A gyereknevelés sok családban lassan másodállássá válik. Az amerikai szülők például hetente több mint 15 órát tölthetnek a sportfoglalkozások szervezésével, a gyerekek fuvarozásával és az edzőkkel való egyeztetéssel.
Ráadásul mindez egyre drágább. 2024-ben egy amerikai család átlagosan 1016 dollárt, nagyjából 370 ezer forintot költött gyermekének fő sportágára, ami 46 százalékos drágulást jelent 2019-hez képest. A The Economist szerint a jelenség már messze túlmutat a leggazdagabb családokon. A középosztály és az alacsonyabb jövedelmű háztartások is egyre többet áldoznak a gyerekek fejlesztésére.
Dél-Koreában 2025-ben az iskolások 75 százaléka vett részt különórákon. A legszegényebb családok gyermekeinél is 57 százalék volt ez az arány, az ötévesek körében pedig megközelítette a 80 százalékot.Indiában a diákok 27 százaléka jár magánoktatásra, míg Franciaországban a 15–18 évesek harmada.
Nagy-Britanniában különösen látványos a változás. Az állami iskolákban tanuló, legszegényebb családok gyermekeinek 37 százaléka kap különórákat, alig kevesebben, mint a leggazdagabbaknál, ahol 39 százalék ez az arány. Vagyis a szülők közötti verseny egyre élesebb, miközben a különórákhoz való hozzáférésben csökkennek a különbségek.
Az Egyesült Államokban 2020-ra 68 ezer dollárra, körülbelül 25 millió forintra emelkedett az egy gyermekre jutó, oktatással kapcsolatos életút-kiadás.Dél-Koreáb an 2023-ban ez az összeg már 152 ezer dollár, nagyjából 56 millió forint volt, 2020-as árakon számolva. Mindez azonban nem feltétlenül jelent nagyobb társadalmi mobilitást. A Harvard például ma a jelentkezők mindössze 3 százalékát veszi fel, míg 1960-ban még 30 százalékukat.
A családi háttér előnye még az egyetem elvégzése után is megmaradhat. A brit Resolution Foundation kutatása szerint a szegényebb családból származó diplomások 7 százalékkal kevesebbet kerestek tíz évvel a végzésük után, mint tehetősebb társaik. A különbség akkor is fennállt, ha ugyanazon az egyetemen, ugyanazt a szakot végezték el.
A kutatások alapján tehát a végzettség önmagában nem képes megszüntetni a családi háttérből eredő egyenlőtlenségeket. A szülők pedig éppen ettől tartanak a leginkább. Minél bizonytalanabbnak érzik gyermekük jövőjét, annál több időt és pénzt fordítanak a felkészítésére.
