A föld eladási ára 10 százaléknál nagyobb mértékben nem haladhatja meg az előző évben helyben kialakult szokásos és átlagos forgalmi értéket – így szól a 2013. évi földforgalmi törvény tavaly év végi módosítása. A lapunknak nyilatkozó hajdú-bihari gazdák meglepődtek az „ársapka” bevezetésének ötletén. Miért most? Miért így? Miért éppen 10 százalékkal?
Az erdőnek nem minősülő földeknél a szerződés szerinti vételárat a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) is jogosult lesz vizsgálni (korábban ez a testület csak a földbérleti díjakat vizsgálhatta). Lapinformációkra reagálva a NAK közölte: azt, hogy pontosan mekkora a megengedett vételár egy-egy termőföld esetében, a köztestület által véleményezett, hatósági jóváhagyáshoz kötött ügyletek adataiból, reprezentativitást biztosító módon határozza meg a kamara.
Az adatok mindenki számára elérhetők lesznek a köztestület honlapján (nak.hu), de egyelőre az előkészületek zajlanak, ezért az árképzés módszertanáról is csak később adnak részletes információt. Előzetesen az agrárminiszternek is jóvá kell hagynia az árképzési és -vizsgálati szempontokat, így a törvénymódosítás után további időre lehet szükség ahhoz, hogy a módszertant a gyakorlatban alkalmazni lehessen.
Kiknek jó ez?
Raskó György agrárközgazdász, a valamikori földművelésügyi tárca közigazgatási államtitkára újságírói kérdésre úgy fogalmazott: megítélése szerint „az ársapkával az Orbán-kormány a gazdáknak akar jót tenni, ez a társadalmi kör ugyanis 99 százalékban őket támogatja, így voltaképpen a saját csapatukat erősítik. Az eladó kényszerhelyzetben lesz, mivel csak az állam által ráerőltetett összegért értékesíthet, nem pedig annyiért, amennyit egy szabadpiaci vevő fizetne neki. Akinek sok van, az most nem ad el földet, aki meg szeretne, az nem a többséget alkotó körhöz tartozik, és így az állam számára politikailag érdektelen…” – magyarázta az agrárszakember.
Gőgös Zoltán, az agrártárca volt államtitkára szerint az árcsökkentés és az ársapka bevezetésének az osztatlan közös tulajdonban lévő földek megkaparintása lehet az oka. Így ugyanis egyesek még viszonylag olcsón komoly termőterületekhez juthatnak hozzá. Becslések szerint a mezőgazdasági területek közel fele osztatlan közös tulajdonban van. A kormány szándéka szerinte az lehet, hogy a korábban keletkezett közös földtulajdonokat felszámolja, illetve megakadályozza, hogy újak keletkezzenek; ezt a célt szolgálhatja a májustól bevezetendő „ársapka” is.
Meglepte őket
A Haszon Agrár Magazinnak nyilatkozó gazdák meglepődtek az „ársapka” bevezetésén. Mint mondták, most pont nem lenne indokolt, mert a jelentős (25 százalékot meghaladó) infláció és az extrém magas bérleti díjak miatt gyakorlatilag megállt a földértékesítés, minimális a mozgás a piacon, csak az értékesíti most a földjét, akinek valamiért muszáj. Társi László nagyrábéi családi gazdálkodó 300 hektár saját és 130 hektár bérelt területen gazdálkodik a Sárréten (ahol 20 aranykorona és másfél millió forintos hektáronkénti vételár a jellemző), és nem vár sokat a válasszal, amikor a „földársapka” ötletéről kérdezzük.
– Miután én azon az oldalon állok, aki ha tehetné, folyamatosan vásárolna földet, nekem kifejezetten tetszik a törvénymódosítás iránya. Az a gond, hogy mifelénk inkább csak a kisebb, jelentéktelen földbérletek mozognak, de élénk földpiacról nem igazán beszélhetünk. Persze, meg is értem a gazdatársaimat, hiszen régi bölcsesség, hogy a tojást adjuk el, nem a tyúkot… – zárta rövidre mondandóját Társi gazda.
