Tejüzem
Eredetileg csak a maguk megtermelte nyers tejet szerették volna jobb áron az iparnak eladni. Petneházi Attila riportja a haszon Agrár júliusi lapszámából.

Az Alföldi Tej Beszerzési és Értékesítési Szövetkezetet 2003-ban alapította 23 hajdú-bihari tejtermelő, az általuk megtermelt tej közös értékesítésére. „Nagyon elegünk lett abból, hogy a multinacionális (holland és olasz) cégek kezében lévő hazai tejüzemek akár egyik napról a másikra 40 százalékkal levitték a nyers tej felvásárlási árát, és mi nem tehettünk semmit ez ellen” – mesélte a Haszon Agrár magazinnak az egyik törzsalapító, Dr. Forgács Barna, az 1200 tejelő tehenet tartó debreceni Agrárgazdaság Kft. ügyvezető igazgatója. Majd gyorsan hozzátette, hogy az induláskor dehogy gondoltak ők saját tejfeldolgozóra, aztán mégis lett saját tejüzemük; mindjárt kettő is…

​Jó ötletnek bizonyult

A termelői összefogás létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az évek során a termelői csoport 23 fős taglétszáma 102- re bővült, majd némi korrekció után 70 körül stabilizálódott. Az Alföldi Tej azt követően alakult át szövetkezetből kft.-vé, hogy 2005-ben megvásárolta a csődbe ment olasz Parmalat székesfehérvári tejüzemét. „A saját feldolgozó léte megkívánta, hogy tovább bővítsük a beszállítói kört, ami egyben a tulajdonosi kör bővülését is jelentette. Az Alföldi Tej Kft.-nek jelenleg 73 tulajdonosa van” – mondta Forgács Barna. Bő évtized elteltével a fülükbe jutott, hogy a holland FrieslandCampina cég kivonul Magyarországról, ezért a debreceni tejüzemét eladja vagy (vevő híján) bezárja. „Ekkor személyesen kértem Debrecen polgármesterének, dr. Papp Lászlónak a támogatását ahhoz, hogy közös erővel mentsük meg ezt a tradicionális iparágat a cívis városban, és a javaslatunk nyitott fülekre talált. 2015-16-ban az Alföldi Tej Kft. megvásárolta a debreceni tejüzemet, és így általunk már második alkalommal került külföldi kézből magyar tulajdonba tejfeldolgozó” – fogalmazott érezhető büszkeséggel a hangjában a házigazdánk.

​Röpködnek a milliárdok

A székesfehérvári üzemben a megvásárlása óta mintegy 7 milliárd forintot fordítottak a magyar tulajdonosok modernizálásra, kapacitásbővítésre és innovációra, Debrecenben pedig nemrégiben adtak át egy 15 milliárdos beruházást. Ez utóbbi egy sajt- és porítóüzemet foglal magába. Az évi 8 ezer tonna kapacitású sajtgyár a teljes magyar sajtimport hetedét képes kiváltani, a porítóban pedig évente mintegy 6500 tonnányi porterméket készítenek édes savóból. Az automatizált gyártósoron 8 főnyi személyzet napi 250 ezer liter tej feldolgozásával 25 tonna sajtot képes előállítani naponta. A sajtgyártás során keletkező édes savót a 10 emelet magasságú porítóban dolgozzák fel. „A korszerű technológiának köszönhetően a nyers tej minden egyes alkotóeleme a legemészthetőbb formában jut el a fogyasztókhoz, a portermékek pedig 24 hónapig eltarthatóak. Ezzel az Alföldi Tej a világ high-tech élelmiszeripara számára készít minőségi alapanyagot” – hangzott el a gyárbejáráson. Az már csak "hab a tortán", hogy az új debreceni üzem működése során nem keletkezik hulladék, mert a sajtgyártásból képződő mellékterméket teljes egészében feldolgozzák. Az önerőből, állami támogatásból és banki hitelből finanszírozott beruházással 181 új munkahely teremtődött.

​De mennyi az önköltség?

Azt követően, hogy gyakorlatilag tíz éven át a hazai tejfelvásárlási ár 100 forint körül mozgott kilónként, idén május végére rekordszintet ért el; a 151,68 Ft/kg ár 37 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit. A kiviteli ár ugyancsak emelkedett, mégpedig 70 százalékkal, és elérte a 170 Ft/kg-ot. Ugyanakkor (fogalmazott informátorunk) ember nincs, aki az önköltséget forint-fillérre képes lenne megmondani, lévén, túl sok ismeretlenes az egyenlet. „A felvásárlási ár év eleje óta tapasztalt emelkedése mögött kereslet-élénkülés húzódik meg. Ugyanakkor egyfajta hullámzás is megfigyelhető: a COVID elején volt egy nagy felvásárlási láz, ami előtt értetlenül állt a szakma. Később ez visszarendeződött, most a kereslet megvan, aminek a kielégítése stabil értékesítési csatornákon keresztül zajlik. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a tejtermelők a piac oldaláról biztonságban vannak. Más kérdés, hogy az áremelkedéseket (rezsi, energia, minimálbér, stb.) tudjuk-e érvényesíteni az árainkban. Nem értjük a kereskedelmi láncok ellenállását, hiszen az nekik sem jó, ha a beszállítóik bedobják a törölközőt”… – osztott-szorzott Forgács Barna, aki szerint a tejtermelés önköltsége nagyjából az átvételi árral megegyező (ez most mintegy 150 Ft/kg), amiből világosan látszik, hogy az uniós támogatási rendszer nélkül a tejtermelésünk életképtelen lenne. „A tavaly betárolt kukoricának az önköltsége még elfogadható szinten volt, de az ideié már dupla annyi lesz; akkor most mennyi lesz a tej önköltsége? Itt és most az a kérdés, hogy lesz-e elég takarmány a jószágoknak? És akkor a minőségről még nem is beszéltük! Ezért mondom, hogy ha a jelenlegi támogatási rendszer sérül, akkor az ágazatunk fél évet sem él meg” – jelentette ki az ügyvezető.

​A számok tükrében

15 milliárdos beruházás Debrecenben

8 ezer tonna sajt évente

6500 tonna portermék évente

250 ezer liter tej feldolgozása naponta

25 tonna sajt gyártása naponta

1,2 millió liternyi tárolókapacitás

20 tonna portermék naponta

181 új munkahely létesült

750 ezer liter tej átvétele naponta

The Conversation

Ne hagyd ki!