Mire képes egy magyar tehén? Erre tart a magyar tejpiac

Koncentráció

Az utóbbi időben sok szó esett az ágazat szerkezetátalakításáról, beleértve ebbe a termelést, a feldolgozást és a kereskedelmet is. Mit kell ezalatt érteni?

Harcz Zoltán: Meg kell nézni, hogy hányan tartanak most tehenet, illetve hányan tartottak húsz éve és mennyit. 2010 környékén még 4400 tejértékesítő gazdaságot tartottak nyilván, ma már csak mintegy háromezer tejtermelő kap termeléshez kötött támogatást. 2000-ben még 800, egy évtizeddel később 500 volt az ellenőrzött telepek száma, amely mára 400 alá csökkent. Ez az arra utal, hogy a kisebbek felhagynak a tejtermeléssel, míg a nagyobb telepek tovább nőnek és hatékonyabbak lesznek.

Koncentráció megy végbe itt is?

H. Z.: Koncentráció és a mérethatékonyság növelése. Mindeközben a tejtermelés nem csökken törvényszerűen a tehénlétszám zsugorodásával, ami azt mutatja, hogy a jobb tehenek maradnak termelésben. Az üzemszám jobban csökken, mint a tehénlétszám, viszont a tehenenkénti átlagos tejhozam folyamatosan nő. A feldolgozóknál nehezebb kimutatni a koncentrálódást. Néhány kisebb szereplő itt is feladja, de a nagyobbak fejlesztenek, próbálnak specializálódni, a szerkezetátalakítás szépen nyomon követhető. A tejipari vállalkozások számára a hazai piaci pozícióik megtartása, az exportpiacok megőrzése és fejlesztése érdekében a technológia és a logisztika fejlesztése a fő feladat.

Kiskereskedelmi oldalon a kisboltok számának csökkenése egyértelmű, sokan nem bírták az árstopot és az egyéb, átmenetinek hitt kereskedelempolitikai intézkedést. A verseny kegyetlen, azok a boltok maradnak életben, ahová a vásárlók bemennek. Európa-szerte és itthon is megfigyelhető, hogy a vásárlók a nagyobb kiszerelések, az olcsóbb márkák felé fordultak, és sokan visszatértek a biotermékektől, csupán az ár miatt, a normál tejtermékekhez.

A piacaink befolyásolják a szerkezetátalakítást?

H. Z.: Háromszázezer tonna nyerstej hagyja el az országot, miközben óriási mennyiségű a magasabb hozzáadott értékű tejtermékek, a sajt, a vaj, a desszerttermékek importja. Az ágazati szerkezetátalakítás azért is szükséges, hogy az exportált nyerstejet itthon dolgozzuk fel. Nem életszerű teljesen kiszorítani az import termékeket, de a polcarányt egészségesebbé kellene tenni. Ma kis túlzással minden második kilogramm sajt import, míg joghurtnál, vajnál ez az arány 60-70%-os. Ha ebből évente csak néhány százalékot vissza tudnánk szerezni, az már komoly fegyvertény lenne.

Erre mekkora esély van?

H. Z.: Rövid távon kicsi, közép- és hosszú távon már nagyobb, de ehhez az ipart fejleszteni, a fogyasztókat pedig edukálni kell.

Tanítani kel a fogyasztót

Mi a helyzet a beruházási támogatásokkal?

H. Z.: Az állattartó telepek kapcsán az elmúlt hetekben, kicsivel korábban pedig a feldolgozóiparra vonatkozóan jelent meg egy-egy támogatási csomag. Az új támogatási struktúra szerint egy kisebb és egy nagyobb projektet hirdettek meg mindkét esetben. Vissza nem térítendő támogatásként az állattartó telepek megújításának keretösszeg ötven-, a nagy telepek által lehívható fejlesztési keretösszeg százötven milliárd forint. Az élelmiszer-feldolgozás esetén szintén 50+150 milliárd forintos programokat hirdettek meg. Ezek a keretek az összes állatfajra, illetve minden élelmiszer-feldolgozóra vonatkoznak, nem csak a tejszektorra.

