A régi magyar konyha nem fűszerként, hanem szervező alapanyagként használta: a fokhagyma „összetartotta” az ételt, karaktert adott a húsnak, és segített a tartósításban is.
A fokhagyma a magyar gasztronómia egyik legősibb és legfontosabb alapanyaga. Levesekben, mártásokban, húsételekben, kolbászban és szalonnában egyaránt megjelent, miközben a paraszti kultúrában nemcsak élelmiszerként, hanem védelmező, gyógyító növényként is számon tartották. Ott volt a kamrában, a zsebben, a bölcső közelében vagy az istállóajtó fölött – a baj elhárításának eszközeként.
A régi magyar konyha nem fűszerként, hanem szervező alapanyagként használta: a fokhagyma „összetartotta” az ételt, karaktert adott a húsnak, és segített a tartósításban is - írja a Magyar Nemzet.
A népi gyógyászat gyulladások, fertőzések, légúti betegségek ellen alkalmazta a fokhagymát.
A fokhagyma hatóanyagai közül kiemelkedik az allicin, amely:
erős antibakteriális és antioxidáns hatású,
támogatja az immunrendszert,
hozzájárulhat a szív- és érrendszer egészségéhez,
segítheti a vérnyomás szabályozását,
gyulladáscsökkentő hatással bír.
Emellett jelentős mennyiségben tartalmaz C- és B-vitaminokat, valamint ásványi anyagokat, például káliumot, szelént és magnéziumot.
A fokhagymát már az ókorban is védelmező, ártó szellemeket távol tartó növénynek tartották. A kereszténység előtti néphitben az erős szagú növényekről úgy vélték, hogy elriasztják a láthatatlan lényeket. A vámpír a népi gondolkodásban nem romantikus alak volt, hanem fertőzést, halált és romlást hordozó démon, amelytől ugyanilyen „erős” eszközökkel lehetett védekezni.
Nem része a hazai mindennapi étkezésnek, pedig rengeteg kedvező hatása van a szervezetre a fekete fokhagymának, amelyről a közelmúltban írtunk.
A fekete fokhagyma a hagyományos fokhagyma fermentált változata, amelyben a nyers gerezdekre jellemző csípős íz és erős aroma visszafogottabbá válik, miközben a benne található hatóanyagok és kedvező élettani tulajdonságok szinte teljes mértékben megmaradnak. Első ránézésre kissé szokatlan látványt nyújt, hiszen színe a sötétbarnától egészen a mélyfeketéig terjedhet. Állaga puha, gumiszerű, íze pedig meglepően édes és enyhén karamelles.
A fermentált fokhagyma antioxidáns-tartalma magasabb a nyers változaténál, és kedvező hatással lehet a szív- és érrendszer működésére.
Rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a koleszterinszint csökkentéséhez, a vérnyomás normalizálásához, miközben antibakteriális, antivirális és gyulladáscsökkentő tulajdonságai is érvényesülnek.
