Egyre több aprófalu sodródik a teljes kihalás felé hazánkban. A jelenség több okra vezethető vissza, és kevés a pozitív példa, ahol sikerült megállítani a folyamatot. Próbálkozások azonban jelenleg is vannak.
Elnéptelenednek a magyar falvak
A magyar falvak egyötödét fenyegeti kihalás, egyebek között az elöregedés és az elvándorlás miatt. Pontosan száztizennégy olyan település van Magyarországon, ahol a lakosok száma nem éri el a háromszáz főt, valamint ahol tíz százalék vagy ennél alacsonyabb a fiatalok aránya. Ezek a falvak többnyire az ország nyugati felében helyezkednek el, de Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is akad belőlük szép számmal – írja a telex.hu.
Ezek a települések hasonló problémákkal küzdenek, és az is közös bennük, hogy eltűnhetnek pár évtizeden belül. A cikk idézi a GKI Gazdaságkutató Zrt-t is, amely szerint sem valószínű, hogy ezen községek fennmaradása biztosított célzott beavatkozás nélkül.
Azoknak a falvaknak van okuk kevesebb aggodalomra, amelyek lakosságának legalább egynegyede tizennyolc év alatti. A KSH adatai szerint viszont országosan a 18 év alattiak népességen belüli aránya 18 százalékról 17 százalékra csökkent az elmúlt évtizedben. Ezzel szemben az idősebb - gyermeket valószínűleg nem vállaló - generációk aránya növekedett.
Évszázados problémák
A lakosságszámban elmaradó falvak többsége egyébként jellemzően a hegy- és dombvidékeken, valamint a határ mentén fekszik. Azért lehet ez így, mert a települések között kialakult távolságok és a határmenti fekvés miatt sem tudtak növekedni - mondja Váradi Mónika szociológus a Telexnek.
A szakember szerint a községek elnéptelenedésének oka ettől azonban összetettebb: az ország lakossága is fogy, a társadalom öregszik és ezeknek a falvaknak a sorsát „történelmi változások is megpecsételték”. Ilyen esemény volt például az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés, amelynek következményeként a határmenti településeket vágtak el a központjaiktól.
A hetvenes évek újabb mélypontot hozott. 1971-ben a településhálózat-fejlesztési koncepció részeként az életképtelennek, gazdaságilag nehezen fenntarthatónak ítélt kistelepüléseken nem engedték építkezni az embereket és tudatosan leépítették az infrastruktúrájukat. Megszüntették például a tanácsokat, bezárták az iskolákat, orvosi rendelőket, a fejlesztéseket pedig a területi központok kapták. Ezek a települések csak az 1990-ben kapták vissza az önrendelkezési jogukat.
Mentik, ami menthető
Néhány kistelepülési önkormányzatok manapság jelképes összegért kínál telkeket fiataloknak, azért, hogy náluk építkezzenek és ne néptelenedjen el a falu. A szociológus azonban elmondta, hogy ez a rendszer sem működik mindenhol. Az aprófalvak megmentésére irányuló tervek eddig nem igazán hoztak áttörést. Váradi Mónika szerint:
„Nem lehet egyik percről a másikra a képzetlenséget, a nyomorúságot, a forráshiányt, a környezet lepusztultságát megváltoztatni, legfeljebb lassítani tudják a további leszakadást.”
Az aprófalvak előtt viszont több út áll: vagy elöregednek, vagy gettósodnak, vagy egy ideig stagnálnak, esetleg új funkciót kapnak – például üdülőfaluvá válhatnak, amire van példa.
