egy csésze kávé a háttérben kávbabokkal
Fotó: Shutterstock

A jövő kávéja: ellenálló és környezetkímélő

Az éghajlati hatások megnehezítik a trópusi régiókban a kávé termesztését. Lehet, hogy egy napon képesek leszünk a hidegebb országokban is kávét termeszteni?


Gondoljunk csak bele, milyen éghajlati költségekkel jár ez a népszerű reggeli ital. Egy csésze kávé naponta több mint 300 g CO2-egyenértéket (CO2e) termel, ami egy év alatt összesen 116 kg CO2-t jelent (vagyis valamivel többet, mint egy átlagos autó 1600 kilométeres kibocsátása). A CO2-egyenérték az a mérőszám, amelyet a különböző üvegházhatású gázok kibocsátásának a légkört felmelegítő képességük alapján történő összehasonlítására használnak. A kávéhoz képest, napi egy csésze tea évente körülbelül 9 kg CO2e-t termel − és még egy pohár bor is kisebb hatással van a környezetre, mint a kávé (113 kg CO2e évente). A témáról már itt is írtunk.

Bár a kávé saját kertben történő termesztése vonzónak tűnhet, ökológiai lábnyom-kalkulátorunk azt mutatja, hogy a kávé szállításából származó szén-dioxid-kibocsátás elhanyagolható az ital előállításával járó egyéb szén-dioxid-kibocsátási költségekhez képest. A kávé teljes kibocsátásának körülbelül 50%-a a termesztésből, 20%-a a hulladéktermékekből, 17%-a pedig a földterületek mezőgazdasági célú hasznosításából származik.

Bár a szállítási költségek csökkentése csak kis különbséget jelent, a legfontosabb az, hogy hogyan és hol termesztik a kávét. Az éghajlat folyamatos változásával az egykor nagy termőképességű területek egyre kevésbé azok, és új kávétermesztési területek jelennek meg. Erről itt írtunk részletesen.

A legnépszerűbb fajta, az arabica (Coffea arabica) különösen érzékeny az éghajlatváltozásra. Oriana Ovalle-Rivera, a trópusi agrárerdészet tanácsadója és kollégái az éghajlatváltozás jelenlegi becslései alapján modellezték a jövőbeli kávétermő területekre vonatkozó előrejelzéseket, és megállapították, hogy a magasabb fekvésű területek erre alkalmasabbá válnak. Kenyában és Etiópiában az előrejelzések szerint még jobb kávétermelő régiók lesznek, de Brazíliában akár 60%-kal, Nicaraguában pedig akár 90%-kal is csökkenhet a kávétermelésre alkalmas terület, mivel ezek alacsonyabb fekvésűek. A kávétermesztés felfelé kúszhat a hegyekbe, és beköltözhet a korábban nem művelt területekre.

A kávé növekedéséhez szükséges átlagos hőmérséklet 19 Celsius-fok. Tehát egy lelkes kávétermelőnek szerencséje lehet akkor is, ha beltérben termeszt növényt. Vannak azonban olyan dolgok, amelyeket szinte lehetetlen újraalkotni, mint például a vulkanikus talaj, amely olyan kívánatossá teszi az etiópiai kávét.

A globális hőmérséklet emelkedésével lehet, hogy új kávéfajtákat kell találnunk?

Jogos a kérdés Helena Dove szerint, aki a Kew-i Királyi Botanikus Kertek felügyelője szerint ha az éghajlatváltozással szemben ellenállóbb növényeket akarunk találni, akkor itt az ideje, hogy elkezdjünk keresgélni.

A vadon termő fajták hasznos tulajdonságainak felkutatása a termesztett növények génállományának diverzifikálása érdekében megkönnyítheti a termesztést a hidegebb országokban is. Ehhez már most el kell kezdenünk keresni az ellenálló tulajdonságokkal rendelkező fajtákat, mégpedig sürgősen, tekintve, hogy a vadon termő kávéfajták 60%-át, például a Coffea Stenophylla-t, amelyből talán találunk egy ellenálló fajtát, a kihalás fenyegeti.

Ahhoz, hogy egy kávénövényt a mérsékelt éghajlaton ellenállóbbá tegyenek, a fákat gyökérsarjra lehet oltani. Ez azt jelenti, hogy lényegében a termőfa törzsét és ágait a tövénél levágják, és egy olyan növény gyökereihez és alsó részeihez "ragasztják", amely jobban alkalmazkodik a helyi éghajlathoz. A szívós gyökerek ellenálló képességet biztosítanak a hőmérséklet, a nedvesség és a talajviszonyokkal szemben, míg a törzs és az ágak a kívánt módon virágoznak és hoznak termést.

Forrás: BBC

The Conversation

Ne hagyd ki!