Mi az oka, hogy a saját márkás cikkek olcsóbbak, mint a gyártói termékek?

H. Z.: Általában a saját márkás termékek árszintje a lényegesen kisebb reklám- és marketingköltségek miatt alacsonyabb lehet, mint a gyártói márkáké, ami erősen vevőcsalogató hatású. Mind a kereskedelmi saját brand, mind a gyártói márka termékeit közel ugyanannyiért állítják elő, ugyanannyiba kerül a csomagolóanyag és ugyanaz a tej az alapanyag. A vásárlók szeretik az olcsó termékeket és gyakran akkor is ilyet választanak, ha az éppen import. De ha tudjuk edukálni a fogyasztókat és meg tudják nézni, hogy a saját márkás termékek közül melyik a magyar, akkor dönthetnek hazai és import termék között.

A fogyasztókat egyébként lehet tanítani?

H. Z.: Nekünk, a többi ágazattal ellentétben, van egy közösségi marketingalapunk, amelyből a Terméktanács márkasemleges közösségi marketingre költhet. Folyamatosan zajlik iskolai edukációs programunk, amelynek során dietetikus részvételével tartunk egy rendkívüli osztályfőnöki órát. Itt egy 20-25 perces előadás után a gyerekek játékosan ismerkedhetnek a tej- és tejtermékekkel, azok szerepével, fontosságával és még műtehenet is fejhetnek. De jelen vagyunk a közösségi médiában, akciós újságokban, továbbá piackutatásokat is végzünk.

Van ennek hozadéka?

H. Z.: Az iskolai edukációs programunkban részt vett több tízezer általános iskolás gyermek, a közösségi médiában elért eredményeink, vagy a tejszív logó 60% fölötti ismertsége mind fontos eredmény. Valójában nem a Terméktanács sikere a fontos, hanem a tagjainké, a tejtermelők, tejfeldolgozók és a tejet, tejterméket értékesítő kiskereskedők eredménye a mérvadó. Most egy kutatást végzünk arról, hogy a magyar fogyasztó milyen sajtokat ismer, melyiket preferálja. Ha meglesznek az eredmények, utána tudunk majd a gyenge pontokra koncentrálni és valószínű, hogy az éves marketingbüdzsét a sajt népszerűsítésére fordítjuk.

A munkaerőhiány mennyire jellemző az ágazatra?

H. Z.: Mint mindenkit, minket is sújt, de egy tehenészeti telep nem éppen romantikus munkahely. Sok külföldi, mongol, pakisztáni, indiai, fülöp-szigeteki dolgozott és dolgozik a telepeken. A másik irány az automatizálás, fejőrobotok és takarmányadagolók alkalmazása. Ugyanez a helyzet a feldolgozóknál is, náluk sem emberek pakolják már az UHT tejet és a tálcákat, hanem robotok. Ők is mindent megpróbálnak, hogy a drága munkaerőt kiváltsák.

Mire képes egy magyar tehén?

Hogyan alakult a tejelő szarvasmarha létszáma és ahhoz kapcsolódóan a termelés?

H. Z.: A termeléshez kötött tejhasznú tehén támogatási jogcímen a Magyar Államkincstár által kifizetett összeg alapján 200 ezer körülire tehető a tejhasznú tehénállomány. A KSH statisztikájában 2023. év végén 191 ezer egyedből állt a tejhasznosítású tehénállomány, míg az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. ellenőrzött, törzskönyvezett állománya 2024 elején 169 ezer tehén volt. Nagyon büszkék vagyunk, hogy 2010-től 2020-ig 24%-kal emelkedett a tejtermelés Magyarországon. Ez a tendencia sajnos nem folytatódott, a Covid, az aszály, az infláció, az egymást követő gazdasági és politikai válságok hatására a termelés 2023-ra 5-6%-kal visszaesett. Ám a kétmilliárd kilogrammos termelésünket három éven keresztül tartottuk, ami nagyon komoly eredmény.

