Kulcskérdés a cseppfolyósított földgáz ára, amire az orosz-ukrán háború is hatással van, és a rég várt béke is befolyásolja. A sima földgáz ára közben makacsul tartja magát.
Hosszú távú megtérülés
Lesz-e elég gáz és ha igen, mennyibe fog kerülni? – sokan tették és teszik fel a kérdést az orosz–ukrán háború kirobbanása óta Európában, illetve az ambiciózus zöldülési tervet szövögető Ázsiában. Azt már tudjuk, hogy lesz, hiszen egy újabb LNG (cseppfolyósított földgáz) beruházási ciklus van kibontakozóban, azt azonban nem, hogy milyen áron – írta elemzésében a hold.hu.
A válaszhoz ismerni kell, hogy mennyibe kerülnek az új LNG-terminál fejlesztések és milyen költségekkel tudnak majd működni. Ebből kalkulálható az a földgázár, ami e projektek hosszú távú megtérüléséhez szükséges. Egy kapacitáshiányos piacon, az ár oda tart, ahol az új belépőknek megéri beruházni, így állhat helyre a piaci egyensúly.
A gázárak tartják magukat
A Goldman Sachs legutóbbi becslése alapján az LNG-projektek többsége 28 és 37 EUR/MWh közti „breakeven” árral rendelkezik, ami igen közel esik a jelenlegi 1-2-3 éves európai határidős (TTF) árakhoz (33-30-28) EUR/MWh. Így hozzávetőlegesen ez az árszint az, amivel lehetne középtávon kalkulálni. Nem a véletlen műve tehát, hogy a gázárak nem esnek tovább a háború előtti szintekre.
Fontos megjegyezni, hogy ez csak egy elméleti árszint, hiszen a piaci egyensúly könnyen felborulhat, ahogy történt a háború kitörésekor is, ráadásul az akkorival akár ellenkező irányban is borulhat a bili – túlkínálatossá válhat a gázpiac.
Alkupozíciók és spot árak
Mi történne, ha véget érne a háború és Oroszország újra hajlandó lenne földgázt exportálni Európába, adott esetben az idővel kijavított Északi Áramlat-vezetékeken? Hirtelen túlkínálatossá válna a piac és az árak esni kezdenének. E forgatókönyv esetén pedig a piac alját a már megépült LNG-terminálok változó költsége jelenthetné, ami a kitermelési, cseppfolyósítási, szállítási és visszagázosítási díjakból tevődik össze. Miért? Mert ha újra jönne az orosz molekula, akkor is szükség lenne még valamennyi LNG-importra, csak sokkal kevesebbre. Az oroszoknak pedig ahhoz, hogy kiszorítsák az LNG-importot, ennek határköltsége alá kellene árazniuk.
Ez az Amerika–Európa-útvonalon egyéves tengerentúli Henry Hub árjegyzéssel 18, míg a három hónapossal számolva 12 EUR/MWh árpadlót jelenthetne. Utóbbi most egy lokális amerikai túlkínálatos szituációból adódik, de előbbi már kellő ösztönzőt biztosítana az amerikai földgázkitermelők számára is a termelés fenntartásához. 18 EUR/MWh hozzávetőlegesen megfelel a háború előtti évek átlagának.
Ha az épülő LNG-terminálok tulajdonosai résen vannak és készülnek e szcenárióra, akkor beruházásaik megtérülését hosszú távú volumen- és ármegállapodással próbálják kibiztosítani. Az alkuerejük most megvan hozzá, ugyanakkor mindig lesz a globális LNG-piacnak egy fedezetlen, rugalmas, „spot” áras része, ami egy túlkínálatos piacon a vevőknek kedvez majd.
Bár messze nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv, de nem elhanyagolható az esélye idővel egy békének, ami után a gazdasági racionalitások mentén, az európai versenyképesség megőrzésének oltárán Európa újra vásárolhatna orosz gázt.
