Miért kellenek nekünk vendégmunkások? A szakértő elmondja!

​Van munkaerőhiány Magyarországon?

Van, méghozzá nem is kicsi. A hivatalos statisztikák szerint 80 ezer álláshely betöltetlen. Persze jó kérdés, pontos-e ez a statisztika? Mondok egy példát. Per pillanat hivatalosan 1470 emberre lenne szüksége a vendéglátóiparnak, miközben csak a legnagyobb állásportálon egyedül több piaci hirdetés szerepel ennél. Mindezek alapján úgy becsülhető, hogy ma Magyarországon 100-150 ezer ember hiányzik a munkaerőpiacról.

​Nem lehetne ezeket az álláshelyeket munkanélküliekkel feltölteni?

190-200 ezer ember van ma munka nélkül. Ez a szám is folyamatosan változik, a legjobb mutató 130 ezer fő körül volt. Ám ezek az emberek sajnos nem mobilizálhatóak, ha mondjuk Borsodban van 100 munkanélküli, ők nem fognak mondjuk Zalában állást vállalni. Ezen felül a képzettséggel is gondok vannak. Hiába van rengeteg munkalehetőség, ha az adott állás betöltésére a munkanélküliek egyszerűen nem alkalmasak.

Nem lehetne a közmunkásokat és a romákat valahogy átképezni?

A kormányzat lassan leépíti a közmunka rendszerét, mert sok helyütt visszaéltek ezzel a foglalkoztatási formával és gyakran diplomás embereket is ilyen módon foglalkoztattak. Jó irány az, hogy aki ért valamihez, az inkább a munkaerőpiacon igyekezzen boldogulni. A közmunkások jelentékeny része azonban még egy állás betöltéséhez szükséges legalapvetőbb képességekkel, készségekkel sem rendelkezik. Hasonló helyzetben vannak a romák is. 2019-től a szeretetszolgálatok bevonásával zajlik egy program a 300 leginkább leszakadó településen élő nagyjából 300 ezer ember integrálására. A cél a példamutatás. Hogy az itt élők lássák, hogyha valaki bekerül és helyt áll egy legális munkahelyen, akkor kitörhet a szegénységből. Nem egyszerű feladat. Ezeknek az embereknek az alapoktól kell megtanítani azokat a viselkedési és szociális szabályokat, amelyekkel egyáltalán be tudnak lépni a munkaerőpiacra. Például meg kell mutatni neki, hogyan bánjanak a fizetésükkel, hogy ne adják el a kapott munkaruhát, hogy nincs olyan, hogy reggel nem megyek be dolgozni, hogy miként kell együttműködni a kollégákkal, stb. Ez hosszadalmas és rengeteg munkát igénylő folyamat, hiszen sokszor írástudatlan emberekről van szó, akiknek jó, ha legalább megvan a nyolc általánosuk. A program akkor lesz sikeres, ha legalább 10 ezer embert sikerül átképezni, ám ma még messze vagyunk ettől.

​A társadalmi folyamatokat látva, a munkaerőpiaci helyzet további romlására lehet számítani ugye?

Most volt népszámlálás. Tíz év alatt 350 ezer fővel, 20 év alatt félmillióval lettünk kevesebben. Nem tudjuk a népességfogyás megállítható-e, de ha nem, a múltbéli adatokat nézve, sok jóra nem számíthatunk. A foglalkoztatotti ráta most 6,15 millió fő körül van. Tíz éve még 6,63 millió fő volt, ami azt jelenti, hogy 480 ezer munkaképes korú embert elvesztettünk ezen idő alatt, ami a teljes foglalkoztatotti létszám 10 százaléka! De mondok más számot. A mostani 46-49 éves korosztályból 160-180 ezer ember dolgozik, a munkaerőpiaci belépők száma a következő 20 évben rendre 100 ezer fő alatt lesz. Ha előbbiek nyugdíjba mennek, ki lép majd a helyükre? Főként, hogy a felmérések szerint ma még tanuló fiatalok több mint fele, külföldön szeretne boldogulni. Ordító veszélyt jelent, hogy a magyar munkaerőpiaci kínálat évente legalább 30-40 ezer fővel csökken. Erre gyorsan reagálni kéne, különben nem lesz, aki dolgozzon. Egy évtized múlva hogyan fog működni az ország?

Hát majd hozunk be vendégmunkásokat… Az megoldás lehet?

Vendégmunkások mindig is voltak Magyarországon. A szocializmusban kubaiak érkeztek, a rendszerváltás után a környező országokból jöttek, sőt Magyarország távolabbról is vonzónak tűnt, gondoljunk csak a már évtizedek óta nálunk élő kínaiakra és vietnámiakra. Akkoriban a régióban magasabbak voltak a bérek, az ország pedig nyugatos életfeltételeket kínált. Ez mára megváltozott. 2016-tól lehet érzékelni, hogy komoly munkaerőhiány van. A nálunk dolgozó külföldiek ráébredtek, hogy amennyit nálunk keresnek, azt pár száz kilométerrel Nyugatra segélyként is megkapják. Nem véletlen, hogy bár a háború miatt több, mint egymillió ukrán ment át az országon, legfeljebb csak 30 ezren telepedtek le nálunk.

​Emiatt van szó távol-keleti, filippinó, vagy éppen indiai munkaerő behozataláról?

