Vajon egy klasszikus agrár cégből lehet startupot építeni? A hatvan melletti Sastelken működő családi gazdaság, a Simon Gyümölcs példája azt mutatja, hogy igen. Sőt nem titkolt vágyuk, hogy ne csak Magyarországon legyenek elérhetőek a termékeik. És erre az a növekedési ütem a garancia, mely csak a startupokra jellemző. A Simon fivérekkel beszélgettünk.
Három éve, egy szombat délután elkezdtek beszélgetni a fivérek, hogy mennyi lenne a terv, amit eladnának egy évben gyümölcsléből. Bedobták, hogy 25 ezer liter. Őrülnek gondolták őket, mondták, hogy jó, ha meglesz a tizede. Aztán sikerült. A családi gazdaság adta az alapot, az a 70 hektár gyümölcsös, de ezen felül klasszikus garázscégként indultak el. Hetente egyszer szállítottak ki, a kisebbik fivér Mátyás vitte ki. „Anyu csomagolt, matricázott. Még a randikat is így kellett szervezni, hogy útba essen a cím…"
Ez megint nem volt egy egyszerű év a gyümölcstermesztőknek…
SIMON SZABOLCS: Igaz, de ezzel már számolnunk kell mindig. Júniusban édesapám rakott fel egy képet a közösségi oldalunkra, hogy a szilva másodszor virágzott. Tehát ez az éghajlatváltozást a bőrünkön érezzük. Az extrémitások egyre erőteljesebbek lesznek itt a Kárpát-medencében is. Ugye nem ezek a szép, hosszú tavaszok lesznek, hanem még májusban is lesznek fagyközeli állapotok. Idén is volt olyan reggel, amikor 0 körül volt a hőmérséklet, de még a fagyvédő gépeket nem kell beindítani. A megszokott növényvédelmi és egyéb munkák közé most már állandó jelleggel ott van a fagyvédelem is, mint feladat.
Hogyan figyelitek, hogy mikor van már baj, mikor kell beavatkozni?
SIMON MÁTYÁS: Ki vannak helyezve a szenzorok, tehát azonnal látjuk. Nem jó erre kelni egy májusi hajnalon, de fontos, hogy tudjunk róla azonnal.
És van erre azonnal ember? Tényleg, egy sikeres agrárcég könnyebben talál munkaerőt?
S. M.: Embert találni nem nehéz, de olyat, aki dolgozik már kevésbé. Ez egy általános probléma, mindegy, hogy sikeres vagy-e. Az állandó csapatunk nagyon jó, az idénymunkával persze mindig van gond. Valahol olvastam egy cikket, hogy 260 ezer forintért nem jönnek epret szedni. Persze, hogy nem, mi 3-400 ezer forintért se találunk senkit. A betakarításon felül azért vannak a fix, klasszikus munkák, az általános ültetvény-karbantartás, fűnyírás…
Fűnyírás? Ez csak esztétikailag fontos, vagy ez más miatt is?
S. SZ.: Gyakorlatilag egy munkatársunk egész évben semmit nem csinál, csak ezt a száz hektár gyümölcsösben füvet nyír. Esztétikailag is fontos persze, de a párolgás miatt is fontos, valamint a talaj humuszossága és a biodiverzitás miatt is. Ezt például lehetne automatizálni egy robottal, tárgyalunk is egy amerikai startuppal.
Hogyan oldjátok meg azt, hogy egész évben friss gyümölcsből készülnek a gyümölcslevek? Mert ugye ez alap nálatok.
S. SZ.: A friss gyümölcsből azt jelenti, hogy nem koncentrátumból hígítjuk vissza a leveket. Azzal sincs semmi gond élelmiszer technológiai szempontból, de ezzel a rövid ellátási lánccal meg tudjuk oldani azt, hogy friss gyümölcsleveket juttassunk el a vásárlóknak. És nincs benne hozzáadott cukor, a Mátra hordaléka pedig egészen különleges savasságot ad a gyümölcsleveknek. Nálunk nem a profitmaximalizálás a cél. Ha valaki panaszkodik, azonnal cseréljük a terméket, de erre szerencsére ritkán van példa. Hosszú távon csak így lehet törzsvásárlókat építeni.
Mi volt az az idei évben a legfontosabb fejlesztés, mivel készültök, készültetek az idei évre? Ami fontos a vállalkozás-irányítás, akár marketing szempontból, akár a kertben?
S. M.: A szamócát nagyon nagy sikertermékünknek tartjuk, még jobban növeltük a termőterületet, amennyire tőlünk tellett. Nagyon komoly brigáddal dolgozunk együtt, nem is brigáddal, hanem csapattal, hogy a legtökéletesebb technológiát, terméket, minőséget tudjuk a piacra hozni. Fejlesztésben pedig nekünk továbbra is a digitalizáció első számú cél.
A csapat is bővül?
S. M.: Tervezzük tovább bővíteni a csapatunkat is már ősszel, most vagyunk tizenöten. Iszonyúan fontos a csapat. Vállalatirányítási szempontból átléptünk oda, ahol egyedül már nem tudod csinálni a dolgokat. Egy komoly vállalatrendszert is be akarunk már vezetni. Sok minden van egyszerre, rohanunk előre.
