Pálinkó Zsolt, a Malagrow kereskedelmi vezetője
Az elmúlt években – de leginkább az utóbbi egy évben – hatalmas változáson ment át a világ, mely egyételmű hatással volt a mezőgazdaság működésére is. Ennek kapcsán beszélgettünk Pálinkó Zsolttal, a Malagrow kereskedelmi vezetőjével.


Hogyan látják Önök – mint a hazai inputanyagszektor jelentős szereplői - az elmúlt egy év történéseit?

Pálinkó Zsolt: Változások a gazdaság összes szektorában tapasztalhatók, de talán mind közül a leginkább az élelmiszer-előállításban érezhető ez. Az inputanyagok, az energia és a munkaerő jelentősen, nem egy szegmensben pedig elképesztő mértékben drágult. Az egyébként is erőteljes inflációs nyomást a mezőgazdaságban tovább súlyosbította az inputanyagok kiemelkedő mértékű drágulása, amely már a szomszédban dúló háború kitörése előtt is jelentős ütemben zajlott, Ukrajna lerohanása viszont új lendületet adott ennek is.

A szántóföldi termesztésben az inputanyagok árának emelkedését lényegében ellensúlyozták a magas terményárak, így ebben az ágazatban biztatóak voltak az előjelek, és a gazdák ennek megfelelően terveztek. Ezzel szemben az idei tartós aszály az ország középső és keleti régiójában drasztikusan visszavetette a termésszinteket a kapás kultúrákban.

Várhatóan milyen közvetlen hatással lesz mindez a magyar mezőgazdasági termelésre?

P.Zs.: A gazdák ilyenkor ösztönösen próbálják mérsékelni a kiadásokat, ami egy teljesen természetes reakció.

Előfordulhat, hogy sokan a tudatos termesztés helyett inkább a költségek csökkentésére helyezik a fókuszt. A költségracionalizálás természetesen elengedhetetlen, de most fontos csak igazán, hogy miként tesszük ezt.
Be kell látnunk azonban, hogy az átgondolatlan spórolás nagyobb veszteséget jelenthet, mint amennyi megtakarítást remélhetünk tőle, hiszen a kisebb költségek mellett gyengébb minőségű és lényegesen kevesebb termést eredményez.

Ilyen esetben akkor jár el jól a gazda, ha a hozamokat maximalizálni, a kockázatokat pedig minimalizálni igyekszik.

Ön szerint ezt teszik a termelők? Nem terveznek?

P.Zs.: Dehogynem! Valamilyen szinten mindenki tervezi a költségeit. Az eddigi tervezésünkkor viszont más költségarányokkal számoltunk a különböző inputanyag-csoportok tekintetében. Mivel a drágulás nem azonos mértékű minden termékkörben, jelentősen megváltozott a különböző elemek aránya is a költségszerkezeten belül. Emiatt olyan technológiai elemek válnak észszerűvé, melyeket korábban „túl drágának” ítélt meg a termelő. Az új környezet új gondolkodást kíván, ezért most mindenkinek érdemes átgondolni a stratégiáját.

Hogyan kell ezt elképzelni ezt a gyakorlatban? Nem lehet minden termelő közgazdász…

P.Zs.: A jelek szerint a mostani áremelkedés nem csupán ideiglenes piaci zavar, hanem egy új gazdálkodási környezet kialakulásának első és meghatározó fázisa.

Most az a legfontosabb, hogy a termelők megfelelően mérjék fel a piaci helyzetet és a saját költségeiket. Tudatosan és nagyon pontosan ki kell számolni a költségszintek emelkedését és az egy egységre jutó ráfordításokat. Konkrétan látni kell, hogy mennyibe kerül egy kilogramm káposzta, burgonya vagy paprika előállítása. Ez alapján már minden termelő összevetheti az árazását a tényleges kiadásaival, és az is ki fog derülni, hogy a dráguló inputanyagok mennyit számítanak a teljes költségszerkezeten belül.

Ha már a terményárak szóba kerültek: mit látnak Önök a piaci lehetőségek terén?

