Süldő malacok közül az egyik a kamerába néz
Fotó: Unsplash

Disznóság! Mi lesz a jó magyar sertéshússal?

Minden kontinensen fogy a disznó, ami optimizmusra is okot adhat(na), ám a távolban már gyülekeznek a viharfelhők. Emiatt az alapkérdés az, hogy meddig tart az ágazat jól-léte?


​Ázsia belehúzott

Főleg a dél-délkelet ázsiai régiókra igaz ez, de a sertésállomány csökkenése mára világszinten megmutatkozik. Akik eddig kitartottak, és valami furcsa aberrációként még mindig „malacuk van”, azok most talán stabilizálhatják a pozíciójukat. Ebben segít az érezhető mértékű költségcsökkenés és a növekvő kereslet a sertéshús iránt. Árrobbanásra nem kell számítani, de valami kiszámíthatóbb jövőkép talán körvonalazódik. Miközben tehát disznóból nincs elég, takarmányból meg rengeteg van, a mérleg nyelve a pozitív tartományba billen. A sertéspestis lezajlása egy időutazást felgyorsító történet: Ázsiában az állomány nagy része kipusztult. Kínában, Vietnámban és a Fülöp-szigeteken. Ezekben az országokban – kisebb kocaállomány mellett – a nagyüzem sokkal inkább részt vesz a termelésben. A kisebb, szétszórtan elhelyezkedő telepek életképtelenek a magas járványügyi kockázat miatt. Náluk az ASP legalább 10-20 évvel gyorsította fel a szerkezeti átalakulást. Kínában egyelőre veszteségesek a sertéstartók, a Fülöp-szigeteken pedig már „aranyáron” mérik a disznóhúst.

​Álom, álom…

Régen arról álmodoztunk, hogy majd a Távol-Keleten adjuk el a sertést, de a mai magas áraink mellett ez egyre kevéssé valószínű – és nincs is elég export-alapanyagunk. Az európai beszállítás Ázsiába 18 százalékkal csökkent, aminek egyszerű az oka: világszerte az európai sertéshús a legdrágább, ez pedig komoly versenyhátrányt jelent számunkra. Mindeközben Brazília dömpingárakkal tört be a kínai piacra, mivel a dél-amerikai országban a takarmányár visszaesett a Covid-járvány előtti szintre, és az energiaválsággal se kellett megküzdeniük az ottani tenyésztőknek. Ezt a versenyt Európa elbukta, nem csoda hát, hogy az Európai Bizottság prognózisa szerint kontinensünkön a sertéslétszám további csökkenése várható. Németországban például az egy főre jutó sertéshúsfogyasztás 34 éves mélypontra esett vissza, és ezt a kiesést a marha- és a baromfihús növekvő volumene sem képes ellensúlyozni. Nálunk már 2020-ban is jelentősen visszaesett a sertéshús fogyasztása, ennek oka főként a Covid miatt bezárt éttermek, valamint a szomszédunkban dúló háború generálta energiaár-robbanás volt. Korábban Magyarországon egy négytagú család hétvégén bekebelezett tíz szelet rántott húst, ma már csak hatot. Ez bizony 40 százalékos csökkenés, de legalább nem pocsékolunk.

​Piacot keresnek

Holland cégek rendeltek egy tanulmányt az Agrárközgazdasági Intézettől a kelet-európai terjeszkedés esélyeiről, feltehetően Ukrajnát helyezve a középpontba. Az előadók szerint „Isten mentsen minket attól, hogy a hollandok az olcsó ukrán takarmányra alapozva intenzív sertéstartásba fogjanak”. Már így is ott tartunk, hogy a legjobb ukrán agrárvállalkozások nagyrészt amerikai, vagy nyugat-európai kézben vannak. A tét nagy: hagyjuk, hogy a fejlett országok a magas hozzáadott értékű termékeiket nálunk, de nélkülünk állítsák elő? Vagy hathatós szakpolitikai támogatással eleve kooperációban gondolkodunk? – és már a fejlesztés, majd pedig a gyártás folyamatába is aktívan bekapcsolódunk. A beletörődés biztosan zsákutca, elég, ha csak a kétmillióra visszaesett hazai kocalétszámot tekintjük.

Ne hagyd ki!