A szőlőhöz és a borhoz is "ért" mindenki, akárcsak a focihoz

Korai volt a szüret, és sokan tartottak, tartanak attól, hogy ilyen időjárási körülmények közt vége lesz itthon a fehérbortermelésnek, elégnek a savak. Mi erről a véleménye?

Frittmann János: Én nem vagyok ennyire pesszimista. Az biztos, hogy ekkora meleg nagy tragédia, de az ellen nem tudunk tenni. A vizet, illetve a vízhiányt nagyobb gondnak látom.

Az öntözésre gondol?

F. J.:Természetesen. De ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy akadnak olyan területek, ahol nem, vagy csak óriási áldozatok árán oldható meg az öntözés. Itt hadd jegyezzem, meg, hogy éppen a mi borvidékünkön termelt szőlő az egyik legkeresettebb. Ez azért is fontos, mert a Duna-Tisza-köze öntözhetősége más területeknél talán könnyebben megoldható lett volna az elmúlt évtizedekben. A feltételes mód azért van, mert nem oldódott meg – legnagyobb bánatunkra. Pedig azért tudunk tenni, hogy legyen vizünk, ám a meleg ellen csak technológiai eszközeink, megoldásaink vannak, de ezekből sincs sok.

Mit kell érteni ezalatt?

F. J.: A talajtakarást, a szervestrágya kijuttatását, ami, ha megfelelő mélységbe kerül, akkor szintén tartja a vizet, lomb alatt tartani a szőlőt. A kékszőlőt is már lomb alatt tartjuk ilyen melegben, a rozénál ezt már alkalmazzuk húsz éve, de ennek az elmúlt években megnőtt a jelentősége. Olyan műtrágyákat használni, amelyek segítik a növényt, akár a levegőből felvenni a szükséges anyagokat. Klónszelekcióra is szükség van, mert azonos fajtán belül is eltérően bírják az egyes típusok a környezeti terhelést. Eddig lisztharmat, peronoszpóra rothadás és fagytűrés ellen irányult a szelekció, most bejön az aszálytűrés is.

De a szőlő tűri a növények közül a legjobban az aszályt, mégis kell még a szelekció?

F. J.:Természetesen, mert ha ezt hagyják tönkre menni, akkor mi lesz helyette? Semmi. Vannak olyan területek, ahol kivesztek az ültetvények. A hat-hét évesnél idősebb telepítések jól viselték a hőséget, a fiatalok nem. A hatéves ültetvények nagy részén sem lehetett fürtöt hagyni, különben kiveszett a tőke. Ne felejtsük el, hogy 2000-ben is nagy volt az aszály, sőt az 1980-as, 90-es évek is szárazak voltak, csak akkor még több víz volt a talajban és nem volt ennyire meleg. A víz biztosítása persze költséges, de ahol meg lehet, ott muszáj megoldani.

Muszáj?

F. J.: Muszáj, mert a termőterületek is át fognak rendeződni, a déli lejtők elértéktelenednek, hiába telepítették be azokat. Nálunk ugyanígy elértéktelenedtek a nagyon homokos területek. Ha nem történik megoldás, a vidék jó része el fog néptelenedni.

Menjünk sorba. Az öntözést hogyan lehet, vagy lehetett volna megoldani?

F. J.:Eleve kellettek volna víztározók. Valamikor az 1960-as években indult el a Duna-Tisza-főcsatorna építése és vízgyűjtők építésére is voltak tervek. Nem vagyok vízügyi szakember, de most hívunk össze egy vízügyi konferenciát. Ahol nem politikai, hanem gazdasági szinten szeretnénk beszélni erről a kérdésről. Nagyon magas vízállásokkal szembesültünk 2004-ben, akkor sok beszélgetésen, fórumon, konferencián részt vettem, akkor elhangzott vízügyi szakemberektől, hogy elviszik a vizet, pedig inkább kezelni kellene. Tényleg sok víz jött akkor, de a csatornáink nem volt kitisztítva, nem kezeltük se azokat, se a vizet, hagytuk elfolyni. Ehhez persze vízgyűjtők kellenének, mert a Tiszából, Dunából nem lehet mindig kivenni, csak akkor, ha sok van bennük. Sok vita van a vízügyi szakemberek között is a helyes megoldásról, de már cselekedni kell.

Mi történt utána?

F. J.:Levezettük a vizet a folyókba. Utána viszont 2010-ben is hasonló évünk volt, és a csatornákat már kitisztították, de akkor se gyűjtöttünk össze egy csepp csapadékot se. Hiba volt. Mi lenne a megoldás? F. J.: Óriási összefogásra lenne szükség, ezeket a vizeket meg kellene tartani. Tudom, hogy nagy költség, de ha a vidéki életet fenn akarják tartani, akkor erre áldozni kell. A vízügyi helyzet a mezőgazdaság legnagyobb gondja és problémája. Vízre szükség van, ez tiszta sor.

Mire van még szükség?

F. J.:Olyan szakemberekre, akik az eddigi tanulmányok alapján cselekvési tervet készítenének. Újabb tanulmányokra nincs idő, azonnal lépni kell, mert tényleg el fog néptelenedni a vidék olyan mértékű az aszály. Akadnak olyan, amúgy kiváló területek, ahol a tarack is kisült. Három hónapig ott alig hullott eső. Az utolsó pillanatban vagyunk, annyira kiszolgáltatva, hogy nem a gazda, hanem az időjárás dönti el, hogy marad vagy nem marad meg egy-egy ültetvény, szőlészet.

Viszont úgy látja, hogy a fehérborok maradnak?

F. J.:Ezen a vidéken mindenképpen.

És országosan?

F. J.: Országosan is. Magyarország nem fog elmenni a vörösborok irányába. Nagyon gyümölcsös, nagyon piacképes fajtáink vannak fehérből, és ezek magyar fajták, itt a világfajták nem igazán hódítottak. Itthon a szőlőhöz és a borhoz is ért mindenki, akárcsak a focihoz. Sok „szakember” hintette az igét, hogy mit kellene termelni, nem jött be a várakozásuk. Olyan bort kell készíteni, amit szívesen megisznak az emberek, a többi mind mese. És ugyanazt isszák szívesen a borászok is, amit az átlagember. Bizonyos fajták, borok túlmisztifikálása borászatokat, borvidékeket tett és tehet tönkre. Változnak az étkezési szokások is, az emberek könnyű ételeket fogyasztanak és ehhez könnyű borokat kívánnak inni.

A teljes interjút a Haszon Agrár 2024. októberi számában találják.