Kína hivatalosan is átadta Kambodzsának a 150 millió dolláros Morodok Techno Nemzeti Stadion kulcsait, a létesítményt az ázsiai ország ajándékba kapott a kommunista államtól. A nagylelkű felajánlás Kína stadiondiplomáciájának részét képezi.
Impozáns épület
A 60 ezer fő befogadására képes Morodok Techno Nemzeti Stadion kinézetében egy hajóra hasonlít, amely Kína és Kambodzsa évszázados kapcsolatát jelképezi. Az átadón Thong Khon kambodzsai turisztikai miniszter kifejtette, hogy a kínai emberek több száz évvel ezelőtt hajóval ingáztak szülőföldjük és Kambodzsa között, innen jött az ötlet. A 150 millió dolláros (cirka 45 milliárd forint) építkezés 2013-ban kezdődött, teljes egészében Kína finanszírozásával. A folyamatban 340 kínai mérnök és 240 kambodzsai munkás vett részt. A stadionban található egy futballpálya, egy olimpiai úszómedence, egy futópálya, de krikett, kosárlabda és baseball meccsek is szervezhetők a létesítményben. A tervek szerint a Morodok Techno fog otthont adni a 2023-ban megrendezésre kerülő, 32. délkelet-ázsiai játékoknak.
Na de mielőtt belemerülünk, hogy pontosan mit is takar a „stadiondiplomácia", mutatunk egy videót a 45 milliárd forintos stadionról:
Stadiondiplomácia
Milyen példátlan, hogy egy ország csak úgy megajándékoz egy másik államot egy több tízmilliárd forintos stadionnal, igaz? A valóság ennél azért árnyaltabb. Kína már évtizedek óta infrastruktúra projekteket „adományoz" fejlődő országoknak, cserébe egy kis állami befolyásért. A projekt jelenleg az „Egy Övezet Egy Út" program alatt fut, amelyet 2013-ban Kína indított útjára. Ez egy több mint 60 országra kiterjedő komplex geopolitikai-stratégiai terv, amely politikai, gazdasági és védelmi célokat is kijelöl.
Kína az elmúlt években rengeteg országban épített repülőtereket, szárazföldi és hajózási utakat, de a fő exporttermékei egyértelműen a stadionok. A Habitat International folyóiratban közzétett 2019-es jelentés szerint a kommunista állam több mint 100 stadiont tervezett, épített és finanszírozott egyebek között ázsiai, latin-amerikai és afrikai országokban. Egyes kutatók ezt a politikát nevezik „stadiondiplomáciának".
Kína elképzelése egyelőre működik, amit Kambodzsa példája is remekül szemléltet. Kína dollármilliárdokat költött segélyekre, kölcsönökre és beruházásokra az ázsiai országban. Kambodzsa cserébe egész egyszerűen lebontott és kicserélt kettő, amerikai finanszírozású létesítményt a haditengerészeti támaszpontján. És ez az csak egyetlen példa a sok közül. A világ vezető hatalmai attól tartanak, hogy a kommunista állam a stadionokat és az egyéb infrastrukturális ajándékokat használja gazdasági, politikai, katonai terjeszkedésre. Ezzel a megállapítással nehéz vitatkozni.
