Augusztus elsejével megszűntek az ársapkák. Mi erről a véleménye?
Éder Tamás: Az ársapka bevezetését tavaly februárban a piac szereplői úgy kezelték, mint egy rövid távú szociális intézkedést. Választási kampány közepén jártunk, úgy volt, hogy három hónapig tart az intézkedés, hát legyen. Tegyük hozzá, hogy a döntés előtt az élelmiszer-infláció elkezdett növekedni a mezőgazdasági termények világpiacán végbement áremelkedés miatt. Majd a hatályba lépés után kitört az orosz–ukrán háború, aminek további erős inflációs hatása lett. Egyértelmű volt, hogy azon termékek esetében, ahol az ársapkát bevezették, az akkori piaci ár már magasabb volt, mint az az ár, amihez képest tartani kellett a szintet. A megemelkedett termelői ár és a fogyasztói ár közötti különbséget az első hónapokban zömmel a kiskereskedők nyelték le.
No de jött a második három hónap is.
É. T.: Akkor már a legtöbb piaci szereplő kezdte a homlokát ráncolni, ráadásul jött a harmadik, majd a többi is, és a piaci résztvevők kénytelenek voltak alkalmazkodni.
Ezt hogy érti?
É. T.: A veszteség mértéke egyre nagyobb lett, mivel közben a világpiacon az árak emelkedtek, a fogyasztói árak viszont be voltak fagyasztva, és az érintettek igyekeztek alternatív megoldásokat keresni. Egyrészt a kereskedők elkezdték a kiesett árrést átpakolni más termékekre. Ebbe a helyzetbe még belerondított az a négyszázalékos kiskereskedelmi adó, ami tovább növelte a terheket, és innét kezdve a kiskereskedők nekiláttak kármentő megoldásokat alkalmazni, ami a beszállító hazai élelmiszeripari vállalatokat hátrányosan érintette.
Például miket?
É. T.: Az olcsó, bárhonnan származó, bármilyen minőségű importot. Ez azért volt különösen kellemetlen, mert a megelőző időszakban rengeteg munkával sikerült a kiskereskedelmi láncokban növelni a hazai termékek részesedését. Egyes láncok komoly vállalásokat tettek a magyar termékek kapcsán.
Mondana erre példát?
É. T.: Például a friss tőke- és baromfihús meg az UHT-tej esetén döntően vagy akár száz százalékban magyar terméket helyeztek ki a polcaikra. A termékek között volt ársapkás, és akadtak láncok, amelyek a vállalásaikat szép lassan kezdték elfeledni, így megindult az olcsó import keresése. Ami korábban is problémát jelentett, mert Kelet-Európa és azon belül Magyarország optimális elhelyezési terepe a Nyugat-Európában keletkező fölösleges többletkészleteknek. A kelet-európai fogyasztó, így a magyar is, rendkívül árérzékeny, kevésbé foglalkozik azzal, hogy egy adott termék honnan származik, ha olcsó. Az említett vállalások ezt a folyamatot szorították vissza. Az eredmények biztatóak voltak, a rendszer a Covid előtti időszakban kezdett szépen beállni. Azután az egészre ráhúzták az ársapkát.
Az említetteken kívül milyen hatással járt mindez?
É. T.: A bizalmi viszonyok kezdtek szétfoszlani a termékpálya szereplői, elsősorban a beszállító élelmiszeripari cégek és a kiskereskedők között, egyes esetekben borultak a hazai termékek arányai is. Jó példa erre a sertéscomb. Sertéshúsból a tavalyi importunk 13 százalékkal növekedett, ami nem vészes, de ezen belül az ársapkás sertéscomb importja majdnem ötven százalékkal nőtt. Ennek hatására a sertéscomb-fogyasztás is megugrott, mert az volt az olcsó hús, miközben az ágazat küzdött az egyéb húsrészek értékesítésével. Ahogy tolódott az intézkedés kivezetésének határideje, úgy nőtt a negatív hatása és úgy zilálta szét a belső kapcsolatokat, és egyre nagyobb lett a veszteség. Ráadásul az intézkedés pont azt a kört sújtotta leginkább, amelyet a kormány gazdaságpolitikája preferálni kíván, a kis- és közepes méretű üzemeket – élelmiszeripari és kiskereskedelmi oldalon egyaránt. Nem véletlen, hogy a kisboltok száma tavaly is jelentősen csökkent.
Jelezték, hogy gondok vannak?