P.Zs.: A magyar agrárágazat többnyire nem ármeghatározó; a mindenkori átvételi árakat általában az importáruhoz, illetve a tőzsdei árakhoz igazította a piac. Most azonban az importáru előállítása is jelentősen drágult, és bizonyos szegmensekben csökkent is a behozott mennyiség. A termelési költségek emelkedése egész Európára kiterjed, ezért előfordulhat, hogy csökken a dömpingáron Magyarországra érkező zöldség-gyümölcs vonzereje is a kereskedelem szemében. Ennek jelei már egyértelműen érezhetőek a piacon. Sokszor azt tapasztaljuk, hogy a termények ára lassabban és kisebb mértékben emelkedik, mint az inputanyagok költsége, ez sokkal inkább időbeli eltolódás, mintsem ok a pánikra.

Lehetetlen megjósolni, hogy az előttünk álló válság milyen mértékben alakítja át a fogyasztói szokásokat, de jó piaci teljesítményt csak a nagy mennyiség, az egységes, kiváló minőség felmutatásával lehet nyújtani.

Biztos piacot csak az láthat hosszútávon, aki mind minőség, mind pedig mennyiség terén stabil termésszintet tud biztosítani.

Korábban említette a költségracionalizálást, a tudatosságot a ráfordítások terén. Milyen szempontokra érdemes odafigyelni ebben a helyzetben?

P.Zs.: A Malagrow elsősorban a professzionális tápanyag-utánpótlás és a biostimuláció terén tölt be úttörő szerepet több mint két évtizede, ezért ebben a szegmensben tudok konkrét ajánlásokat tenni.

A műtrágyák drasztikus és folyamatos áremelkedésére többféle válasz adható, de az egyik legfontosabb tanulság az, hogy a nem hasznosuló tápanyag jelenleg a legnagyobb veszteség.

A műtrágyák különböző típusai elengedhetetlenek a gazdálkodáshoz, de nem tudják garantálni, hogy kedvezőtlen körülmények között is hasznosuljanak. Márpedig az ideális körülményekre kár alapozni, hiszen az időjárási szélsőségek állandó szereplői lettek a tenyészidőszaknak. A kirívó környezeti hatások jelentik az új normalitást, a klímaváltozás sajnos napjaink valósága, és ehhez a mezőgazdaságban is alkalmazkodnunk kell. Az inputanyagok döbbenetes drágulása és a terményárak emelkedése is arra sarkallja a termelőket, hogy modern módszerekkel szavatolják az üzembiztos betakarítást.

Léteznek azonban olyan, mélyebb növényélettani folyamatokon alapuló termékek, amelyek annak ellenére, hogy az általuk biztosított előnyök tagadhatatlanok, ma még nem épültek be az általánosan alkalmazott technológiai elemek sorába – ilyen készítmények a növénykondicionáló besorolású biostimulátor termékek.

A gazdák – érthető módon – a válaszokat keresve maguk is eljutottak a biostimulátorok és lombtrágyák jelentőségének felismeréséhez, és amíg egy-két évtizede még csak a legtudatosabbak és legeredményesebbek alkalmazták közülük ezeket technológiai szinten, ma már a legtöbb profi termelő igyekszik beépíteni a gazdálkodásába ezeket a termékeket.

Egy ilyen környezetben ugyanis az a kifizetődő stratégia, ha a termelők igyekeznek – lehetőség szerint – minél inkább kivédeni a természeti stresszfaktorokat, és professzionális módon védeni, táplálni a növényeket.

Ezek szerint ez egy megtérülő befektetés? Valóban ennyire fontos eleme a biostimuláció mai termesztéstechnológiáknak?

P.Zs.: Nos, a mi szemszögünkből komplexen kell vizsgálni a termelést. Általánosan elmondható, hogy a biostimuláció alkalmazása egyre kisebb ráfordítás-részarányt képvisel a költségszerkezetben, mivel ebben a termékkörben sokkal kevésbé emelkedtek az árak, mint például a műtrágyák estében. Az a szemlélet, hogy a jelentősen megdrágult termékek részarányát csökkentésék a termelők, egyre erősödik. Ezért fontos, hogy olyan megoldásokat helyezzünk előtérbe, amelyek kisebb ráfordítással, de jelentős mértékben képesek ellensúlyozni ennek negatív hatását a termésre.
Az elmúlt időszakban egyértelműen az tapasztalható, hogy komolyan felértékelődött ezen készítmények jelentősége a növénytermesztésben.

