Brojlercsirkék

A világ baromfihústermelése dinamikusan nőtt a koronavírus-járványt megelőzően, és a várakozások szerint a következő évtizedben is hasonlóképpen gyarapodhat. Az OTP Agrár szakértői legutóbbi cikkükben azt vizsgálták meg, hogy a magyar baromfiágazat hogyan válhat e tendencia nyertesévé.


Bár most éppen a napokban megjelenő madárinfluenzával kell megküzdenie a hazai baromfitartóknak, és a takarmányárak is az egekben vannak, hosszú távon továbbra is sikeres lehet itthon az ágazat. Erről tanúskodik az az összesen 33 milliárdos beruházás a Tranzit-csoportnál, melyről a pénteken megjelenő Haszon Agrár magazinban írunk az olvasóknak. De most nézzük az elemzést!

Óriási potenciál van benne a világ minden táján

A világ baromfihústermelése az utóbbi két évtizedben dinamikusan, a többi állattenyésztési ágazat eredményét meghaladva, éves átlagban 5 százalékkal növekedett. Bár a koronavírus-járvány némileg megtörte ezt a trendet, a nemzetközi szervezetek (OECD, FAO) idei prognózisai szerint a világ baromfihús-termelése a tavalyi 133,6 millióról 2030-ra 153,5 millió tonnára emelkedhet. Bár a koronavírus-járvány az Európai Unióban megtörte a korábbi dinamikus növekedést, hiszen a termelés a közösségben 2,8 százalékkal eshet vissza, Magyarországon 6,8 százalékos növekedést jósolnak az elemzők.

Magyarország az EU nyolcadik legnagyobb baromfihús-termelő tagországa, 4 százalékos részesedéssel. A hazai baromfiágazat fajtakínálata változatos, a biológiai alapok jók, a takarmánybázis megfelelő. A magyar baromfiágazat a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 10 százalékát, az állattenyésztésnek pedig csaknem 28,7 százalékát tette ki 2020-ban. A baromfihús-önellátottság (132 százalék) kiemelkedő, az exportorientáltság erős, az ágazat 50-60 ezer embernek ad munkát.

​Hogyan javítható a magyar baromfiágazat versenyképessége?

Az elmúlt évek átlagában a baromfitenyésztés és -hízlalás jövedelmező volt a hazai szinten „professzionálisnak" számító üzemekben. A jövedelmezőség viszont igen alacsony, a csirke esetében a legkedvezőbb, a pulykahizlalásban a legkedvezőtlenebb, amin javítani kell, mert a várakozások szerint az EU termelésének súlypontja fokozatosan a keleti tagországok felé tolódik. De hogyan lehetne ezt a lehetőséget megragadni, hosszabb távon megőrizni?

Az OTP Agrár szakértőinek ajánlása szerint a piaci lehetőségek kihasználása, a baromfi termékpályák fejlesztése érdekében racionális támogatási rendszert kell működtetni, amelynek segítségével erősödhet és bővülhet az ágazati szereplők együttműködése. Az ágazat versenyképességének javítása fejlesztéseket igényel, amelyekben kulcsfontosságú a klímaadaptáció, a megfelelés a környezetvédelmi, állategészségügyi és állatjólléti követelményeknek, a genetikai potenciál kihasználása és a méretgazdaságosság.

Stratégiai cél a nemzetközi versenyképesség javítása, ebben fontos eszköz az összehangolt értékesítés biztosítása. Afrikában az olcsóbb tömegtermékekkel, Ázsiában a csirkeszárnnyal és csirkelábbal, Észak-Amerikában az elősütött és előkészített baromfihússal lehetne érvényesülni. A lehetőségek kihasználásához komoly árualapra is szükség van, ami az üzemméretek növelésével és a piaci szereplők együttműködésének erősítésével teremthető meg.

​Megéri a baromfiágazatba fektetni?

Az elmúlt évek átlagában a baromfitenyésztés és -hízlalás jövedelmező volt a hazai szinten „professzionálisnak" tekinthető üzemekben. A jövedelmezőség mértéke viszont igen alacsony, a csirke esetében a legkedvezőbb, a pulykahizlalásban a legkedvezőtlenebb. Az ágazatok közötti jövedelmezőségi rangsor egyrészt a fajlagos takarmány-felhasználással, másrészt az egységnyi istállófelületen előállítható élősúllyal, harmadrészt az élőmunka-felhasználás hatékonysággal van összefüggésben. Ezek az egyes szakágazatokban eltérőek.

A vágócsirke önköltsége 2017-ben átlagosan 82,5 eurócent/élősúlykilogramm volt az EU-ban. Ezzel szemben Brazília, USA és Ukrajna termelői lényegesen alacsonyabb, 63,2-67,2 eurócent/élősúlykilogramm termelési költségek mellett tudtak vágócsirkét termelni. Hasonló tendencia érvényesült Thaiföld, Argentína és Oroszország esetében is, ahol egy kilogramm vágócsirke előállítása 72,4-75,2 eurócentbe került.