É. T.: Már tavaly nyártól. Ám úgy tűnik, hogy a politikai döntéshozó azt látta, hogy csak most jött el az idő. De örülünk, hogy egyáltalán végre megtörtént ennek a „hatósági árnak” a kivezetése. Ugyanakkor új helyzet állhat elő azon időszak alatt, amíg ez az új akciózási kötelezettség érvényben van. Ugyanis a szabály most arról szól, hogy az ársapkás termékek közül kettőt mindig akciózni kell a beszállítási ár mínusz 15 százalékos szintjén.
Mi ezzel a gond?
É. T.: Mivel most augusztus elején beszélgetünk, még nem látjuk az intézkedés pontos hatását. Most úgy tűnik, elsősorban a kereskedő, de a beszállító számára sem lesz kedvező a helyzet. Persze akció volt eddig is, viszont beszállítási ár alatt máskor nem lehet értékesíteni, tehát egy versenyjogi elv sérül. Ám ami ennél súlyosabban érinti a szereplőket az az, hogy az intézkedés jelenlegi formája miatt gyakorlatilag transzparenssé válnak a beszállítói árak. Innentől kezdve, kis túlzással, minden beszállító és kereskedő pontosan tudja, hogy egy-egy akciós terméket ki, kitől és milyen áron vett.
Tehát üzleti titkok is sérülhetnek.
Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége elnöke
Fotó: Haszon Agrár Magazin - Csomor Alexander
É. T.: Pontosan! Árkialakítási stratégiák vannak cégeknél, amelyeket éveken keresztül építgetnek és most a munkájuk romba dőlhet. Ez megint olyan intézkedés, amelyik annál több problémát és konfliktust szül, minél tovább fennáll. Mindezt olyan időszakban, amikor egyébként is gond van, hiszen az élelmiszer és az élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelmi forgalom idén havi szinten 5-8 százalék közti mértékben marad el a tavalyitól. Az élelmiszeripar belföldi értékesítése és az iparág teljesítménye is több mint tíz százalékot esett az első negyedévben, de a második negyedév sem mutat jobb helyzetet. Ezt az intézkedést szeptember végéig hirdették meg, remélem, tovább nem tart, de tudjuk, hogy az ársapkát is meghosszabbították néhányszor.
Úgy gondolja tehát, hogy sem az akciót, sem az ársapkát nem kellett volna bevezetni?
É. T.: Ilyen intézkedéseknek egy piacgazdaságban nincs helyük. De ha az akciózás az ára annak, hogy az ársapkát kivezessék, akkor azt mondom, oké, viszont szeptember végén ez is fejeződjön be. Ez azzal is alátámasztható, hogy az élelmiszer-infláció szépen csökken. Valamikor december-januárban tetőzött 45 százalék körül, most 30 alatt van és havonta 3-4 százalékpontot esik a mutató, valószínűleg még nagyobb lesz az esés július–szeptemberben. Már nem csak arról van szó, hogy az infláció mérséklődött, hanem konkrét árcsökkenés volt. Így például az élelmiszerek ára a KSH adatai alapján májusról júniusra, ha kis mértékben is, de már csökkent.
Mi a véleménye az árfigyelő rendszerről?
É. T.: Ennek normális piaci versenyben nem kellene komoly problémákat okoznia, de úgy tűnik, lesznek nézeteltérések. Félek, hogy a gyengébb minőségű, olcsóbb termékek, illetve a saját márkás termékek iránti kereslet növekedhet.
Mi a helyzet a környezetvédelmi termékdíjat váltó EPR-rendszerrel, azt sem fogadták kitörő lelkesedéssel?
É. T.: Az egésznek egy uniós kötelezettség az alapja, ez a kiterjesztett gyártói felelősségvállalás, „extended producer responsibility”, ebből ered a rövidítése. Ennek meg kell felelni, és fontos, hogy minden ágazat, így az élelmiszeripar által használt csomagolóanyagokat is a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsuk újra vagy optimális módon semmisítsük meg. Ám Magyarország olyan EPR-rendszer létrehozása mellett döntött, amely nem biztos, hogy hatékonyan működtethető. Más országokban a gyártók hoztak létre egy vagy több nonprofit társaságot, amelyek a lehető leghatékonyabban oldják meg a hulladékkezelést. Az itthoni rendszer nem hordozza magában ezt a garanciát: a hazai EPR-díjakat összehasonlítottuk más országok díjaival és kiderült, a mi EPR-rendszerünk az egyik legdrágább Európában. Július elsejétől adták meg az új EPR-díjakat, amelyek a korábbi környezetvédelmi termékdíjhoz képest termékáramonként eltérő mértékben, de akár ötször-tízszer magasabbak. Becsléseink szerint átlagosan öt-hatszoros szorzó van a termékdíjhoz képest az élelmiszeriparon.