Most milyen szinten állunk?

H. Z.: Tavaly 1,6 milliárd kilogramm volt a felvásárlás, de jó hír, hogy az idei 1–5. havi adatok újra 5%-os bővülést mutatnak. Igaz, a lassan másfél hónapja tartó kánikula a beltartalom és a volumen tekintetében várhatóan negatív hatással lesz a tejtermelésre.

Milyen termelésre képes ma egy magyar tehén?

H. Z.: A törzskönyvezett és ellenőrzött holstein-fríz tehenek esetén az éves országos átlagtejhozam közel 11 ezer kilogramm, de egyes rekorder tehenek ennél jóval többet is tudnak. Az alacsonyabb hozamú magyartarka állomány átlaga 7000 kg körül lehet, de 8000–9000 kg itt is előfordul. Genetikailag tehát jól állunk, ám a szerződésekben még nincs maradéktalanul premizálva a tej magasabb fehérje- és zsírtartalma. Egyébként a magyar nyerstejek beltartalma évtizedes visszatekintésben lassan, de folyamatosan emelkedik, az uniós átlagot azonban nem érjük el.

Alapvető élelmiszer

Számítanak az idén takarmányozási problémákra?

H. Z.: Mi alapvetően az előző évi takarmányt etetjük, ezért a hatások késve jelentkeznek. Az idei kukorica sok helyen már július közepén elszáradt a kánikula miatt. Ez a mostani kritikus helyzet majd jövő tavasszal fogja igazán éreztetni a hatását.

Milyen számok jellemzik a nyerstej feldolgozását és felhasználását?

H. Z.: A 300 ezer tonna nyerstej-export mellett az itthon maradt tejből fogyasztói tej, joghurt, sajt, vaj és egyéb tejtermék készül. Sajtból 85 ezer, savanyított tejtermékekből 110 ezer, fogyasztói folyadéktejből 500-550 ezer tonnát termeltünk tavaly, vajból pedig 8,5 ezer tonnát. A zacskós tejnek belátható időn belül leáldozhat, mivel egyre kevesebben keresik, a feldolgozók évente csupán 2-3 millió litert értékesítenek belőle. Az 1,5%-os zsírtartalmú UHT tejből eközben 120-150, míg a 2,8%-os UHT és ESL tejből 200-220 millió dobozzal készül.

Miként alakultak a tejárak? Mert azok is hullámzottak rendesen.

H. Z.: Volt négy-öt évünk 2017 és 2021 között, amikor a nyerstej kilogrammonkénti ára a 90-110 forintos sávban stabilan állt. Aztán jött a sok gond: Covid, infláció, aszály, ukrán válság. Tavaly februárban kilogrammonként 223 forint volt a nyerstej rekordszintű ára. Ezt követően tavaly ősztől elindult a visszarendeződés, és szűk egy éve 155–165 forint között mozog az ár. A 2022 végén – 2023 elején tapasztalt brutális áremelkedés minden tejtermék esetén bekövetkezett, rekordára volt a tejnek itthon és az unióban is.

Mi indokolta a visszarendeződést?

H. Z.: Csökkent a lakossági fogyasztás, a 2022-es aszály után valamelyest rendeződött a takarmányhelyzet és némileg mérséklődtek az inputköltségek. De az emberek még mindig nem vásárolnak annyi tejterméket, mint az inflációs csúcs előtt. A KSH szerint ugyan a kiskereskedelmi forgalom tavasszal elérte a mélypontot és húsvét környékén már növekedés is volt, de én azt látom, hogy az az 5-15%-os volumencsökkenés, amit a feldolgozók az infláció miatt elveszítettek, még nem tért vissza. A friss tejtermékek irányából a feldolgozottabb tejtermékek felé tolódik a fogyasztás. És miközben bizonyos körök azt mondják, hogy a tehén maga a patás ördög, azalatt jóízűen fogyasztják a desszerteket, péksüteményeket, a pizzát. Sőt e felhang mellett a Covid alatt átmenetileg emelkedett a folyadéktej fogyasztás is az unióban.

