Súlyos vízhiánnyal küzd számos magyarországi halastó az aszály miatt. Több halgazdaság végét jelentheti a mostani kánikula, ráadásul a tavalyi időjárás sem kedvezett az ágazatnak.
Hazai halgazdaságok vannak bajban
A dél-dunántúli halgazdaságok „katasztrofális” állapotáról számolt be Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője az InfoStartnak. A tavak nem tudtak feltöltődni vízzel a közelmúltban, valamint az elmúlt két csapadékmentes tél miatt a talajvíz is mélyebbre húzódott. A talaj ezért – a villámárvizek kivételével – minden nedvességet elnyel. A szóvivő szerint a területen a vízpótlásra sincs lehetőség.
Magyarországnak a legsürgetőbben kezelt témái között kellene szerepelnie a víz visszatartás kérdésének, ugyanis 20 százalékkal több víz távozik az országból, mint amennyi beérkezik, ami elmondhatatlanul nagy luxus
- idézi a portál Lévai Ferencet.
A hazai halastavak zöme nagyjából száz éve épült, és összesen 350 millió köbméter víz tartalékolására képesek. Ekkora mennyiséget azonban jelenleg nem tudnak tárolni, hiszen nincs kikotorva sem belőlük, sem a csatolt csatornarendszerekből a hordalék.
A Tiszántúlon jobb a helyzet, ott ugyanis a 60-as, 70-es években hatalmas öntözőrendszereket építettek. Noha a tiszai vízhiány is érezteti a hatását, közel sem olyan vészes, mint a dunántúli
– tette hozzá a szakember.
Halászatok végét jelentheti a probléma
Lévai Ferenc szerint a száraz évszakok egyre gyakoribbá és tartósabbá válhatnak, ezért félő, hogy a magyar extenzív tógazdasági haltermelés olyan válságban van, ami a hazai halászoatok 20-30 százalékának végét jelentheti. A halászatban ráadásul nincs lehetőség például aszálykár miatti kompenzációra, esetleg terület- vagy állatalapú támogatásra.
A halászat a szegény legénye, a sutba vetett szerencsétlenje ennek az egész ágazatnak. (…) A 26 ezer hektárnyi halastavak egyetlen fillér állami támogatást sem kapnak, miközben a gazdák kimerültek, a legértékesebb természeti területek pedig tönkremennek. És nem tudnak olyan halárat sem szabni, amivel az ágazati terheket – az energiadrágulást, a munkabéremelkedést stb. – kompenzálnák. Ha lefagy bármi, vagy aszály történik, mindenki kap támogatást, csak a halászat nem
– panaszolta a szóvivő.
Egyre kevésbé gazdaságos a termelés
Lévai Ferenc néhány hete arról is beszélt, hogy a tógazdaságok átlagosan 4 százalékos jövedelmezőséggel működtek az előző években. Korábban 20-25 ezer tonna kibocsátást ért el a hazai ágazat, amelyből mintegy 15 ezer tonna volt az étkezésre szánt hal. Az előzetes adatok szerint tavaly 40 százalékkal csökkent a haltermelés.
A szakember szerint idén jobb esetben is csak a belföldi kereslet fedezésére tudnak elég halat termelni. Ehhez a vízhiány mellett hozzájárulnak a kiugróan magas takarmány-, energia-, alkatrész- és munkaerőköltségek is. Továbbá a magas infláció miatt azzal is számolniuk kell, hogy visszaszorulhat a hal kereslete, úgy pedig nem valószínű, hogy érvényesíteni tudják az áraikban a költségeik növekedését.
A szóvivő megemlítette azt is, hogyan kezelték Romániában a hasonló helyzetet. Mivel a kukoricát kevesebb bajjal és nagyobb haszonnal lehet termelni, mint a halakat, valamint a növény különösen kedveli a tógazdaságok tápanyagdús talaját, a román gazdák nagyjából ezer hektár halastavat szántottak be a gabonanövény miatt. Hasonló tervekről már idehaza is egyre többet hallani.
