A világ egyik, ha nem a legdrágább cseresznyéje a japán Benio. Egyetlen, különlegesen csomagolt szeméért akár 10 ezer forintnak megfelelő jent is elkérnek. A magas árát elsősorban a termék mögött álló emberi munkával magyarázzák.
Szemenként 10 ezer forintért is vásárolják a japán Benio cseresznyét
A közelmúltban dobták a piacra a Yamagata prefektúrából (innen származik az ország cseresznyetermésének durván a háromnegyede, körülbelül évi 12 ezer tonna) származó Benio cseresznyét. Az újdonság máris a világ egyik legdrágább gyümölcse lett.
Az átlagos piaci ára nagyjából 8300 jen, azaz mintegy 21 ezer forint kilónként. Azonban a cseresznyét kis kosárkákban is árulják Tokióban, átszámolva 28 ezer forintért. Viszont a Nikkei Asia szerint az sem ritka, hogy stílusos fadobozkákban szemenként kínálják. Egy ilyen dobozka 4000 jenbe, vagyis körülbelül 10 ezer forintba kerül. Viszont bármilyen kiszerelésben is árusítsák a gyümölcsöt, viszik, mint a cukrot.
Az Origó megjegyzi, a rendkívül magas ár elsősorban a termék mögött álló emberi munka értékével magyarázható, valamint egy két évtizedes fejlesztőmunka költségével. A Benio cseresznyét hagyományos, japán eljárással termesztik. Gépeket egyáltalán nem vesznek igénybe a termesztésénél. A szemeit is egyesével, kézzel szedik és gyakran külön-külön csomagolják. Emellett két évtizedig tartott a cseresznyefajta nemesítése, ami különösen költséges munka volt.
És mi a helyzet a magyar cseresznyével?
Egyébként hazánkban Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) 40-50 százalékosra becsüli a tavaszi fagyok miatti terméskiesést a cseresznyénél, hozzátéve, hogy az elmúlt időszak esőzései miatt sok érett gyümölcs megrepedt. A kamara ezért szorgalmazza a 2000-es évek elején gyakorlatilag megszüntetett nemesítés, fajtakísérletek és a kataszteri rendszer újraélesztését.
Magyarországon mintegy 2700 hektáron termesztenek cseresznyét. Területi eloszlásban Pest és Heves vármegye kiemelkedik 500 hektár feletti termőterülettel, de jelentős területek vannak Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun vármegyékben is. A jó években mintegy 12-13 ezer tonna a termés, de az idén ennek csak az 50-60 százalékával számolnak. A Dunántúlon és a Duna-Tisza-közén nagyobb fagykárok keletkeztek, de keleten és délen sem volt ideális a helyzet.
A NAK felhívta a figyelmet arra is, hogy az EU-csatlakozás utáni pár évben fajtakísérletek szűntek meg. Továbbá a kataszteri rendszer miatt nem kontrollálható, hogy adott helyre megfelelő gyümölcsfajokat és fajtákat telepítsenek, és így a megfelelő gazdasági és technológiai javaslatok is hiányoznak. A hazai gyümölcsnemesítési szakma leépült, a fiataloknak nem nyújt perspektívát, nagy részük elhagyta a pályát. A magyar gazdák alapvetően arra kényszerültek, hogy külföldi, főleg mediterrán fajtákat hozzanak be. Azonban mára annyira megváltozott az időjárás, hogy nemcsak a meleg teleket, hanem az akár tíz napon belül jelentkező 15 és -10 Celsius-fok közti különbségeket is bírniuk kellene a fajtáknak, de a jelenleg általánosan alkalmazottak arra nem képesek.
