Indiai kutatók szerint az aktuális napciklus 2024 elején éri majd el intenzitásának csúcsát, és ezt a bizony mi is megérezzük majd a kommunikációs rendszerek használata közben.
A 25. napciklus
Az 1770-es években figyelték meg dán tudósok, hogy a Nap tevékenysége ciklusokra osztható fel. Ezeket a ciklusokat a napfoltok és a napkitörések száma határozza meg – minél több a napfolt, annál aktívabb a csillag működése, következésképpen több napkitörésre számíthatunk. Egy ciklus átlagosan 11 évig tart, és egyértelműen elkülönül benne a felfutási, a tetőzési és a lecsengési időszak. A mostani, 25. napciklus 2019 decemberében kezdődött, és az Interesting Engineering információi szerint minden bizonnyal 2024 elején tetőzik majd.
A 25. ciklusról előzetesen eredetileg gyenge tevékenységet vártak, ám az indiai IISER kutatói összefüggést fedeztek fel a csillag mágneses tere és a napciklus intenzitása között – számításaik alapján jövő év elején meglehetősen erős naptevékenységre számíthatunk. A kutatócsoport erről szóló értekezése a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban jelent meg.
Ha a feltételezés helytálló, beigazolódhat az az elmélet, mely szerint a napfoltok nem a naptevékenység eredményei, hanem pont ellenkezőleg, katalizátorként hatnak arra. Ezt a Waldmeier-hatás néven ismert elmélet is igazolni látszik – eszerint a napfoltok számának növekedése és csökkenése a napciklus során nem szimmetrikus. A napciklus ugyanis lassan és egyenletes növekedés után tetőzik, viszont gyorsan és hirtelen cseng le.
A napkitörések műholdakra gyakorolt hatása
A naptevékenységgel kapcsolatban a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a kitörések megzavarhatják a rádiókapcsolatot és a GPS-rendszereket is. Az ezek stabil működését biztosító műholdak ugyanis még a gyengébb napkitörések során is nagy veszélynek vannak kitéve.
A Space megjegyzi: ahogy a napkitörés belép a Föld mágneses terébe, az erős töltéssel rendelkező, Napból származó részecskék „beszorulnak” a bolygó mágneses vonalai mögé, és rengeteg energiát adnak le a Föld külső sugárzási zónájában, vagyis a körülbelül 13000 és 45000 kilométeres magasság között elterülő régióban. Az elszabaduló elektronokban annyira sok energia van, hogy körülbelül 10 percenként megkerülik a Földet. Ilyen töltöttséggel pedig könnyedén áthatolnak a műholdak felületén, ami az elektronikus alkatrészek meghibásodásához és ezáltal a GPS-rendszer akadozásához is vezethet. (Forrás: hvg.hu)