Ebből a szempontból a tejtermék mennyire luxuscikk?

H. Z.: Alapvető élelmiszerről van szó, a folyadéktej, a tejföl, a sajt és a vaj az is, míg a túró, az ivójoghurt vagy a desszerttermékek már magasabb árkategóriába tartoznak. A termékek többsége nagyon komolyan megérezte a válságot, 2020-ról 2023-ra 7%-ot esett a fogyasztói folyadéktej-, 10%-ot a savanyított tejtermék-, 7%-ot a vaj- és 10%-ot a sajttermelésünk.

Hitvita

Mekkora piacot veszített a szektor az uniós csatlakozás óta?

H. Z.: Visszaszereztük a fogyasztói folyadéktej piacát, köszönhetően az áfa-kulcs 5%-ra csökkentésének is. E termék 95%-a a polcokon ma már magyar előállítású. Az ötszázalékos import elfogadható, bár most lassan növekszik, de meglátjuk, hova fut ki ez a trend. Nagy bajban vagyunk azonban a már említett sajt-, vaj- és joghurtkategóriákban. Ugyanakkor a sajtgyártásban történtek előrelépések, több cég is fejlesztette sajtüzemét, a lakossági fogyasztás nő, és habár az import is, exportunk is erősödik, egyre több sajtot viszünk ki az országból.

Az előbb már említette a patás ördögöt, és van egy kör, amely tényleg így tekint a szarvasmarhára a globális felmelegedés miatt. Erről mi a véleménye?

H. Z.: Ez olyan hitvita, amelyben a két tábort, szerintem, lehetetlen meggyőzni. Aki abban hisz, hogy a tehenek felelősek minden rosszért, ami az éghajlattal és környezetünkkel történik, az miért nem beszél arról, hogy például az amerikai hadsereg az éves 100 millió hordós fogyasztásával a világ legnagyobb olajfelhasználója? És ennek eredményeként a világ egyik legnagyobb kibocsátója üvegházhatású gázokból… Emellett egyre gyakrabban érik valótlan vagy nem igazolt vádak a tejet és tejtermékeket. Ezek a gyakran megalapozatlan információk sokat ártanak szakmánk reputációjának, és rengeteg fogyasztót vezethetnek félre.

Ez vajon kinek áll érdekében?

Szerte a világon megfigyelhető, hogy egyes – a termékeiket alternatívaként pozicionáló – növényi alapú termékek gyártói nemcsak termékeik önálló értékeivel és tulajdonságaival kampányolnak, hanem az előnyök között kifejezetten a tejtermékekre utaló megfogalmazásokat használnak. Ez pedig alkalmas a kevésbé tájékozott fogyasztók megtévesztésére.

A termelőknek és a feldolgozóknak, arról kell meggyőzni a fogyasztókat, hogy a tejtermelés és a tejipar fenntartható, egyensúlyban van a környezettel. El kell mondani, hogy óriási a fejlődés egy kilogramm tej előállítását tekintve a takarmányfelhasználásban és a szén-dioxid-kibocsátásban is. El kell magyaráznunk, hogy a tej és a tejtermékek miért alapvető élelmiszerek, milyen nélkülözhetetlen tápanyagok találhatók bennük. Beszélnünk kell a fogyasztóknak arról, hogy milyen komoly állatjóléti programok futnak a hazai szarvasmarhatartásban.

Egy margaringyártó a reklámjában pedig beszéljen saját termékekéről, a margarinról. Sokak számára érhetetlen, hogy a margarint reklámozó plakátok miért a vajról és a tehenekről szólnak. Világosan kell látni – és ebben a szabályozás is konzekvens kell, hogy legyen –, hogy két külön termékkategóriáról van szó, amit a fogyasztók számára is könnyen felismerhetővé kell tenni. A vásárló el tudja majd dönteni, hogy tejterméket vagy arra hasonlító, de egészen más jellemzőjű növényi alapú terméket kíván megvenni.