Fotó: Shutterstock
Ezt is megéltük: olcsóbb lehet a spanyol sertés, mint a magyar
2022-01-19
Több magyar sertéstartó számolja fel idehaza a telepét, miután komoly veszteséget könyvel el az eladott állatai után. A Spanyolországból behozott sertéshús is olcsóbb lehet itthon, mint a hazai. A 24.hu riportját szemléztük.
A Felsőszentivánon élő Kuthi Gyula fiatal kora óta hizlal sertéseket. 20 hektár földön termeli számukra a takarmányt. Az elmondása szerint óljai, ereje és tudása is lenne a disznók tartásához, azonban már nem éri meg az állatokkal foglalkozni – írja riportjában a 24.hu.
Eddig 20 anyakocát tartott és évente 400–450 hízót adott le. Több nehezebb éve is volt, de a sikeresebb esztendők kiegyenlítették a veszteségeiket. Ilyen rossz éve, mint a tavalyi, azonban még sohasem akadt. Ezét is döntött a sertésállomány felszámolása mellett.
Bercsényi Miklós Baján élő egyéni vállalkozó. Ő 1988 óta hizlal turnusonként több ezer sertést. A gazda maga termeli meg az állatok által igényelt takarmányt, bérben vágatja le a sertéseket, azonban a saját húsüzemében dolgozza fel azokat. Az így kapott termékeket pedig három húsboltjában értékesíti. A katasztrofális 2021-es év után azonban ő is végleg felhagy a disznótartással.
„Ugyanilyen lapocka Barcelonából idejött 800 forintért. 2021-ben januártól decemberig minden nap jobban jártam volna, ha csak a piacon veszek import húst, és azt adom tovább. Nincs annál nagyobb hülyeség, mint hogy megtermelem a 9000 ezer forintért eladható, brutálisan nyereséges kukoricát, és megetetem a durván veszteséges, 370 forintos élősúlyú disznóval. Amióta megy a cirkusz az infláció miatt, az élő sertés eladási ára 370-ről 395-re ment föl, miközben az önköltség maradt 480 forint. A magyarországi piaci ár alatt 200–300 forinttal tömegével jön be a hús Nyugat-Európából. Ezt az olcsóbb importhúst veszi a kiskereskedelem, de az állami intézmények közkonyhái, a húsfeldolgozók is – mert ez éri meg”
– magyarázza az iparág problémáit a vállalkozó.
Ifj. Rozsi József Sükösdön gazdálkodik. Ő nem készül felszámolni a teljes sertésállományát, azonban felére csökkenti.. 2015-ben fiatalgazda-pályázaton nyert negyvenezer eurót, abból építette fel a gazdaságát.
„3,7 hektárral és 3 anyakocával indultam. Kezdetben vásárolni kellett még takarmányt, de időközben a saját és a bérelt földdel együtt már 50 hektáron termelek. A három kocát felfejlesztettem nyolcra, évente 90–100 hízót tudtam előállítani. Borotára, egy termelői csoportba léptem be. Minden évben leszerződtünk a hízókra, az árat ők mondták meg. Volt néhány jobb év, de újabban már ráfizetéses az egész. Szabadtartásos rendszert választottam, a pályázatból ehhez tudtam épületeket létesíteni. Nem is álmodtam 50 vagy 100 kocás telepről, nem adta ki a matek. Látszott, hogy ebben alig van pénz, inkább a növénytermesztést fejlesztettem. A pályázat lejárt, a nyolc kocát négyre csökkentettem”
– nyilatkozta a portálnak a futballistából lett fiatal gazda.
Jó helyzetben van viszont a hazai sertésiparág egy másik szereplője, a mélykúti Búzakalász Szövetkezet. Ők kizárólag a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm-csoportnak szállítanak sertést. Tőlük kapják a tenyészkocákat, a takarmányt, valamint megszabják nekik, hogy milyen technológiát használhatnak. Évi hét és félezer sertést hizlalnak, valamint tízezer malacot értékesítenek a Bonafarmnak.
Korábban ők is napi árral dolgoztak, hiszen a vágóhidak attól vásároltak, akik a legkevesebbet kérték aznap a sertésekért. Ezért sem tudtak előre kalkulálni a várható bevételeikkel. Most azonban a Bonafarmé a kockázat jelentős része. A teljes riportot ITT találjátok.