Az ősz a gombagyűjtés évszaka. Sokan indulnak ki a természetbe, hogy szedjenek a legízletesebb fajtákból. A gomba azonban veszélyes is lehet. A legfontosabb tudnivalókról Feder Ilona – a Magyar Mikológiai Társaság képviselője – beszélt.
Milyen gombákat gyűjthetünk a természetben?
Mivel a legtöbb ember étkezésre gyűjt gombát, így a leggyakrabban gyűjtött fajok is ehető étkezési értékkel bírnak. A mezőkről a nagyspórás csiperke, mezei csiperke, mezei szegfűgomba, nagy őzlábgomba (erdőkben is terem), lilatönkű pereszke fajokból kerül a legtöbb a vizsgálóba. Ősszel a fenyvesekben a fenyő-pereszke, ízletes és vörösödőtejű rizike a kedvelt fajok. A lombos erdőkből pedig legtöbb a nyári és az ízletes vargányából, gyűrűs tuskógombából, csoportos tuskógombából, hegyes és ízletes kucsmagombából, sárga és halvány rókagombából, céklatinóruból, piruló galócából, lila pereszkéből, óriás pöfetegből, sötét trombitagombából, nyári laskagombából és kései laskagombából kerül a kosarakból. Aki pedig árterekbe jár gombászni, sárga gévagombát gyűjt
– válaszoltFedor Ilona a legtöbbször gyűjtött gombafajokat érintő kérdésre az Agrárszektornak. Szerinte ezek közül mindegyik könnyen feldolgozható, mindegyik ízletes.
Mennyit érdemes szedni, mire kell figyelni?
Fotó: Irina Jacob/Unsplash
A hatályos törvények szerint egy személy egy nap 2 kilogramm gombát gyűjthet az állami erdőkben. A szakértő kiemelte, a korlátozásra azért van szükség, mert minden egyes faj nélkülözhetetlen szerepet játszik a természetben: egyes anyagokat lebontanak, más növények életét, fejlődését pedig segítik. A magánkézben lévő erdőben csak a tulajdonos(ok) engedélyével lehet gyűjteni. Védett vagy földfelszín alatti területen pedig tiltott a gombák leszedése – utóbbihoz hatósági engedély szükséges.
Gyakori hiba, amikor a mérgező karbolszagú csiperkét tévesztik össze az ehető csiperke fajokkal. Emellett előfordul, hogy a gyűjtők a mérgező gombák kalapját ugyan levágják, a tönköt viszont benne hagyják a kosarukban.
Több szempontból is hasznos időtöltés a gombászkodás: egyrészt kimozdulunk a természetbe, másrészt saját erőből jutunk finom és tápláló alapanyagokhoz.
