Nagyjából a hazai szántóföldek tizedét vonnák ki a művelésből

Magyar szakértők szerint a hazai mezőgazdaság legnagyobb problémája nem egyszerűen az aszály, hanem mellette az is, hogy a jelenlegi tájhasználat és művelési gyakorlat agroökológiailag fenntarthatatlan. Mindemellett tájba integrált vízvisszatartási rendszer létrehozását javasolják.


Megvitatták a mezőgazdasági egyik nagy problémáját

Konferenciát tartottak az Agrárminisztérium kupolatermében, melyben a magyar mezőgazdaság vízhasznosítása volt az egyik legfőbb téma.

A probléma forrása nem önmagában az aszály, vagyis, hogy nem esett elég eső, hanem a jelenlegi tájhasználat és művelési gyakorlat, ami talajtani, hidrológiai, agroökológiai értelemben is fenntarthatatlan

- idézi a Qubit az egyik résztvevőt.

Az összegyűlt szakemberek egyebek mellett egy tájba integrált vízvisszatartási rendszer létrehozásának lehetőségeit is megvitatták. A rendezvény előadóinak a java úgy vélekedett, hogy a magyarországi folyók síkvidéki duzzasztása és az iparszerű öntözésfejlesztés helyett a többletvizek tájban tartása lehet az egyetlen válasz a klímaváltozás kihívásaira. Vagyis a tájhasználat és a vízi infrastruktúra olyan átszabása, amely lehetővé teszi az árvizek és a belvizek táji beszivárgását a megfelelő növénytakaró segítségével.

Nem állnak jól a dolgok

Dobos Endre egyetemi tanár, a Magyar Talajtani Társaság elnöke közölte, hogy a jelenlegi művelési technológiák nem igazodnak a táji működéshez, így a talajok nagyrészt elpusztultak, amihez az iparszerű öntözés nagyban hozzájárult. A véleménye az, hogy a belvizeket nagyrészt a megfelelő talajszerkezetet felforgató mélyszántás eredményei.

Koncsos László, a Budapesti Műszaki Egyetem vízi közmű és környezetmérnöki tanszékének vezetője elmondta, hogy a Tisza mentén a használaton kívüli mélyárterek bevonásával a változó vizet fokról fokra ki kellene vezetni a főmederből. Azonban a belvizes szántóföldek ezzel kikerülnének a művelésből, így Magyarország 4,7 millió hektár szántóföldjéből 500 ezret érintene a funkcióváltás. Ezek a sekély, az év egy részében tocsogós, vadban gazdag területek ugyanakkor a magasabban fekvő szomszédos területek vízellátását is szavatolnák.

Tölgyesi Csaba ökológus az átgondolt erdősítés fontosságára hívta fel a figyelmet. Szerinte a mára sivataggá vált Homokhátság kiszáradása is visszafordítható. Németh Zoltán gazdálkodó mindezekhez hozzátette, hogy az árterek sokrétű használata jövedelmezőbb lehet a jelenlegi monokultúrás szántóföldi művelésnél. Molnár Zsolt etnoökológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora pedig az ártéri erdők legeltetésének példáján igazolta, hogy miként lehet a tájgazdálkodás ökológiai, árvízvédelmi és gazdasági szempontból is rentábilis.

A konferencia résztvevői szerint a táji vízvisszatartás megoldható a meglévő védművek átalakításával. Emellett szükség volna az agrárszabályozási és támogatási rendszer módosítására, hogy ne csak az intenzív művelést dotálják.

The Conversation

Ne hagyd ki!