Dr. Forgács Barna, a debreceni Agrárgazdaság Kft. ügyvezető igazgatója (a megyei agrárkamara korábbi elnöke) szerint most a földhaszonbérlet alakulása fontosabb kérdés egy állattenyésztéssel foglalkozó gazdálkodó szemével, mint az életjelet alig-alig mutató földpiac, azon belül is a föld tulajdonjogának a megszerzése.
– Ha kiszámítható, hosszú távú, kölcsönös előnyökön és reális árbázison kialakított haszonbérletről van szó, az teljes mértékben kielégíti a gazdálkodókat. Még jobb lenne, ha legalább annyi (300 hektárnyi) földet vehetne egy állattartó gazdaság is, mint a magánszemély. Fokozottan igaz ez a tejtermelő gazdaságra, hiszen annak van igazán nagy tömegtakarmány-igénye. És ha az állattartó telep körül – mondjuk 5 kilométeres körön belül – a földhaszonbérletnek elsőbbsége lenne, az sokat segítene az alapanyag-termelésben. Ezen keresztül pedig a biztonságos élelmiszer-ellátásban, javítva a hazai élelmiszeripar jövedelmezőségét.
Nekünk van 1300 fejőstehenünk, 600 húsmarhánk, 13 millió liter tejet termelünk egy évben, amit az Alföldi Tejnek értékesítünk, és ehhez kell minimum 200 ezer mázsa siló, illetve szenázs (savanyított takarmány). Ha ehhez hozzávesszük a nedves kukoricát, valamint a széna- és a szalmaigényt, akkor még nagyobb számról van szó. Amennyiben komolyan vesszük azt, hogy energiaválság van, és ezt a nagy tömegű alapanyagot, valamint a képződő trágyát ne messzire kelljen elvinni – válság idején nagy energia-ráfordítással, szennyezve a környezetet –, akkor fontos lenne, hogy a felszabaduló földterületeket az állattenyésztéssel, azon belül is elsősorban a tejtermeléssel foglalkozó gazdálkodók vagy azok hozzátartozói kaphassák meg. Mi ezer hektáron termelünk takarmányt és ez nagyon kevés – jelentette ki a cégvezető, aki a másik profiljukról, a vetőmag-előállítás nehézségeiről is beszélt.
– Ehhez már abszolút nincsenek meg a területeink, hiszen nagyon komoly izolációs távolságokat kell tartani. Ez a napraforgónál ezer(!) méter, hibridkukorica-vetőmagnál pedig 300 méter – mondta el Forgács Barna, aki szerint Debrecenben és környékén napjainkra irreálisan magas szabadpiaci földárak alakultak ki, köszönhetően az ide települő világcégeknek. – Az alkufolyamat részeként volt már példa 6-8 millió forintos hektáronkénti földárra is, csakhogy nem települ a cívisvárosba minden héten egy világszínvonalú BMW-összeszerelő üzem…
Ezernyi itt a baj…
Rezes Gábor váncsodi gazdálkodó mostanában nem győzi felkapkodni a telefonját, annyi kérdéssel keresik nap nap után a bihari térség gazdái.
– Ezernyi a baj az ágazatban, már csak az hiányzik, hogy az állam mondja meg, mennyit kaphat a gazda a földjéért! Ugyanakkor valamilyen kontrollt mégis jó lenne a folyamatba beépíteni, hogy például a régiónkra jellemző „semmi földek” bérleti díját ne lehessen az egekbe feltornázni. Aztán itt van ez az új közösségi agrárpolitika (KAP), ami sokak szerint számos pontján végrehajthatatlan lesz. A földalapú támogatások rendszerénél például olyan bonyolult szabályozási környezet alakult ki, amit sok családi gazda képtelen kezelni.
