Gond a klímaváltozás
Európa térképére pillantva szembetűnik, hogy tőlünk északra nem is elsősorban a jó minőségű talajok, hanem a víz az, ami a magas tápanyagszintek mellett tudja biztosítani a nyugati terméshozamokat. Délen komoly gondot okoz a klímaváltozás, de ott főként gyümölcsöket és olajbogyót termesztenek, a gabona nem elsődleges. A térképről az is leolvasható, hogy Oroszország és Ukrajna magas tápanyagértéket hordozó és hatalmas kiterjedésű földekkel rendelkezik. Nagyon erősen át kell tehát gondolni azt, hogy vajon ilyen agroökológiai potenciállal és az uniós piacok még szélesebbre tárása mellett nekünk milyen alternatív lehetőségeink vannak az input anyagok, például a műtrágya csökkentésére vagy a hatékonyabb felhasználására. Európában gyakorlatilag faltól falig fel van szántva a potenciális, kétmilliárd hektáros terület, amely egy főre vetítve drasztikusan csökken. Terjeszkedési lehetőségek pedig már csak Dél-Amerikában és Afrika egyes részein akadnak, hogy újabb területeket vonjunk be a művelésbe.
Hol, mit, hogyan?
Alapkérdés, hogy milyen talajon gazdálkodunk. Az sem mindegy, milyen termőhelyen és miféle talajadottságokkal. Nagyon fontos a talaj szervesanyag-tartalma, nem véletlen az, hogy tőlünk nyugatra jóval vastagabb termőrétegeket és humuszt találunk, ám az is igaz, hogy ezeket a talajokat már nagyon kizsigerelték. Itthon sok esetben már a csernozjom talajokat sem tudják igazi feketeföldként leírni, részben az alacsony szervesanyag-tartalmuk, részben pedig elégtelen rétegvastagságuk miatt. A jó szerkezetű talaj levegőzik, megtartja a benne lévő nedvességet, és kitűnő táptalaja a mikroorganizmusoknak. A talajok tápanyag-gazdálkodásában még jobban támaszkodni kell a bennük lévő élő szervezetekre, és a biológiai aktivitásra – főleg ilyen magas műtrágya- és inputanyagárak mellett.
Elsavanyodott
Magyarországon 4,1 millió hektáron gazdálkodunk szántóföldi körülmények között, ebből 1,8-2 millió hektár már elsavanyodott. Ez azt jelenti, hogy a tápanyag-felvevő képessége töredéknyi (10-20, jó esetben 30%-a) a jobb kondícióban lévő földekhez képest. Ha ilyen gyenge minőségű területen gazdálkodunk, akkor nyilván gyenge beltartalmú, silány termést tudunk learatni róla. Emiatt az állat nem jut minőségi takarmányhoz, és mi, emberek szintén kifogásolható minőségű élelmiszert kapunk a pénzünkért (egyre inkább „aranyáron”) a boltban. És mit teszünk ennek kompenzálása érdekében? Elmegyünk a patikába, és megvesszük a táplálék-kiegészítőket: vasat, magnéziumot, cinket. Pedig ez természetes körülmények között mind benne lenne kellő mennyiségben a talajban és a növényekben.
Sovány vigasz
Idehaza akadnak olyan területek, ahol sajnálatos módon már nincs hová romlania a termőtalajnak. Nemzeti kincsünk 40 százalékát a termőföld adja, ezért is aggasztó, hogy a talajélet, a mikrobák száma folyton és drasztikusan csökken, különösen a szántóföldi területeken. Nagyságrendekkel kisebb a baktériumok, a gombák és az algák száma napjainkban, mint akár csak néhány éve, évtizede. Európában még rosszabb a helyzet és bár minden relatív, a mi talajaink az európai átlaghoz képest még viszonylag jó állapotúak – ami persze sovány vigasz.
