Minden kontinensen fogy a disznó, ami optimizmusra is okot adhat(na), ám a távolban már gyülekeznek a viharfelhők. Emiatt az alapkérdés az, hogy meddig tart az ágazat jól-léte?
Ázsia belehúzott
Főleg a dél-délkelet ázsiai régiókra igaz ez, de a sertésállomány csökkenése mára világszinten megmutatkozik. Akik eddig kitartottak, és valami furcsa aberrációként még mindig „malacuk van”, azok most talán stabilizálhatják a pozíciójukat. Ebben segít az érezhető mértékű költségcsökkenés és a növekvő kereslet a sertéshús iránt. Árrobbanásra nem kell számítani, de valami kiszámíthatóbb jövőkép talán körvonalazódik. Miközben tehát disznóból nincs elég, takarmányból meg rengeteg van, a mérleg nyelve a pozitív tartományba billen. A sertéspestis lezajlása egy időutazást felgyorsító történet: Ázsiában az állomány nagy része kipusztult. Kínában, Vietnámban és a Fülöp-szigeteken. Ezekben az országokban – kisebb kocaállomány mellett – a nagyüzem sokkal inkább részt vesz a termelésben. A kisebb, szétszórtan elhelyezkedő telepek életképtelenek a magas járványügyi kockázat miatt. Náluk az ASP legalább 10-20 évvel gyorsította fel a szerkezeti átalakulást. Kínában egyelőre veszteségesek a sertéstartók, a Fülöp-szigeteken pedig már „aranyáron” mérik a disznóhúst.
Álom, álom…
Régen arról álmodoztunk, hogy majd a Távol-Keleten adjuk el a sertést, de a mai magas áraink mellett ez egyre kevéssé valószínű – és nincs is elég export-alapanyagunk. Az európai beszállítás Ázsiába 18 százalékkal csökkent, aminek egyszerű az oka: világszerte az európai sertéshús a legdrágább, ez pedig komoly versenyhátrányt jelent számunkra. Mindeközben Brazília dömpingárakkal tört be a kínai piacra, mivel a dél-amerikai országban a takarmányár visszaesett a Covid-járvány előtti szintre, és az energiaválsággal se kellett megküzdeniük az ottani tenyésztőknek. Ezt a versenyt Európa elbukta, nem csoda hát, hogy az Európai Bizottság prognózisa szerint kontinensünkön a sertéslétszám további csökkenése várható. Németországban például az egy főre jutó sertéshúsfogyasztás 34 éves mélypontra esett vissza, és ezt a kiesést a marha- és a baromfihús növekvő volumene sem képes ellensúlyozni. Nálunk már 2020-ban is jelentősen visszaesett a sertéshús fogyasztása, ennek oka főként a Covid miatt bezárt éttermek, valamint a szomszédunkban dúló háború generálta energiaár-robbanás volt. Korábban Magyarországon egy négytagú család hétvégén bekebelezett tíz szelet rántott húst, ma már csak hatot. Ez bizony 40 százalékos csökkenés, de legalább nem pocsékolunk.
Piacot keresnek
Holland cégek rendeltek egy tanulmányt az Agrárközgazdasági Intézettől a kelet-európai terjeszkedés esélyeiről, feltehetően Ukrajnát helyezve a középpontba. Az előadók szerint „Isten mentsen minket attól, hogy a hollandok az olcsó ukrán takarmányra alapozva intenzív sertéstartásba fogjanak”. Már így is ott tartunk, hogy a legjobb ukrán agrárvállalkozások nagyrészt amerikai, vagy nyugat-európai kézben vannak. A tét nagy: hagyjuk, hogy a fejlett országok a magas hozzáadott értékű termékeiket nálunk, de nélkülünk állítsák elő? Vagy hathatós szakpolitikai támogatással eleve kooperációban gondolkodunk? – és már a fejlesztés, majd pedig a gyártás folyamatába is aktívan bekapcsolódunk. A beletörődés biztosan zsákutca, elég, ha csak a kétmillióra visszaesett hazai kocalétszámot tekintjük.