Magyarországon a vágócsirke-előállítás költségei 2020-ban (255,6 Ft/kg) közel 1 százalékkal, 2021 első félévében (265,3 Ft/kg) pedig már 5 százalékkal voltak magasabbak, mint 2019-ben (253,4 Ft/kg). Ezzel szemben az árbevétel 2019-hez képest 2020-ban 2 százalékkal volt alacsonyabb, viszont 2021-ben már 3 százalékkal haladta meg azt. Mindennek hátterében az input-output árarányok kedvezőtlen alakulása húzódik meg. Ezzel összefüggésben a nettó jövedelem 2020-ban (14,9 Ft/kg) jelentősen (33 százalékkal) csökkent, de a 2021-es jövedelmi helyzet (18,3 Ft/kg) is 19 százalékkal marad el a 2019. évihez (22,5 Ft/kg) képest.

Általánosságban elmondható, hogy a takarmányárak mintegy 30 százalékos növekedése a vágóbaromfi-előállítás költségeit 20 százalékkal emeli. A jelenlegi zavaros, turbulens, túlkínálatos piaci helyzetben azonban a baromfiágazat szereplőinek egyfajta kettős árnyomással kell megküzdeniük. A takarmányárak emelkedését az output oldalról érkező árnyomás miatt a vágóállat és a végtermék árában egyaránt nehezen lehet érvényesíteni. Az előrejelzések szerint az élelmiszerárak a következő egy évben tovább emelkednek, míg a takarmányárak kissé mérséklődnek, de magasak maradnak.

A vágópulyka-előállítás költsége 2019-ről (388,1 Ft/kg) 2020-ra (390,5 Ft/kg) 1 százalékkal, 2021-re (431,4 Ft/kg) pedig már további 10,5 százalékkal növekedett. A termelési érték 2020-ban 1,5 százalékkal volt alacsonyabb, mint 2019-ben, 2021-ben pedig mindössze 0,5 százalékkal haladta meg a 2019-ben realizálható értéket. Az input-output árak kedvezőtlen alakulása miatt a nettó jövedelemben jelentős visszaesés tapasztalható. Amíg 2019-ben 27 forint, addig 2020-ban már csak 19 forint (-30 százalék) nettó jövedelmet lehetett elérni kilogrammonként. Sőt, 2021-ben a „jó színvonalú" üzemekben is jelentős veszteség (-15 Ft/kg) realizálódik.

A pecsenyekacsa-előállítás költsége 2020-ban (313,7 Ft/kg) közel 1 százalékkal, míg 2021 első felében (341,2 Ft/kg) közel 10 százalékkal volt magasabb, mint 2019-ben (311,4 Ft/kg). Ezzel szemben az árbevétel 2020-ban 1,6 százalékkal esett vissza, majd 2021-ben 1,7 százalékkal a 2019. évi árszint fölé emelkedett. Ennek eredményeként – a pulykaágazathoz hasonlóan – folyamatosan csökkent a jövedelem, ami 2019-ben még 27,2 Ft/kg volt, 2020-ban 27 százalékkal, 19,2 Ft/kg értékre csökkent, majd 2021-re szinte nullára (2,6 Ft/kg) redukálódott a „jó színvonalú" üzemekben is.

A zöldmezős telepi beruházások megtérülését vissza nem térítendő támogatás nélkül modellezve megállapítható, hogy a nemzetközi szinten is korszerűnek számító üzemek létesítése nem térül meg 10 éven belül egyik szakágazat esetében sem. Amennyiben 50 százalékos a támogatási intenzitás, a vágócsirke esetében 8,8, a pecsenyekacsa esetében 7,2, míg a vágópulyka esetében csak 3,3 százalékos belső megtérülési ráta várható a modellezett körülmények között.

A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy a mérethatékonyság kiemelten fontos a baromfiiparban, aminek igen komoly befektetett tőke igénye van. A hazai legnagyobb baromfifeldolgozóhoz hasonló színvonalú vágó- és daraboló üzem zöldmezős beruházása jelenlegi áron becsülve körülbelül 68 milliárd forintba kerül. Ennek vállalati szempontból vizsgált megtérülésére a jelenlegi gazdasági környezetben 40 százalék alatti támogatási intenzitás mellett nem számíthatunk, míg 50 százalékos támogatási intenzitás mellett a beruházás a 8. évben térül meg és 9,3 százalék belső megtérülési rátával bír.

További részletek és konkrét javaslatok a fejlesztési tervek megvalósítására az OTP Agrár legutóbbi szakcikkében olvashatóak.

The Conversation

Ne hagyd ki!