Muszáj volt alternatívát találni. A kormány célja a növekedés, amihez ember kell. A legnagyobb vállalkozások is ezért lobbiztak, hogy induljon el a folyamat. De ez sem egyszerű. A magyar letelepedési, munkavállalási szabályok rendkívül szigorúak, a kormányzati kommunikáció pedig erősen migránsellenes. Mindazonáltal rengeteg munkaerő-közvetítő cég repült rá a lehetőségre. A minősített kölcsönzők, akik mindent megtesznek, hogy ellenőrzött körülmények közt hozzanak be munkavállalókat, és komoly apparátust építettek ki a feladat ellátására, de megjelentek az "ügynökök" akik kihasználják a helyzetet és munkavállalók helyett az unióba vágyókat toborozzák a cégeknek. Sokszor nem dolgozni akaró embereket, hanem bevándorlókat hoznak az országba, vagy pénzt kérnek a hozzánk érkező munkásoktól, ami uniós szabályokat sért. Valószínűleg ezen ügyeskedők kiszűrésére vonta vissza a kormány a minap a vendégmunkás törvényt. De tegyük fel, hogy minden rendben és az adott céghez megkapják a külhoni munkavállalókat. A probléma egy csapásra nem oldódik meg, mert ezeket az embereket ide kell utaztatni a világ másik feléről, biztosítani a lakhatásukat és integrálni kell őket.

Hány vendégmunkásra lehet szüksége az országnak?

Ma 226 ezer külföldi él Magyarországon, ebből körülbelül 85 ezer a vendégmunkás. A következő 4-5 évben 50-60 ezer főre lehet még szükség. Jelenlegi állapotában legfeljebb összesen 150 ezer külföldit tud felszívni a magyar munkaerőpiac.

​Őket itt is lehet majd tartani? Nem mennek majd tovább Nyugatra?

Az unióban jelenleg több mint kétmillió pozíció betöltetlen és a bérek terén sereghajtók vagyunk, ami óriási veszély a magyar munkaerőpiacra nézve. De ha itt akarjuk tartani a vendégmunkásokat, bizony fel kell kötnünk az alsóneműt és versenyképes fizetéseket kínálni, különben nem hozzánk jönnek dolgozni, vagy nem a legjobbak jönnek ide. Ezen felül fontos, hogy ha beválnak a vendégmunkások, próbáljuk meg letelepíteni őket. Ettől nem kell tartanunk, hiszen a legtöbbjük keresztény államból érkezik, közép- vagy felsőfokú végzettséggel, angol nyelvtudással, ráadásul a fele nő. Ők dolgozni akarnak, nem migránsok.

​Nem lesz bérfeszültség a magyar dolgozók és a külföldi vendégmunkások között?

Épp ellenkezőleg. A jelenség a hazai munkások számára kedvező is lehet. A Munka Törvénykönyve szerint a vendégmunkás nem kereshet többet a magyar dolgozónál. De mint mondtam, ahhoz, hogy itt tartsuk a hozzánk dolgozni érkező külföldieket, emelni kell a béreiket. Emiatt emelkedni fog a bérszínvonal, ami a magyarok fizetését is felfelé húzza.

​Hogyan lehetne hosszabb távon megnyugtatóan megoldani a munkaerőpiaci problémákat?

A legnagyobb gond, hogy a magyar munkaerőpiac nem követi elég gyorsan a változásokat, a technológiai fejlődést, a beruházásokat. Az oktatási rendszerünk 4-5 év elteltével szokott csak reagálni a megjelenő igényekre. Épülnek például az akkumulátorgyárak, de az ott végzett munkához szükséges ismereteket ma még sehol sem lehet megszerezni. Ezt hívják technológiai munkanélküliségnek. Nagyobb hangsúlyt kéne helyezni a szakképzésre, a felnőttképzésre, az átképzésre. El kell érni, hogy lehetőleg mindenkinek legyen valamilyen végzettsége. Meg kell mutatni, hogy szakmunkásként akár többet lehet keresni, mint diplomásként.

A vállalkozások most vagy az anyaországukból hoznak munkásokat, vagy maguk próbálják képezni a dolgozóikat, akár már az iskolákban szerepet vállalva. A probléma megoldására találták ki a klasztereket, ahol az oktatási intézmények, az önkormányzatok és a vállalkozások közösen dolgozva biztosítják a szükséges mennyiségű és minőségű munkaerőt, amivel mindenki jól jár. Ezzel összefüggésben minél többet kellene áldozni a kutatás-fejlesztésre annak érdekében, hogy a munkások nálunk tanulhassák meg a legkorszerűbb technológiák működtetését. Ám ami a legfontosabb: a gyerekeinknek látniuk kell, hogy megéri dolgozni, mert abból tisztességesen meg lehet élni és olyan munkát kell kínálni nekik, amiben alkothatnak, amire büszkék lehetnek.

****

NÉVJEGY:

Nógrádi József. Az építőipari szakközépiskola után rövid kitérőt tett a repülőtiszti főiskolán, majd a titkosszolgálatnál kezdett dolgozni, ahol elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát. 15 évig dolgozott az ország legdurvább bűncselekményeinek felderítésén, majd leszerelt és öt éven át pénzügyi tanácsadóként tevékenykedett. Innen került az uniós forrásokat kezelő Nemzeti Környezetvédelmi és Energiaközpont Nonprofit Kft-hez, ahol a belső biztonsággal foglalkozott. 2015-ben egy HR területen tevékenykedő ismerőse ajánlja figyelmébe a munkavállalók motiváltságának mérésére szolgáló amerikai PI tesztet, amelyet maga is kitölt. Eredménye felkeltette a Trenkwalder ügyvezetőjének a figyelmét. Itt előbb az észak-kelet-magyarországi, majd a budapesti és pest megyei régió vezetője. Három év múlva már értékesítési vezető. Később megkapja a marketing területet is, így a cég egyfajta szóvivőjévé válik. Jelenleg ő az ország legnagyobb HR szolgáltatójának kereskedelmi igazgatója.

(A beszélgetés a Haszon Magazin novemberi számában jelent meg.)