Aki nem bír vele, az mihez kezd? Eladja azt a zsebkendőnyi földjét? És ha kénytelen szabadulni az egyetlen piacképes vagyontárgyától, mások mondják meg neki, hogy mennyi pénz tehet zsebre érte?! Történik mindez egy olyan időszakban, amikor a tavalyi évszázados aszály érintettjei továbbra is a kárenyhítésre várnak, hogy legyen miből finanszírozni a tavaszi munkákat a földeken…
Lélektani határon
Névtelenséget kérő informátorunk szerint a földdel kapcsolatos spekulációnak Brüsszel és a földalapú támogatás az oka. Mert ez egy nagyon vonzó jövedelem, amiért voltaképpen nem sok mindent kell csinálni. Az emberek többsége a hektáronkénti 80-90 ezer forintos földalapú támogatásért vesz földet. Amennyiben ez az európai uniós támogatás megszűnne, a föld ára is mérséklődne. Ám amíg a gyenge forint fűti a vásárlási kedvet, elsősorban amiatt, hogy egyre nagyobb a kifizetett támogatási összeg, addig földet szerezni a befektetőknek is csábító üzlet.
A termőföld hektáronkénti piaci átlagára 2022-ben 2,186 millió forintig emelkedett az előző év 1,969 millió forintról – olvasható az Agrotax Kft. éves elemzésében. A piaci forgalom 27 százalékkal esett vissza, és 25 százalékkal csökkent az értékesített földterületek átlagos mérete is. Az ok: a földforgalom részben áthelyeződött az osztatlan közös tulajdonú földek megosztására. Ezzel is szűkül viszont a kínálat, és tovább emelkednek az eleve magas hazai földárak.
Kivéve akkor, ha…
Az új szabályozás májustól gyakorlatilag 10 százalékban maximálja azt az árnövekedési ütemet, amelyet a hazai földpiac egyik évről a másikra elérhet. Nincs szó ugyanakkor arról, hogy a 10 százalékos maximális áreltérési előírás kőbe vésett szabály lenne. Az eladók és a vevők ennél nagyobb változást tükröző árakban is megállapodhatnak, ha a gazdát cserélő területek rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, amelyek a nagyobb árkülönbséget indokolják.
Ilyen előnyös tulajdonságként lehet értékelni például a föld művelhetőség szempontjából kedvező alakját, fekvését, elhelyezkedését, megközelíthetőségét, jó domborzati- és lejtésviszonyait. Továbbá vízjárási rendezettségét, megfelelő kultúrállapotát, öntözhetőségét és kerítettségét. De nem lehet figyelembe venni a földművelést érintő bizonytalan, jövőbeni eseményeket, illetve olyan körülményeket, amelyek legalább részben a vevő elhatározásától, kockázatválla1lásától függenek. Ha a felek a nagyobb árdifferenciára okot adó feltételeket találnak, ezeket az adásvételi szerződésekben minden esetben igazolniuk kell.
Az agrártárca indoklása szerint a változtatásokra azért volt szükség, hogy még inkább meg lehessen akadályozni a spekulációs földvásárlásokat. Több esetben előfordult ugyanis, hogy a vevők egy-egy földterületnél jelentősen ráígértek a „helyi árakra”, így előnyösebb pozícióba kerültek az úgynevezett elővásárlási sorrendben előrébb lévő, de kevesebbet kínáló – kevésbé tehetős – termelőknél. Ezáltal elvitték előlük az eladásra kínált területeket, holott nem feltétlenül a mezőgazdasági termelés, hanem a földpiaci befektetés volt a céljuk.
Ennek kiszűrésére a hatóságok a jövőben azt is vizsgálhatják majd, hogy a vevők milyen mértékben rendelkeznek a földek megműveléséhez szükséges termelőeszközökkel. Továbbá azt is, hogy a vásárlási szándékuk nem irányul-e a továbbiakban előnyös elővásárlási vagy elő-haszonbérleti jogosultság megszerzésére.