Ez forintosítva mit jelent?
É. T.: Az első durva számításaink azt mutatják, hogy 120-130 milliárd forintos éves többletköltség rakódik az ágazatra. Összehasonlításul, az utolsó lezárt évben, 2021-ben az élelmiszeripar aggregált eredménye 206 milliárd forint volt. Ez akkora teher, amit nem egyszerű benyelni.
Tovább hárítják ezt a fogyasztóra?
É. T.: Jelen esetben ez sem egyszerű, hiszen szakad a fogyasztás, és ezzel párhuzamosan antiinflációs várakozások vannak. De a gazdaságban nincsenek csodák, ez a többletköltség is beépül az árakba. Ha másként nem, akkor úgy, hogy ennyivel lassul majd az élelmiszer árak csökkenésének üteme.
Ezt jelezték már?
É. T.: Természetesen, egyúttal kértük a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-t, hogy mutassák be, milyen adatok alapján számították ki ezt a díjat. Egyelőre nem voltunk sikeresek.
A környezetvédelmi termékdíj nagysága mekkora volt?
É. T.: Éves mértéke 70-80 milliárd forint volt, amiből az élelmiszeripar részesedése 30-35 milliárd között alakult. Ezt azt jelenti, hogy nagyságrendileg – az említett 120-130 milliárd forinttal – mintegy 150-160 milliárd forintra nőnek a terheink. Ráadásul június elején jött ki a rendelet, és júliustól él a díj, így esély sem volt beépíteni az értékesítési árakba, hiszen vannak olyan termékek, ahol, negyedéves, féléves, de akár éves ármegállapodások vannak. Most itt is a transzparenciáért küzdünk, vagyis azért, hogy lássuk, miért növekednek ilyen jelentős mértékben a költségek, és hátha közös gondolkodással meg tudunk takarítani valamennyit.
Milyen hatással voltak az elmúlt időszak történései a magyar élelmiszeriparra?
É. T.: Nem emlékszem, hogy mikor volt ekkora, tíz százalékot meghaladó mértékű teljesítmény-visszaesés, mint az első negyedévben. Még 2008-ban is mindössze hatszázalékos volt az ágazat teljesítményének csökkenése. Ezzel párhuzamosan, sajnos most ismét polcfelületeket veszítünk. Az elmúlt öt évből háromban sikerült a magyar élelmiszer-kiskereskedelmi növekedést felülmúló belföldi értékesítést elérnünk, vagyis polcfelületeket nyertünk vissza. Ez a már említett, a magyar termékek tartására vonatkozó megállapodásoknak, a magyar termék promócióknak volt köszönhető. December óta megfordult a kép. A kiskereskedelmi forgalom is csökken, de sokkal nagyobb mértékben esik a hazai élelmiszeripar belföldi értékesítése, nő az import aránya. Ez abból fakad, hogy az olcsó, gyengébb minőségű tömegtermékek esetében versenyképességi problémáink vannak, márpedig most az ilyen termékek iránti kereslet nő.
Nincs elegendő olcsó hazai termék?
Ennek a versenyképességi problémának részben az az oka, hogy az élelmiszeripar egy évtizeden át gyakorlatilag kimaradt az uniós fejlesztésekből, és az a kevés támogatás, amit kapott, döntően csak a kisfeldolgozókhoz került. Ez most megváltozott, a kormányzat belátta, az élelmiszeripar stratégiai ágazat, és az új uniós támogatási ciklusban 700-750 milliárdot ígértek fejlesztésre. De egy ilyen nehéz helyzetben lévő ágazatban, ahol most sokan a túlélésért küzdenek, és ahol a gazdasági környezet sem beruházásbarát, vajon ki akar, ki tud beruházni? A dolog pikantériája, hogy a hét évre ígért 700-750 milliárd forint gyakorlatilag ugyanannyi, mint amilyen tehernövekedést az új EPR-díj jelent. Amit az egyik oldalon kapunk, azt a másikon elveszítjük. De nem szabad alábecsülni annak a jelentőségét, hogy most tényleg érdemi támogatási összeg áll majd rendelkezésre, és végre mérettől függetlenül pályázhatnak az élelmiszeripari cégek fejlesztési elképzeléseik megvalósításhoz, versenyképességük javításához.
****
(A beszélgetés a Haszon Agrár Magazin 2023 augusztusi számában jelent meg.)