Minden termelő számára egyértelmű, hogy több befektetett erőforrás révén a termőterületen is nagyobb érték van a betakarításig. Ennek érdekében egyre hangsúlyosabb kérdés lesz a termelés biztonsága is, vagyis annak a szavatolása, hogy a drága termés ne menjen tönkre még a betakarítás előtt. Ezt szintén a professzionális, intenzív megoldások tudják a legjobban támogatni. Itt azonban fontos leszögezni azt is, hogy most valóban nagy a tét, ezért nem szabad kipróbálatlan, bizonytalan módszerekkel kísérletezni, most a bevált technológiáknál kell maradni!

Összességében tehát minden tényező az intenzifikáció irányába mutat. Az öntözés, az okszerű tápanyag-utánpótlás, az alternatív növényvédelem, a biostimuláció, a mikrobiológiai kezelések és minden egyéb modern megoldás a következő hónapokban, illetve években hálálja meg igazán a befektetett összegeket és energiát.

A kérdés magától értetődik: minden termék tudja azt, amit ígérnek?

P.Zs.: Mint említettem, a biostimulátorok iránt idén érezhetően nőtt az érdeklődés. A piac szereplői természetesen igyekeznek kiaknázni az új lehetőségeket, de azt is látnunk kell, hogy ez nem mindig a legetikusabb módon történik.
Ebben a körben már szinte naponta születnek újabb és újabb, csodákat ígérő termékek, amelyek a kommunikációjukban a legnagyobb nyugalommal merítenek a valóban célzottan fejlesztett és bizonyított hatású biostimulátor-gyártók és -forgalmazók szakmai kiadványaiból. Bár egy valódi biostimulátor másolása szinte lehetetlen, a hozzá tartozó leírásé annál egyszerűbben megoldható.

Amíg a hatóanyag-alapú termékek összetétele bizonyos fokú garanciát ad a működésükre, addig a biostimulátorok esetében ez nem így van. Az összetevők minőségén, részarányán, és az ezeknek köszönhetően a növényben kiváltott hatáson múlik minden.

Érdemes tehát óvatosnak lenni, különösen az olyan állításokkal, mint az „ugyanazt tudja, csak olcsóbban”. Valójában a kipróbálatlan, bizonytalan szerek és technológiák a termésbiztonságot teszik kockára, éppen ezért a kísérletezés nagyon is sokba kerülhet manapság. Tapasztalatunk szerint a fontos kezelések elhagyása, és az ismeretlen, olcsó termékek használata nagyobb veszteségeket fog eredményezni, mint amit megtakarít vele a gazda.

Ha a leírások nem jelentenek garanciát a hatásra, akkor mégis mi alapján tudnak jó döntést hozni a gazdák? Hogyan válasszanak terméket?

P.Zs.: Az ebben a szegmensben etikusan működő, felelős forgalmazó cégek sokat fordítanak az egyedi technológiák kidolgozásához szükséges vizsgálatokra, a kollégáik szakmai képzésére, és ezzel a háttérrel biztosítanak szaktanácsadást a termékek felhasználásához. Aki a terméke mögé teszi ezt a szolgáltatást, az biztos is a termékei hatásosságában, hiszen rendszeresen szembesítik azzal a termelő partnerei.

A Malagrow élen jár ebben, és fontosnak tartjuk, hogy a piac többi szereplője is hasonló következetességgel, etikussággal működjön. Ez a mi érdekünk is, hiszen az egész termékkör sorsa azon múlik, hogy képesek vagyunk-e valódi értéket biztosítani a termelés számára. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy olyan szakembergárdát és minőségi termékportfóliót biztosítunk a gazdáknak, amelyek ténylegesen képesek ezt a célt szolgálni. Erre a háttérre támaszkodhatnak a termelők is, hiszen a professzionális termékek mellé olyan szakmai támogatást is kapnak, amely biztonságot jelent számukra.

A következő idők egyik legnagyobb kihívása a magyar agrárium számára, hogy képes lesz-e minden szereplő hosszú távú fejlődést biztosító szemlélet elsajátítására, hiszen – legyen az kereskedő vagy termelő – a cél közös: egy stabil, jövedelmező mezőgazdaság.


The Conversation

Ne hagyd ki!