Érthető okokból szűkmarkúan bánnak a Holdról hozott, egyelőre pótolhatatlan talajmintákkal. Próbaként eddig csak rászórták a levelekre az ún. regolitot – ami a kőzetek aprózódásával létrejött, finomszemcsés anyag –, hogy lássák, nem okoz-e biológiai károsodást. Ám a Floridai Egyetem kutatóinak nemrég kiutalt a NASA (Amerikai Űrkutatási Hivatal) néhány teáskanálnyi, összesen 12 gramm regolitot. Ez három Hold-expedíció, az Apollo–11, 12 és 17 különböző helyszínéről származik, persze gondosan felcímkézve.
Így a gyűszűnyi virágcserepekbe egyenként 0,9 gramm regolit került, felöntve némi tápfolyadékkal. A magokat a káposztafélék családjába tartozó lúdfű (Arabidopsis thaliana) adta, ennek teljes génállománya régóta ismert. A kontrolltermés a Hold-talaj földi utánzatában nőtt.
Kikelt, bár kínlódott
Fotó: University of Florida, Tyler Jones
Noha a növények kihajtottak, azért látszik, hogy a holdi regolit stresszt okoz a palántáknak, ami a genetikai aktivitásukon is megmutatkozik. A kutatók azt gyanítják, hogy a kozmikus sugárzás és a napszél olyanná tette a Hold talaját, ami merőben idegen a földi növényeknek. Persze a negatív hatás attól is függ, honnan jött a regolit. Az Apollo–11 mintája okozta a legerősebb stresszt: ezt a talajt jóval tovább bombázta a kemény sugárzás, mint a többit.
Mégis megérte kísérletezni
Fotó: University of Florida, Tyler Jones
„Legfőként arra akartunk választ kapni, hogy egyáltalán teremhet-e növény a Hold talajában. Erre most már igennel felelhetünk” – összegezte a közérthető tanulságot a kísérlet vezetője, Dr. Robert J. Ferl professzor. Feltehetően csökkenteni tudják majd a növények stresszreakcióit, és maga a termesztés is módosíthatja a felhasznált regolitot. Hiszen a növényeknek kulcsszerep juthat a majdan felépülő Hold-állomások élelmiszer- és oxigénellátásában.
