvédelemmel jól tudunk gazdálkodni.
