Több magyar sertéstartó számolja fel idehaza a telepét, miután komoly veszteséget könyvel el az eladott állatai után. A Spanyolországból behozott sertéshús is olcsóbb lehet itthon, mint a hazai. A 24.hu riportját szemléztük.
Több termelő húzza le a rolót
A Felsőszentivánon élő Kuthi Gyula fiatal kora óta hizlal sertéseket. 20 hektár földön termeli számukra a takarmányt. Az elmondása szerint óljai, ereje és tudása is lenne a disznók tartásához, azonban már nem éri meg az állatokkal foglalkozni – írja riportjában a 24.hu.
Az utóbbi évtizedben ugyanis elszálltak a sertéstartás költségei, miközben az élő házisertés kilónkénti ára 400 forintról 367 forintra csökkent. A gazda beszámolója alapján egy mázsás disznó önköltsége jelenleg nagyjából 45 ezer forint, viszont csak 35 ezerért tudja értékesíteni.
Eddig 20 anyakocát tartott és évente 400–450 hízót adott le. Több nehezebb éve is volt, de a sikeresebb esztendők kiegyenlítették a veszteségeiket. Ilyen rossz éve, mint a tavalyi, azonban még sohasem akadt. Ezét is döntött a sertésállomány felszámolása mellett.
Bercsényi Miklós Baján élő egyéni vállalkozó. Ő 1988 óta hizlal turnusonként több ezer sertést. A gazda maga termeli meg az állatok által igényelt takarmányt, bérben vágatja le a sertéseket, azonban a saját húsüzemében dolgozza fel azokat. Az így kapott termékeket pedig három húsboltjában értékesíti. A katasztrofális 2021-es év után azonban ő is végleg felhagy a disznótartással.
„Ugyanilyen lapocka Barcelonából idejött 800 forintért. 2021-ben januártól decemberig minden nap jobban jártam volna, ha csak a piacon veszek import húst, és azt adom tovább. Nincs annál nagyobb hülyeség, mint hogy megtermelem a 9000 ezer forintért eladható, brutálisan nyereséges kukoricát, és megetetem a durván veszteséges, 370 forintos élősúlyú disznóval. Amióta megy a cirkusz az infláció miatt, az élő sertés eladási ára 370-ről 395-re ment föl, miközben az önköltség maradt 480 forint. A magyarországi piaci ár alatt 200–300 forinttal tömegével jön be a hús Nyugat-Európából. Ezt az olcsóbb importhúst veszi a kiskereskedelem, de az állami intézmények közkonyhái, a húsfeldolgozók is – mert ez éri meg”
– magyarázza az iparág problémáit a vállalkozó.
Ifj. Rozsi József Sükösdön gazdálkodik. Ő nem készül felszámolni a teljes sertésállományát, azonban felére csökkenti.. 2015-ben fiatalgazda-pályázaton nyert negyvenezer eurót, abból építette fel a gazdaságát.
„3,7 hektárral és 3 anyakocával indultam. Kezdetben vásárolni kellett még takarmányt, de időközben a saját és a bérelt földdel együtt már 50 hektáron termelek. A három kocát felfejlesztettem nyolcra, évente 90–100 hízót tudtam előállítani. Borotára, egy termelői csoportba léptem be. Minden évben leszerződtünk a hízókra, az árat ők mondták meg. Volt néhány jobb év, de újabban már ráfizetéses az egész. Szabadtartásos rendszert választottam, a pályázatból ehhez tudtam épületeket létesíteni. Nem is álmodtam 50 vagy 100 kocás telepről, nem adta ki a matek. Látszott, hogy ebben alig van pénz, inkább a növénytermesztést fejlesztettem. A pályázat lejárt, a nyolc kocát négyre csökkentettem”
– nyilatkozta a portálnak a futballistából lett fiatal gazda.
Van azonban pozitív példa is
Jó helyzetben van viszont a hazai sertésiparág egy másik szereplője, a mélykúti Búzakalász Szövetkezet. Ők kizárólag a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm-csoportnak szállítanak sertést. Tőlük kapják a tenyészkocákat, a takarmányt, valamint megszabják nekik, hogy milyen technológiát használhatnak. Évi hét és félezer sertést hizlalnak, valamint tízezer malacot értékesítenek a Bonafarmnak.
Korábban ők is napi árral dolgoztak, hiszen a vágóhidak attól vásároltak, akik a legkevesebbet kérték aznap a sertésekért. Ezért sem tudtak előre kalkulálni a várható bevételeikkel. Most azonban a Bonafarmé a kockázat jelentős része. A teljes riportot ITT találjátok.