Új termékekkel is piacra akarunk lépni, ezek már kísérleti fázisban vannak, tehát már gyártási ismereteket csinálunk. Mennyit szabad tudni az új termékről?
S. SZ.: Már nem csak prototípus, több annál, már gyártási kísérlet is volt, nemcsak prototípus. És ez már egy nemzetközi piacra pozícionált termék. Egyre több az érdeklődőnk van már külföldről is. Megvan a mezőgazdasági hátterünk a bővülésre és az nagyon erős. Ez ugye már több évtizedes, viszont amit mi csinálunk most Mátyással az nem csak sima gyümölcs, több annál. A raktárkapacitással is folyamatosan bővülnünk kell, mert tartani kell a növekedés ütemét.
Rengeteg fejlesztésről hallani, nagyon sok mindenről olvasok én is, hogy a kertben a feladatokat hogyan lehet automatizálni. Mennyire vagyunk ettől messze szerintetek?
S. SZ.: Szerintem ebben az évtizedben minden erről fog szólni. De majd akkor kell erről döntést hoznunk, ha a gyártók már tényleg fel tudják skálázni a megtérülést. Nyilván egyre jobban csökken majd bekerülési költség, a technológia költsége, és ez lesz a jövő.
Akkor egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy kísérleti fázisban vannak ezek az automatizációs fejlesztések, de akkor törnek majd be igazán, amikor kijön majd a matek.
S. SZ.: Pontosan. De ezért ez egy elég bonyolult matek. Például egy robot tud menni napi 12 órát, 18 órát, bármennyit. Míg általában egy – akárhogy is nézzük – a nyolc óra műszak alatt egy ember hat-hét órát dolgozik. A robot nem fárad, nem álmosodik el. De ha elakad, akkor ugye ő nem fog döntést hozni. És akkor ki hozza meg a döntést helyette? Mennyit ér a döntés és az emberi munkaerő?
Ti hoztatok rossz döntéseket, amiket megbántatok startupperként?
S. SZ.: A kérdés jó, de mennyi időd van, mert hideg élelmet, szendvicseket készíts be… Rengeteget! De megbánni nem bántunk meg, tanultunk belőle. Ezt hívják úgy, hogy startup költség. Napról-napra hozunk rossz döntéseket, remélhetőleg inkább több kicsit, mint egy nagyot. Nyilván azon dolgozunk, arra törekszünk, hogy a döntéseknek a száma, ami adott esetben utólag rossznak bizonyulnak, azok minél kisebb lábnyomot hagyjanak a cégen belül.
Tervezhetőek, beárazhatóak ezek előre?
S. M.: Nem, egyáltalán nem. Meg kell vizsgálni a döntések mekkora kockázatot jelentenek, mert nekünk azért felelősségünk van a teljes vállalkozás felé. Arra kell törekednünk minden téren, hogy egyre hatékonyabbak legyünk, mert a növekedést csak így tudjuk fentartani. És mindennek a hátterében a skálázhatóság áll, a számok, a mérések. Akár a csomagolásról van szó, akár a marketingről vagy éppen a vállalatirányításról. Mérni kell és elemezni, ez a kulcs. Egy rossz döntésről meg sem tudod, hogy az volt, ha nincs mögötte végül elemzés. Többek között ezért is akarunk bevezetni egy vállalatirányítási rendszert.
Szerintetek mi lesz az idei év legnagyobb kihívása? Vagy ti mit láttok előre?
S. SZ.: Volt egy nagyon sikeres tavalyi évünk, és ezt a sikerességet át kell hozni a 2021-re is. A lezárások miatt a házszállításban nagyon jól mentünk, kicsit érezzük a nyitás után, hogy ez megtorpant. Most nagyobb tömeghez kell eljuttatni a marketing segítségével a terméket, hogy elég veőnk legyen. De ezzel sincsen baj, hamar tudunk váltani, változtatni.
Szoktatok vitázni?
S. SZ.: Ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés. És egy picit kritikus leszek ezzel kapcsolatban, a magyar oktatási kultúra nem készíti fel az emberek döntő többségét megfelelően a vitára.
Egyetértek. Megijedünk, hogyha megtalálkozunk egy ellenvéleménnyel.
S. SZ.: Például nálunk alapelv, hogy hülye kérdés nincsen. A második alapelv, amit mindig szoktam mondani hogy a munkatársak vitázzanak velem. Sőt, ha valamiben egyetértünk, akkor is próbálok a másik oldalra állni, belekötni, mondani egy ellenpéldát. Nagyon más a habitusunk Mátyással, de pont ezért jó csapatot, vezetői teamet tudunk létrehozni ketten.
Mekkora növekedésre, milyen árbevételre számíthatok idén?
S. M.: Legalább kétszámjegyű növekedés százalékban, én ezt prognosztizáltam idénre. Mivel a koronavírus rendkívül megbolygatja a magyar piacot, ezért nehezebb jósolni. De egyelőre jól állunk. Még a májusi számainkat nem zártuk le, de áprilisban 36 százalékkal növekedtek a bevételeink. Viszont a profitabilitásunk nem, de ez az üzleti modell része. Mi már előre készülünk, úgymond hatékonyságnöveléssel befektetünk a jövőbe. Mindent visszaforgatunk, akár marketingre, akár eszközre, akár szolgáltatásra vagy éppen oktatásra.
